most minden kerek

Ahhoz képest, hogy lassacskán már a 3. trimesztert fogom kezdeni, alig írtam még erről a témáról. Ez azért is van, mert mint Lokinál, most sem lehet okom panaszra. Sőt, ha lehetne, én feliratkoznék ezekre a terheshormonokra életem végéig. Most van az a rész, hogy fényes, nem hulló vagy zsírosodó a hajam, a körmeim és a bőröm kiváló, a mentális állapotom meg olyan, mintha egy enyhe high-ban élnék. Loki 6 körül kel, és nem is emlékszem, mikor aludtam ennél tovább utoljára, de minden reggel csupa energiával pattanok ki az ágyból, pedig nemterhesen sosincs így. Szóval annyira jó.

Volt Jacknek szülinapja, amit csak azért említek, hogy megmutathassam a gyönyörű, Bebepiskóta-féle tortámat. Ami egyébként sokkal mutatósabb, mint finom, mert amúgy egy sima, nem is különösebben ízesített sajttorta. Ami az ajándékot illeti, évről évre egyre nagyobb gondban vagyok, miközben Jack tök jókat vesz nekem.  

Végül vettem neki egy mobilt, egy Google Pixelt, mert egy régebbi, vacak céges mobilt használ, ami lassú, és béna fényképeket készít. A születésnapjához vezető napokban is sokat szidta a telóját, úgyhogy reméltem, hogy örülni fog az ajándéknak, de amikor kibontotta, az volt a reakciója, hogy jaj, a főnöke épp kérdezte, hogy nem szeretne-e új céges mobilt, de azt mondta neki, hogy nem kell. De akkor majd mondja neki, hogy kell, én meg ezt vigyem vissza. Bahh! Úgyhogy így semmi ajándék nem lett. Magamban kitaláltam korábban, hogy ha megmarad az állásom, akkor lefoglalok egy mini őszi utat, mert azok a kedvenceim, úgyhogy gondoltam, hogy így részben ajándék is lehetne, de amikor megemlítettem Jacknek, nem tűnt túl lelkesnek, mert szerinte Lokival nem feltétlenül pihentető vagy élvezetes utazni. Azért rákérdezek majd még egyszer, hogy nincs-e hozzá kedve.

Én nem mondanám amúgy, hogy Lokival nem lehet programozni, mert jól lehet, de igaz, hogy kedden, amikor kiderült a jó hír a munkahelyemen, akkor ünneplésként el akartunk menni éttermezni, de Loki keresztbe húzta a számításainkat. Nem tudom, mi volt vele, de iszonyatosan nyűgös volt, sírt, ordított, szenvedett. Semmi sem működött. Törölni kellett az eredeti étteremötlet(ek)et, és vészmegoldásként egy útba eső helyen ettünk valami gyorsat, de azt is alig bírta. Totál kimerített az az este. 

Ez van, vannak ilyen félresikerült programok, mint a tegnapi biciklizés is. Csodás idő volt, így munka után elmentünk volna biciklizni és egy játszótérre, de útközben hirtelen leszakadt az ég, és bőrré, de tényleg bőrré áztunk. És még össze is vesztünk, mert én megálltam eltenni a telefonomat a hátizsákba, de Jack továbbment, és mire utánamentem, elvesztettem szem elől. Gondoltam, hogy hazatekert a gyerekkel (pár percre voltunk otthonról), így kénytelen voltam a szakadó esőben újra elővenni a telefonomat, és megnézni, merre kell menni. De amikor továbbtekertem, egyszer csak felbukkant egy nagyon mérges Jack, aki engem hibáztatott a várakozásért, félreértésért, és hogy kiteszem a gyerekünket a hidegben elázásnak. Úgyhogy idilli péntek esti családi program helyett lett ez a rossz hangulatú, eső áztatta fiaskó.

A héten befejeztem végre az ezer éve elkezdett babatakarót. Először egy barátnőmnek terveztem adni, aki jövő hétre van kiírva, de menet közben meggondoltam magam, mert nem tartom elég jónak ajándéknak. Szépnek szép, de nem tetszik az anyaga, túl érdes és durva. A mérete sem annyira tetszik, mert szerintem a mózeskosár aljába fogom tenni, de ahhoz túl széles. És most már ez a szín sem tetszik, bánom hogy nem klasszikus babakéket választottam. Ezeket leszámítva viszont élveztem a horgolást, és ismét lelkes vagyok. Rendeltem is új fonalakat, főleg hogy közeleg a melegsapka-szezon. Milyen jó, ha az embernek van egy folyton növésben lévő gyereke, akinek minden télre új sapkákat lehet horgolni. Egyelőre nem próbálkozom semmi újjal, mert még mindig kezdőnek és gyakorlónak tartom magamat. Közben végignézek egy új svéd sorit, ami most nagyon bejött nekem. Egy egyedülálló anyáról szól, akinek ADHD-s a fia, a szomszéd családban pedig egy autista lány lakik, és a gyerekek, szülők, családok mindennapi kihívásait mutatja be.