nyaralás északon

Na, itt vagyok, csak eltűntem a nyárban és a csodálatos öthetes szabadságban. Voltunk egy hetet Åreban, ami Stockholmtól északra 600 km-re, a norvég határ közelében fekszik. Ez egy nagyon népszerű üdülőhely, tele van stockholmiakkal és norvégokkal télen-nyáron, bár leginkább télen népszerű a síelés miatt. Már negyedszer voltunk ott, ugyanazon a szálláson. Kétszer a sikertelen síkarrierem során, egyszer pedig nyáron. Ezek olyan régen voltak, hogy akkor még nem is blogoltam. Most visszatértünk ide, mert a szállás is szuper, még szauna is van a lakásban. A főépületben pedig van játszóház és élményfürdő. Úgyhogy gondoltuk, hogy itt rossz idő esetén is elleszünk.

Rossz idő volt is, és el is voltunk, úgyhogy minden a tervek szerint alakult. Az első napokban sokat esett és egyszámjegyű volt a hőmérséklet (legalább pluszban), viszont ennek ellenére is jól éreztük magunkat. Nyugis volt az egész, amúgy sem lehet túl sokat tervezni egy másfél éves gyerekkel, de legalább szép környezetben voltunk. Aki szeret, az tudott kavicsokat dobálni az Åre-tóba, a bolt pár percre volt, így bármikor el tudtunk ugrani, ha valami hiányzott. 6-kor, amikor kinyitott a játszóház, ott voltunk 1-2 órát – Loki persze el se akart jönni. Néztük a vonatokat az ablakból és az állomásról. Felsétáltunk a felvonókig, ahol azt néztük, ahogy a mountain bike-osok mennek fel a biciklijeikkel, aztán meg zúznak le a hegyen.

Elmentünk a helyi fürdőbe és egy másikba is Östersund városában. Ott jót ettünk egy svédasztalos helyen, kicsit sétáltunk a városban és elkocsiztunk egy harcászati repülős múzeumba, ahova nem is kellett belépőt vennünk, mert annyi repülő és egy nagy játszótér is volt az udvaron, hogy az bőven elég volt.

Megnéztük Svédország legnagyobb vízesését, és amikor megérkezett a jó idő, tudtunk egy minit túrázni, majd a legszebb napon mi is felmentünk a felvonóval az 1300 méteres hegyre. Gyönyörű volt a látvány onnan, Jack és Loki kövekből tornyot épített, én pedig néztem a hegyről folyamatosan induló siklóernyősöket. Hátborzongató és mesés látvány, ahogy futnak a semmi felé, aztán egyszer csak eltűnik a lábuk alól a hegy, és onnantól már repülnek. 

Odafelé pedig Kilafors falucskában egy golfpálya mellett szálltunk meg. Az is jó hely volt, finom reggelivel, Lokinak meg érdekes volt a golfozókat és a labdaadagolót nézni. Dörgött az ég, először hallott olyat, és a mai napig azt hiszi, hogy a mennydörgés valamiféle golfos hang, mert miközben ütötték a labdákat, akkor hallotta. 

Hazafelé pedig Sundsvallban, egy nagyobb városkában szálltunk meg, már harmadjára ott is. Jack nagyszülei ebben a városban éltek, így sokat volt ott gyerekkért, ráadásul most az apja is épp ott volt, mert van egy gyerekkori barátosnéja, akivel évi párszor meglátogatják egymást, együtt járnak koncertre meg ilyesmi. Szóval találkoztunk velük, legalább volt valami program. Mivel még márciusban foglaltam a szállást, ezért már el is felejtettem, és kellemes meglepetés volt, hogy délután süti, kávé, este meg svédasztalos vacsora is járt a szobához a reggeli mellett. Nagyon örültem neki, mert előtte már fél órája kerestem, hogy hol is együnk, de nem csak semmi szimpit nem találtam, de drága is lett volna, akárhol is eszünk. Így viszont kaptunk vacsorát, és jobbat is, mint amit bármelyik étteremben megengedhettünk volna magunknak. A gombakrémlevest azóta is emlegetjük. Hazafelé az ottani ingyenes Skansent is megnéztük, ami szintén szuper volt.

Úgyhogy nekem ez a nyaralás tulajdonképpen tökéletes lett, nagyon kedves emlék a nyárból.