rákbuli

Tegnap egy nagyon svéd eseményen vettünk részt, ami a kräftskiva, angolul a crayfish party nevet viseli. Érthető módon a magyar nyelv igen szegényes szókinccsel rendelkezik a rákfajták leírására. Angolban ott a prawn, a shrimp, a crayfish vagy a crab, ami magyarul kis túlzással: rák, rák, rák és rák. Ebben az esetben a folyami rákról van szó, ami a svéd vizekben is fellelhető. 

Lényeg a lényeg, az egyik éves svéd ételünnep a "folyamirák-lakoma", ami arról szól, hogy összejönnek az emberek a szabadban, ráktematikájú kellékekkel feldíszítik a helyszínt, majd elfogyasztanak sok kiló rákot és sok liter alkoholt. Itt, Svédországban ez a rákos tematika ugyanúgy része a boltokban megjelenő szezonális termékeknek, mint mondjuk a húsvéti vagy halloweenes kellékek. Rákos szalvéták, papírtányérok, papírpoharak, asztalterítők, girlandok, sapkák, lufik stb. kaphatók. Valamint a "holdlámpás", ami szintén fontos eleme a kräftskiva díszítésének. Ennek állítólag az a háttere, hogy a rákok szeretnek a holdfényben sütkérezni, illetve éjjel kell őket kifogni. Itt egy netes illusztráció a díszekről:

Én eddig egyszer voltam ilyen ünnepségen, mert azért nem kötelezően tartandó dolog ez, mint más ünnepek. Idén viszont az egyik ismerősünk pár hete felajánlotta azt a nagy vállalást, hogy ha lenne rá igény, akkor az udvarukban tartanának egy ilyen bulit. Volt rá igény, nem is kicsi. Egyébként hivatalosan augusztus elején tartandó a kräftskiva, de jobb később mint soha. Rákot még lehetett kapni, csak a dekor volt szegényes a boltokban.

16 felnőtt és 12 gyerek vett részt. A szervező csajszi kiosztotta a feladatokat és megrendeltek 9 vagy 10 kiló rákot. Ezeket vödörben, kilós kiszerelésben, előre megfőzve és elkészítve lehet kapni. A svéd rákok kilója 20-25 ezer forint. Egy kiló 20-25 darab rákot tartalmaz, ami 1-2 főnek elég. Béreltek asztalokat, székeket és még sátrat is. Én egy västerbotten-sajtos pite és egy csokis süti elkészítését vállaltam. A rákok mellett még pitét, sajtot, pirítóst és az említett alkoholt fogyasztják.

Én nagyon vártam ezt a rendezvényt. Végre valami felnőtt esemény. Abba nem gondoltam bele, hogy mennyire le fog kötni Loki, de azért így is jó volt. Sajnos valamiért nyűgös volt, pedig máskor elemében van, amikor társaságban lehet. Szerencsére azért volt sok jelentkező, aki szívesen megfogta és szórakoztatta. Remélem, hogy nem veszíti el azt a tulajdonságát, hogy jól elvan akárkivel. Már többen riogattak a szeparációs szorongással, ami ebben a korban szokott jelentkezni, de – lekopogom – egyelőre minden okés.

Szóval jó volt a buli, szuperjól megszervezték a vendéglátóink, bár többször elmondták, hogy mindenki hozzátett valamit, és ez nem kizárólag az ő érdemük. Már most mindenki követelte, hogy ebből legyen éves tradíció. A barátaink gyerekei már nagyobbak, 4 és 10 év között van a többségük, így csak Loki volt ennyire pici. A gyerekek teljes extázisban vadultak, ahogyan ilyen eseményeken lenni szokott, de tök jó hogy már magukra lehet őket hagyni. Emlékszem a pár évvel ezelőtti ilyen összejövetelekre, ahol még karonülők voltak, vagy a szüleiket nyaggatták. Most meg örültek, hogy mehetnek játszani, és nem kell az unalmas felnőttekkel lenni. A szülők meg örültek, hogy nem kell az unalmas gyerekekkel lenni, és végre csaphatnak egy nagy bulit.

Ja, még a rákokról azt akartam mondani, hogy számomra elég undik, nem mondom hogy rajongó vagyok. Amikor először hívtak minket ilyen buliba, akkor én nem is iratkoztam fel rákevésre, mert nem volt számomra bizalomgerjesztő a látványuk. Viszont ízre persze olyanok, mint a garnélarákok, és akkor rájöttem, hogy a látványt és a munkát leszámítva azért jó cucc. Pontosabban, évi egyszer belefér. Szinte művészet "feltörni" őket és hozzájutni ahhoz a pár falat húshoz, ami ehető belőlük. Kész oktatást kellett nekem adni a tapasztalt rákevőknek, de így is volt, hogy szétroppant egy-egy a kezemben és mindenfelé fröccsent a levük. Csodás. 

Ez az egyik legnagyobb rákrajongó résztvevő tányérja, aki ilyen metodikusan és már-már művészien elrendezte az elfogyasztott egyedeket. És így meg is lehetett számolni, hogy hányat ettek, mert voltak, akik versenyeztek. Az asztalon még a dalfüzet, ugyanis a svéd rendezvények elengedhetetlen része az ivós énekek. Egy ének eléneklése után lehet lehúzni a felest. Némelyik ének pajzán és/vagy nem túl gyerekbarát szövegű egyébként. Ezek az est második felében szoktak megjelenni.