pár nap az öcsémmel

Fáradt voltam az út után és legszívesebben semmit sem csináltam volna csütörtökön (mintha amúgy opció lenne semmittenni egy baba mellett) de mivel az tűnt az egyetlen napnak, amikor nem fog esni, ezért aznap mentünk el a Skansenbe. Nem csak régi épületek, és korabeli stílusban berendezett házak vannak ott, hanem egy hatalmas, erdős-parkos területen található, ahol szuper sétálni, és van állatkert része is. Nem olyan "igazi" állatkert, hanem csakis Skandináviában őshonos állatokat tartanak. Igaz, van egy beltéri rész egzotikus állatokkal, viszont oda külön belépő kell. 

Szuper napot töltöttünk a Skansenben. Svédországban augusztus 20-a körül már megkezdődik az ősz. Elkezdődik az iskola, az emberek visszamennek dolgozni a hosszú nyári szabadságok után. Svéd beszédet alig hallottunk, de voltak olasz, angol, francia, ázsiai, magyar és más turisták is. Volt két magyar nő, és hallottam ahogy azt mondta az egyik a másiknak Lokiról, hogy "annyira édes ez a baba". Én nem szoktam felfedni, hogy én is magyar vagyok. Vagyis helyzetfüggő, mert ha itt, a környékünkön hallanék magyar beszédet más helyitől, akkor szerintem mondanék valamit, már csak azért is, mert még nem találkoztam más magyarral itt Danderydben. De nekik nem mondtam semmit, csak magamban egyetértettem. Itt az az édes baba:

Ja, az igaz hogy az egzotikus állatokhoz nem lehet bemenni ingyen, viszont van egy Baltic Sea Science Center nevű épület, ami ingyenes, és ott vannak a nagy akváriumok, olyan is, ahol fölöttünk úsznak a halak. Na hát ez volt a legérdekesebb dolog Lokinak.

Másnap esős nap volt, és a tesóm a királyi palotát és a Riddarholmen templomot nézte meg és egyedül csavargott, én pedig otthon maradtam Lokival, elpakoltam a ruhákat és a távollét után kicsit visszazökkentettem magamat és a lakást a régi kerékvágásba – habár Jack szép renddel és tisztasággal várt minket, és még az öcsém szobáját is gondosan elkészítette neki.

Szombaton pedig négyesben mentünk kalandozni. Örültem, hogy Jack is becsatlakozott. Az öcsém már harmadszor járt Stockholmban, és nem csak a városi nevezetességeket, hanem a környékbeli úti célokat is mind látta már. Végül Norrtäljébe mentünk, ami háromnegyed órára van tőlünk, és meglepően szép kisváros. Mármint azért meglepő, mert nem szokott szó esni arról, hogy az egy kirándulásra érdemes hely, pedig de. Talán csak picit messze van. Útközben pedig a Wira bruk nevű helyet néztük meg, ami egy régi kovácsműhely, ahol kardokat gyártottak. 

Wira bruk

Norrtälje

Vasárnap este ment vissza az öcsém, és aznap még elmentünk a Tyresö kastélyba. Sajnos ez nem lett a legjobb programötlet. Nem tudtam, hogy ilyen rossz lesz átvezetni a városon, főleg visszafelé. Már máskor is voltunk a kastélynál és szép ott, de most belül is meg akartuk nézni, ami szintén rosszul sült el, mert csak tárlatvezetéssel látogatható. Azt hittem, hogy kibírja Loki rajtam a hordozóban, majd nézelődik közben és sétálgatok vele, de már a második szobánál kikapcsolhatatlanul hangoskodott, így inkább kimentem, hogy ne zavarjam a csapatot. Megvártam kint az öcsémet, és utána átmentünk az ottlévő mini szigetre, ahol ettünk és sütiztünk is a kávézóban. Este még elvittem a reptérre, és ezzel véget ért a bő kéthetes családi programozás és elkezdődött számomra is az őszi időszak.