kedves emberek

A rendes beszámolókat ott hagytam abba, hogy itt volt az öcsém. Már milyen messzinek tűnik! Szombaton a Nordiska múzeumba látogatott, ami egy kultúrtörténeti és néprajzi múzeum. Jó sok időt töltött el ott, utána pedig bebuszoztam Lokival a városba és beültünk együtt egy sütire közel a közlekedési múzeumhoz, mert az volt a következő kiszemeltje. Jópofa az öcsém, hogy őt minden érdekli. Minden múzeumba elmegy és minden kaját megkóstol. Egyik nap munka után a selyem múzeumba ment el. Én még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. Kérdeztem tőle, hogy voltak ott egyáltalán emberek? Mondta, hogy rajta kívül egy néni. Szóval a néni és a 27 éves öcsém nézelődtek a selyem múzeumban. 

Vasárnap, mielőtt indult a gépe, vele is elugrottunk Vaxholmba. Sétáltunk egyet, vettünk búcsú-semlát, amit otthon megettünk, és így végül később értünk ki a reptérre, mint tervezte, de szerencsére az öcsém nyugis srác, és nem volt neki ez probléma. Egyedül az volt a rossz, hogy visszafelé besokallt Loki az autókázástól és hogy be van kötve a székbe, és torka szakadtából üvöltött szegény. Meg is álltam amint tudtam, kivettem a székből, megnyugtattam, és azután már kibírta a hátralévő 15 percet.

A hétvégén pedig ismét meglátogattak a szüleim. Akkor voltak itt először, amikor Loki három hetes volt, most pedig három hónapos. Juj, úgy várták, hogy lássák megint. Én is nagyon, mert annyit változott, és már lehet vele szórakozni, játszani és tudtam hogy a szüleim élvezni fogják. Ez így is volt, irtó aranyosak voltak mindannyian. A szüleim, ahogy dédelgették és Loki is, aki rengeteget mosolygott és jól érezte magát velük.

A szüleim olyan kedvesek. Ők nem tudnak tétlenül ülni, mindig akarnak nekünk segíteni, és hasznossá tenni magukat. Elvitték például babakocsizni Lokit, hogy addig én el tudjak menni bevásárolni. Leültek egy padra a vízparton és őrizték az alvó kisdedet. Apukám felszerelte a kocsiba a tükröt, amit vettem, hogy lássam vezetés közben Lokit. Még az IKEA-ba is el tudtam jutni végre, mert ők addig is elmentek a gyerekkel. Ezt már régóta terveztem, és meg tudtam venni mindent, amit szerettem volna. Egyedül a kültéri padlólapok fogytak ki az ország összes IKEA-jában (na jó, kivétel Haparandán, ami majdnem a sarkkörön van – gondolom ott kevésbé futnak a kültéri termékek). Vasárnap este, amikor néztem, még volt 12 darab és én pont annyit szerettem volna venni, de mire félórával a nyitás után ott voltam, már elvittek négyet. Nem tudom, hogy lesz-e még. Igaz hogy még csak április van, de úgy emlékszem, hogy az IKEA-ban máskor is az volt, hogy valami szezonális terméket elkapkodtak az emberek, és többet abban az évben már nem rendeltek belőle.

Azt a nyolc darabot azért hazahoztam. Míg én ikeáztam, apukám ott maradt a parton Lokival (úgy mondta anyukámnak, hogy "a padunkon ültem", szóval már padjuk is van), anyukám pedig felporszívózott és a konyhában tüsténkedett. Több mindent vettem az IKEA-ban, nem csak a padlólapokat. Vettem például Lokinak egy lógóbógót. Alig vártam, hogy vihessem oda, hogy mit szól hozzá. Hát teljesen elámult. Járt a keze-lába, bámult fölfelé, egyik formáról a másikra vitte a tekintetét. Teljesen odáig volt, és azóta is ugyanez a reakciója. Úgyhogy ez jó vásár volt. Egy színfolt a fehérségben:

A szüleim pedig le is fektették a padlólapokat. Így, hogy hiányzott az a négy csomag, nem ér sajnos végig az erkélyen, de ha megint elérhető lesz, akkor veszek még. Vagy ha más nem, akkor jövőre. Másban is segítettek a szüleim. Elmentünk együtt a kanapéboltba, és azt hiszem mostanra kitaláltam, hogy melyik kanapé legyen, de még elmegyek valamikor Jackkel megnézni az anyagmintákat és még egyszer kipróbálni. Anyukámmal pedig végignéztünk több mint 500 szőnyeget az előszobába a Rugvista oldalon és meg is rendeltem egyet. Egy másik jobban tetszett volna mindhármunknak (Jackkel együtt), de az sajnos majdnem kétszer annyiba került volna, úgyhogy maradt ez. Tegnap már meg is hozták és én elégedett vagyok vele, szerintem pont illik az anyaga és a színe az előszobába (Jack szerint kicsit olcsó kinézete van, de ezzel nem értek egyet). Ez a szőnyeg lett:

Hétfőn mentek vissza a szüleim, és kivittem őket a reptérre, de most szerencsére Loki itthon maradhatott Jackkel, és nem kellett ismét megtennie ezt az utat, amit utál. Amikor hoztam a szüleimet, akkor is üvöltött a visszaút utolsó 10-15 percében és szörnyű volt. Hiába szórakoztatta apukám, semmi sem hatott rá. Azt üvöltötte, hogy "ki akarok szállni, elegem van ebből a hülye programból!". Ez egyértelmű volt. Aztán ahogy kivettem az ülésből, már mosolygott is a szüleimre és egyből jó kedve lett. Mikor indultunk, fogta Jack a babát, integetett a kezével a szüleimnek és mondta a nevében, hogy "sziasztoook!". Már most megtanult Jack pár létfontosságú magyar szót és lassan folyékonyan beszél babául. Olyanokat tud, mint tapsi-tapsi, pancsi vagy kukucs.

Így hogy jön a jó idő, és a padlólapok is lekerültek az erkélyre, lelkes lettem a további tervezéssel. Nekünk csak egy kis, kényelmetlen asztalkánk van, mert a régi helyen az fért el, de most felmentem a Blocketre, ami a svéd Jófogás, és rákerestem a bútorokra. Találtam is egy szimpi szettet fél órára tőlünk, és Jack úgy gondolta, hogy el tudjuk hozni az asztalt és a négy széket a csomagtetőtartón. Beszélgettem a lánnyal aki árulta, és megbeszéltük hogy ma munka után elmegyünk érte, mire írta hogy rendben, szerzett is utánfutót, és akkor ők meg mennek a nagyobb szettért, amit kinéztek. Nekem pedig felcsillant a szemem az utánfutó szó láttán, és megkérdeztem, hogy esetleg, kompenzáció fejében nem hozná-e el a férje nekünk a szettet. Kiderült, hogy amúgy is elmenne a házunk előtt az üres utánfutóval, így nem is nagy kerülő vagy probléma nekik. Annyira megörültem ennek (főleg azért mert szkeptikus voltam a tetőcsomagtartón való szállítással kapcsolatban). Kérdeztem, hogy a szállításért mit fizessünk, mire azt írta a lány, hogy nem kell semmit, de ha szeretnénk valamit adni, akkor az a gyerekek malacperselyébe fog menni. De cuki! Úgyhogy ma várjuk az asztalt, izgatott vagyok. Sőt, a JYSK-ből rendelt napernyő is ma érkezik elvileg. 

Tegnap meg ismét találkoztam a facebook-csoportos csajokkal. Olyan jó volt az idő, hogy a kávézó udvarán ültünk le. Aranyosak ezek a lányok, jó hogy vannak. Az egyik lány a főszervező, mindig ő javasolja az újabb találkozókat és helyszíneket. Volt egy kis játékbolt a kávézóval szemben, ahol vettem egy apróságot a tesóm lányának, ugyanis ők ma érkeznek a városba (nagy a népvándorlás Stockholmba, amióta megszületett Loki – azzal szoktam viccelődni, hogy járulnak hozzá az emberek az ajándékaikkal, mint a napkeleti bölcsek a kis Jézushoz). Nem nálunk fognak megszállni, hanem a belvárosban, de majd többször átjönnek ide, az a terv. 

Már nagyon készülök az érkezésükre. Kitaláltam, mit sütök-főzök, attól függően, hogy hányszor szeretnének átjönni. Egyik nap húsvéti menüt fogunk velük enni, az biztos. Holnap átjönnek svéd fikára, akkor kladdkakát, vagyis ragacsos sütit készítek, ami egy pofonegyszerű, brownie-szerű lapos süti, amit vaníliafagyival fogok tálalni. Remélem, hogy jó lesz annyira az idő, hogy az új bútorainknál ülhetünk le az erkélyen. Vettem húsvéti díszeket és feldíszítettem a kínai kollégámtól kapott ágakat az erkélyen és cuksi lett. Ebben Dolly inspirált, mert úgy tetszett a tojásfája. Rájöttem, hogy én szeretek vendégül látni embereket és már a készülődés is örömmel tölt el.