bölcsi dilemma

Svédországban nincs külön bölcsi és ovi, hanem 12 hónapos kortól az iskoláig förskolába, vagyis elő-iskolába lehet járni (nincs óvodakötelezettség). Még meg sem született Loki, már akkor stresszeltem a bölcsi témán. Mégpedig azért, mert várólisták alapján veszik fel a gyerekeket, és ahol mi lakunk, ahogy megszületik a gyerek, már lehet is jelentkezni (Stockholm városrészben 6 hónapos kortól – ott legalább lenne egy kis gondolkodási időnk). A két fő kérdés, hogy hova jelentkezzünk és mikor kezdje.

A melyikbe járjon kérdés könnyebben eldőlt. Három ovi van közel hozzánk, de ebből a harmadik gyalogosan elég messze van, főleg ha a metrótól mennénk oda. Pedig nekem ránézésre az a legszimpibb, mert az egy nagyobb Montessori ovi jó nagy füves udvarral és mellette erdővel. Mivel a svéd gyerekek rengeteg időt töltenek a szabadban, ezért ez tök jó környezet lenne. Viszont a távolság (közelség) miatt, és mert jókat olvastunk róla, mégis egy közelebbi helyet jelöltünk meg első helyen. Ez egy családias, kisebb óvoda, ami egy századfordulós kertes házban üzemel. Csak azt sajnálom, hogy ennek jóval kisebb udvara van, ráadásul az autópálya mellett van, és nincs a közelben játszótér, park vagy zöldövezet. Ez kár, de mégis praktikusabb a közelsége miatt, és ha amúgy tényleg jó hely, akkor az udvar másodlagos. Az is pozitívum, hogy kevesebben járnak oda, és családias a közeg, úgyhogy jó választásnak érzem ezt az ovit.

Ami miatt viszont hónapokon át rossz érzés volt bennem, és emiatt senkivel nem is akartam beszélni a témáról, az a mikor kezdje kérdés. Azért nem akartam erről beszélni, főleg magyarokkal nem, mert otthon elég gyakori nézet, hogy minél korábban bölcsibe "dugja" valaki a gyerekét, annál szarabb szülő. És még ha az én környezetem nem is ilyen, akkor is tudom, hogy úgyis mindenki csak azt mondaná, hogy minél tovább legyen itthon Loki. Tehát nem éreztem úgy, hogy bárkivel normálisan tudnék erről beszélni vagy tanácsot kérni, hanem ha felvázolnám a helyzetet, akkor csak nyomást helyeznének rám, hogy maradjak itthon minél tovább. És persze tényleg jó és fontos itthon lenni vele, ugyanakkor a munkámat is fontosnak tartom, és nem szeretnék túl sok időre kiesni belőle, főleg hogy épp hogy csak elkezdtem. Valamint a bölcsit sem tartom rossz dolognak, és szerintem egy adott korban már a gyerekeknek is jobb ott lenni, mint egész nap otthon. Tudom, ahány ház, annyiféle felállás, de a mi esetünkben nincs barátok, családtagok vagy rokonok hada, akivel/akinél időt tudna tölteni Loki.

A másik meg természetesen az anyagiak. Így hogy itthon vagyok, nem sok plusz marad a hónap végén, így nagyobb kiadásokkor hozzá kell nyúlnunk a megtakarításainkhoz. Ez nem tragédia, természetesen fontosabb számomra a gyerekemmel töltött idő és az ő jólléte, mint az anyagiak, de ez is csak egy bizonyos pontig észszerű és el kell fogadni, hogy a pénz is fontos. Ezek miatt írtunk végül a jelentkezéskor áprilisi kezdést. És bennem ezért volt rossz érzés, mert akkor még csak 15 hónapos lesz, és én úgy szeretném, ha legalább másfél éves koráig itthon lehetne.

Továbbá azért sem örültem az áprilisi dátumnak, mert a legtöbb szabad hely januárban és augusztusban van. Az önkormányzatnak kötelező valahol helyet biztosítania a választott dátumtól, de ez bárhol lehet. Mivel az elsőként megjelölt helyünk olyan pici, ezért nem valószínű hogy lesz szabad hely 2026 áprilisán. Ami azt jelenti, hogy pár hónapig egy másik helyre kellene járnia, oda beszoknia, aztán augusztusban valószínűleg kapnánk helyet az elsőként megjelölt helyen, és akkor oda új beszoktatás, új közeg, új minden... És én ezt is szeretném elkerülni. De egyszerűen nem láttam erre lehetőséget, mert az túl sok, hogy én olyan sokáig legyek szabadságon, Jack viszont nem tud/akar több hónapra eltűnni a munkahelyéről.

Hónapokon keresztül szomorodtam el, ha erre gondoltam, és gondolkoztam, gondolkoztam hogy lehetne megoldani az augusztusi kezdést. Viaskodtam magammal is, hogy esetleg mégis legyek-e olyan sokáig távol a munkából... A kollégáim azt mondták, hogy dolgozzunk mindketten félállásban Jackkel, de azt sem láttam opciónak, mert ő kevésbé helyettesíthető mint én, ezért ő dolgozna a hét értelmesebb felében. Például délelőttönként. Vagy ha máshogy osztanánk fel, akkor ő dolgozna hétfőtől szerda délelőttig. Én meg megkapnám ezeknek a másik felét, vagyis a délutánokat vagy szerda délutántól péntekig. Ez nem opció, így nem lehet dolgozni...

Hétfőn fogtam magam, leültem egy papírral, felírtam a napokat, a felosztásokat és elkezdtem számolni. A pénzt, az időt, mindent. És megalkottam A Tervet. Hogy augusztusban kezdhesse a kis drága a bölcsit, és ne 15 hónaposan, és ne kelljen intézményt váltania. Azt találtam ki, hogy én áprilisban visszamegyek dolgozni egy hónapot teljes állásban, hogy visszaszokjak és belelendüljek a munkába. Addig Jack lesz itthon vele. Aztán májusban, és esetleg júniusban is, felváltva leszünk félállásban. Mindketten minden másnap fogunk dolgozni. Így egyikünknek sem esnek ki hetek, egyikünknek sem kell csak délután vagy csak a hét végén megjelennie. Az alternatíva az, hogy csak májusban lesz így, és aztán én egész júniusban újra gyesen leszek, ami nem olyan gázos dolog, mert a nyári évzáró után úgysem történik semmi augusztus végéig. Júliusban mindketten szabin leszünk, augusztusban pedig kezdheti az ovit Loki a kinézett helyen. 

Nagy kő esett le a szívemről, amikor kitaláltam ezt a szerintem életképes tervet. Még egyikünk sem beszélt erről a munkahelyén, de szerintem nem lesz gond egyikünknél sem. Remélem! A jelenlegi terv alapján kb. 180 nap szülői szabadságunk maradna meg, ami még sok is, szóval nem kell annyira spórolnom a napokkal, hiszen négyéves kora után csak 96 napot tarthatunk meg, úgyhogy az is rossz lenne ha a nagy spórolásban elveszítenénk jó pár napot.