2025. április 7.

három hónapos baba

Letelt a híres negyedik trimeszter, három hónapos lett Loki. Rengeteget fejlődött a születése óta, de volt is honnan indulnia hehe. Születése óta nőtt 2,3 kilót, 10,5 centit és a fejkörmérete 6 centivel nagyobb lett. Még vannak 56-os ruhák, amik rámennek, de mivel vettem egy csajtól cuki 62-eseket, már elkezdte azokat is hordani.

Rengeteget mosolyog, szinte mindig ki lehet belőle váltani egy nagy mosolyt, és mi minden alkalommal elolvadunk, amikor csillogó szemekkel néz ránk és hatalmas mosolyra tátja a száját a kis fogatlan. Néha mintha már nevetne is, de nevetést még ritkán lehet belőle kicsikarni. Ha valamit mosolygásra valónak ítél, akkor mint két cirkuszi majom, Jack és én produkáljuk magunkat, csak hogy lássuk még azt a vigyori arcocskát. Az egyik biztos dolog, ami szinte mindig mosolyt vált ki belőle, ha trombitálunk a szánkkal. 

Mindent érdeklődve figyel, jó ideig el tudja nézni például, ha a konyhában tevékenykedek, de a kedvence, mikor Jack gitározik. Azt mindig ámulva nézi, és hol egyik, hol másik kezét figyeli. Van egy fekete-fehér állatos könyve, és az egészet el lehet neki mesélni, sokáig nézegeti a képeket. Egy másik könyvben pedig van két mosolygós pandafej, hát azokat nagyon szereti, néha még rájuk is mosolyog. Szereti a kis majom plüssét is, amit a születése előtt a Skansenben vettünk neki.

Összességében nyugodt gyerek, az autóban is elvan, még akkor is ha egyedül ül hátul és nem tudja, hogy én is ott vagyok. A babakocsiban szinte mindig elalszik. Hazaérve ki szoktuk tolni az erkélyre, és van hogy két-három óráig alszik ott. Szeret a vállunkról is nézelődni, és most már azt sem bánja, ha a hasára fordítjuk. Akkor is érdeklődve nézelődik, és nem ad ki olyan szenvedő hangokat, mint kisbabakorában. Szereti a tükröket, szereti nézni magát bennük, de még jobban szereti, amikor a tükörben meglát engem. Akkor mindig elmosolyodik. A pelenkázó mellé tettem egy tükröt, amiben néha észreveszi magát, és olyankor én a másik oldalra hajolok úgy, hogy meglásson benne, és amikor felfedezi az arcomat a tükörben, akkor mindig mosolyog és ez az egyik legcukibb dolog. Egyébként a pelenkázón van mindig a legjobb kedve, ami nem tudom, miért van, de irtó édes, hogy még az éjszaka közepén is tud mosolyogni és kurjongatni pelenkázás közben.

Már jó ideje megjelentek a hangjai, néha szokott "énekelni". Nem tudni, hogy mi aktiválja az éneklést, mikor jön meg hozzá a kedve, de természetesen nagyon aranyos, amikor csinálja. Más hangokat is kiad, van egy cuki videóm, amin apósommal "beszélgetnek". Van hogy jó hangosan kiabál és nem lehet eldönteni, hogy örömében vagy bánatában teszi, valahol a határon van. A sírása is fejlődött a születése óta. Most már egyenesen üvölteni is tud, néha vörös is lesz tőle a feje, de ebben a korban még ez is cuki. Ha nem tudom, hogy miért sír és nem hagyja abba, az nem cuki, de amikor kifejezetten mérgesen sír egy apróság miatt, például mert leteszem a játszószőnyegre, az azért vicces. Kis méregzsák. Általában amikor észreveszi a lógó-bógó méhecskét vagy mosómedvét a feje fölött, akkor rájön, hogy mégsem olyan rossz ott feküdni. Pár hete már ütögeti ezeket a kezével. Először véletlennek tűnt, de most már határozottan magától nyúl feléjük, és próbálja a két kicsi kezével megfogni őket vagy a szájához húzni és bekapni.

A másik kedvenc játéka a rugós pihenőszékre rögzíthető formák pörgetése. Ez is véletlenül kezdődött, de most már tudatosan csinálja. Ez a kis munkája, hogy ül a székben, és pörgeti őket. Jack azt mondja mindig, hogy ez a munkahelye, és "the work is mysterious" és meg kell lennie a napi pörgetés-kvótának (ez a Severance soriból van, amit most nézünk).

Hm mi is van még vele. Ja, az alvás. Ezen a téren van hová fejlődnie. Éjjel óránként-kétóránként ébred még most is, ami nem túl szórakoztató, viszont legalább egy gyors etetés után általában alszik is tovább. Én azt gondolom egyébként, hogy azért ébred fel, mert éhes, és mindig próbálom, hogy többet egyen lefekvés előtt, de általában bealszik, és nem tudom felébreszteni már. 

Megkapta az első oltását (kettőt) is múlt héten. Hát ez borzalmas volt, legközelebb Jacket küldöm majd, ha bántani fogják szegényt. A hordozót sajnos még most sem szereti, de például amikor porszívóztam úgy, hogy rajtam volt, akkor jól elvolt, de ahogy kikapcsoltam a porszívót, nyüsszögni kezdett. Minden nap trenírozzuk, hogy szeresse meg, mert különben bajban leszünk a nyaraláskor.

16 megjegyzés:

  1. Jaj, nagyon aranyos, szépen fejlődik, ahogy azt a nagykönyvben előírták!
    Ez jópofa volt: pörgetés-kvóta 😀

    VálaszTörlés
  2. Istenem, azok a kis husis lábikók :)))

    VálaszTörlés
  3. Tényleg nagyon édes a kisfiad! Szeretnék kérdezni néhány dolgot: hogy bírod az éjjel óránként ébredést? És mennyire gyakori , hogy egy baba ilyen gyakran ébred? Várhatóan meddig tart ez az állapot? Lehet ellene tenni valamit, ha egy kisbaba ilyen, vagy egyszerűen ki kell várni, hogy megváltozzon? Bocs a sok kérdésért, nekem még nincs gyerekem, de ha lesz, sajnos lehet, hogy korán vissza kell mennem dolgozni. Cs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Kedves vagy, hogy bizalmat szavazol nekem azzal, hogy nekem teszed fel ezeket a kérdéseket, habár én csak ezt az egy kisbabát ismerem, úgyhogy csak a saját tapasztalatomból tudok beszélni :)

      Egyébként szerintem nem normális, hogy ilyen gyakran ébred három hónaposan is. A babás csoportban, ahol benne vagyok, van egy csomó sokkal jobban alvó baba is, és vannak akik már rég alszanak egyben akár 6-7 órát is (és persze olyanok is vannak, akik az enyémnél is rosszabbul alszanak, szóval nagy a skála).

      Őszintén szólva nem tudom, hogy az enyém miért ébred ilyen gyakran. Akik egy ágyban alszanak a babával, általában azt mondják hogy jobban tudnak aludni, mert akár alvás közben, fekve tudnak szoptatni és talán a baba is jobban alszik, ha érzi az anya közelségét. De én nem merek/szeretnék vele aludni, mert bárki bármit mond arról, hogy lehet biztonságosan együttaludni, én félek hogy ráfordulok, hogy megütöm a kezemmel vagy bármi ilyesmi. Illetve a svéd ajánlás is az, hogy 3 hónapos koráig saját fekvőhelyen aludjon a csecsemő, a bölcsőhalál elkerülése végett.

      Ha például nem kizárólag szoptatnék vagy lefejném a tejet, akkor a férjem is meg tudná etetni éjjel és akkor nem hárulna rám az összes ébredés. Például ha vissza kell menned dolgozni korán, akkor ez egy megoldás lehet. Akkor felváltva vállalhatjátok az éjszakákat.

      Egész jól hozzászoktam ehhez az állandó álomkóros állapothoz... Igyekszem már 9 körül elmenni aludni, vagy reggel van hogy átveszi a férjem egy etetés után, és akkor is tovább tudok aludni. De a teljesítményemen érzem az alváshiányt, szóval nem tudom hogy ha dolgoznom kellene, hogy bírnám.

      Mindenesetre ne aggódj emiatt! Az én kisfiam csak egy példa és sok ismerőst tudok, akiknek sokkal jobban aludt a babájuk. Az én tapasztalatom az, hogy kívülről nézve minden ijesztőbbnek és nehezebbnek tűnik, de amikor benne van az ember, akkor mindent megold és mindig sikerül úgy alakítani a dolgokat, hogy minden rendben legyen és az adott szülők igényeihez alkalmazkodjon a kisbaba.

      Törlés
    2. szia Cs., ha olvasol angolul: Let’s Talk About Your New Family’s Sleep, Lyndsey Hookway irta, nekem ez volt a leghasznosabb, legatfogobb, amit a temaban olvastam (es kiolvastam a temat), a sajat alvasomon is sokat segitett haha.

      Törlés
    3. librarycat ezt a könyvet nekem is ajánlhattad volna :) de úgy veszem hogy nekem is szól az ajánlás

      Törlés
    4. Köszönöm a választ, anszki! A könyvajánlást is, librarycat! Igen, persze tudom, hogy csak a saját kisbabádról van közvetlen tapasztalatod, de ahogy írod, mégis, közvetve tudsz más babák alvási szokásairól is. Nem tudom, miért, de elmesélésekből eddig mindig jobban tudtam tájékozódni, ha valamennyire “ismerem” az illető anyukát, még ha az csak egy blogon keresztül történik is, mint egy “személytelen” könyvből. Ez nyilván butaság, de sokkal jobban megjegyzek dolgokat, amiket ismerősöktől hallok. De erről a könyvről most olyan jókat olvastam, és nyilván nagyobb tudást és tapasztalatot tartalmaz, mint egy-egy anyuka “sztorija”. Szóval megrendelem, belevágok, köszönöm. És még azt is akartam mondani, anszki, hogy én csodálkoztam, hogy eddig nem említetted itt, hogy ilyen “rossz alvó”
      a babád, bocsánat a kifejezésért. Azaz, hogy te nem sajnálod magad az ébredésekért, én meg még terhes se vagyok, de a negatívumokra koncentrálok, illetve előre aggódom az alvásom miatt. Pedig ez nem jó, mert
      hátha a babszem is megérzi majd, ha görcsölök valamin. Cs.

      Törlés
    5. egyebkent, Cs., mi az a ‘nagyon koran visszamenni dolgozni’? en a kisfiam egyeves koraban mentem vissza, _nekunk_ ez korai, de muszaj volt. az en kisfiam kb. pont akkorra, ugy 8 -9 honapos koratol, mar tok jol aludt, 1-2 ebredessel, az nagyon szep volt a kezdetekhez kepest. na egyevesen elkezdett jarni, bolcsi, szep. szorongas, fogzas, minden is osszejott, es o egy nagyon erzekeny kisfiu (lehet sok mindent finomhangolni, ahogy a konyv is szuperul leirja; tenyleg hasznos es ‘empowering’; de az alaptemperamentum az eleg sok mindent meghataroz). en meg millio ebredessel napkozben jogszabalyokat forditottam. machbar, mondja a muvelt nemet, de nem esett jol🙈.de lam, megcsinaltuk, azota eltelt par ev, masfel ev utan a kisfiam is megerett a bolcsire (ezek tenyleg nehez evek voltak es raadasul ez egy szuper bolcsi, nagyon odafigyeltek ra, es igy is nehez volt - nekunk nagyon jot tett volna otthon maradni egyutt, de ez nem volt megvalosithato). no es egy baratnom lanya francia, nekik csak 4 honap a szulesi szabi, de az o nyugodt temperamentumu kislanya tok jol vette az akadalyt. es lehet, hogy anyai hormonokkal megtamogatva te is jol fogod venni, azert a jo kis oxitocinfroccs sokat jelent, es nem mindenkinek szupererzekeny a gyereke! en is szorongtam sokat dolgokon, amig fejben keszultem a gyerekvallalasra, szoval at tudom erezni az ezzel kapcsolatos stresszt, vivodast, ketsegeket. egyebkent van az a belso transzformacio, ‘matrescence’, ahogy az ember egyre kompetensebb a babajaval, az uj eleteben, ugy keretez at dolgokat meg csak ugy beall - oke, onreflexio, onismeret nem art - az ‘uj normalis’. ❤️

      Törlés
    6. (disclaimer: ezek az en megeleseim, er mast gondolni es mashogy megelni - a szulosegnek millio es egy arca van.)

      Törlés
    7. Aranyos vagy, Cs. Köszi, hogy leírtad ezt librarycat, érdekes olvasni. Tényleg minden szülő és minden gyerek más.

      Tegnap rákerestem erre a könyvre és fent van az egész a Google Books oldalon: https://books.google.se/books?id=AKaxzQEACAAJ&printsec=copyright&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
      Szóval el is kezdtem olvasni :) Ha még esetleg le tudod mondani a rendelésed akkor ingyen is el tudod olvasni.

      Én egyébként nem élem meg úgy hogy rossz alvó a gyerekem. Minden nap alszik 14-16 órát, ami ilyen korban "az előírt" és az sem abnormális egy három hónaposnak, hogy gyakran megébred éjjel, csak a felnőttnek kimerítő. És azért sem úgy élem meg, hogy rossz alvó lenne, mert nappal és éjjel is gyorsan elalszik. Az éjjeli ébrenlétek legtöbbször csak 10-15 percesek.

      Persze lehet hogy valakinek ez rossz alvó, mert az ő gyereke mondjuk ilyen korban már csak egyszer ébred fel éjjel, de nekem meg az a rossz alvó, aki nem alszik gyorsan vissza, vagy sír és sír, és az éjszaka közepén sétálva kell ringatgatni hosszú-hosszú perceken, akár órákon keresztül. Vagy pedig akit nem lehet letenni aludni, mert csak az anyán tud aludni, ezért minden nappali alvásnál ott kell addig mozdulatlanul ülni, amíg fel nem ébred a gyerek. Szóval nézőpont kérdése, hogy kinek mi a rossz alvó kategória.

      A másik meg az, amit librarycat is ír, hogy máshogy fogod megélni, érezni. Amikor másnál hallod ezeket, hogy hányszor kell ébredni, akkor csak a fizikai oldalát látod a dolognak, az érzelmi részét nem. Nem arról van szó, hogy éjjel négyszer fel kell kelned levinni a szemetet, vagy valami ilyen hülye, értelmetlen feladat. Hanem a gyerekednek szüksége van rád, és bekapcsol az anyaüzemmód, és csak arra gondolsz, hogy neki legyen jó, nem pedig arra, hogy jaj, miért nem tudok aludni. Nekem legalábbis így van. Ahogy felemelem és megnyugszik ott a karomban, akkor mindig elolvadok, lehetek bármilyen fáradt is. És tudom hogy olyan gyorsan telik az idő, és már így is olyan sokat nőtt, és olyan kevés ideig lesz olyan picike, hogy a karjaimban foghatom, hogy én vagyok neki a mindene, hogy én tudom a legjobban megnyugtatni stb.

      Egyszóval ne aggódj, biztosan minden rendben lesz! :)

      Törlés
    8. Ja bocsi, most látom hogy ez mégsem a teljes könyv, csak elég nagy része

      Törlés
  4. Eszembe jutott a Jóbarátokból, amikor Ross és Rachel rappelt és táncolt a kislányuknak, hogy nevetésre bírják. :)))

    VálaszTörlés