az új lakásunk

A várólistán jelentkeztünk egy új építésű épület 8 db négyszobás és 23 db háromszobás lakására. Jack mondta még a keresés elején, hogy ha valamire, akkor az új lakásokra szerinte van esélyünk a kevéske hat évünkkel is. Egyrészt azok jóval drágábbak, tehát akik régóta állnak sorban, azok nem ezekre mennek, másrészt pedig egyszerre több lakás is elérhetővé válik, így annyival megsokszorozódnak a lehetőségek. Ezeknél viszont nem látszik, hogy hány ember jelentkezett és mi hányadik helyen vagyunk, szóval fogalmunk sem volt semmiről és hetekig nem is történt semmi.

Aztán egyszer csak kaptunk egy e-mailt, hogy másnapig döntsük el, hogy szeretnénk-e a négyszobást a második emeleten. A 8 db négyszobás a földszinttől a hetedik emeleten található, és rangsorolnunk kellett a jelentkezéskor, hogy melyik érdekel minket a legjobban és legkevésbé. Mi felfelé haladva egyre nagyobb érdeklődést fejeztünk ki, a 7. emeletit az első helyre téve. Az e-mailt megkapva, és a lakással kapcsolatban pont azt éreztem, amit érezni akartam. Hogy igen, ez nagyon jó, ez kell, szuper, úristen de izgalmas, el sem hiszem...

Este azért, mielőtt Jack rábólintott, elmentünk megnézni kívülről az épületet és a környéket. Ugyanis zsákbamacskát vettünk (béreltünk), mert nem nézhettük meg belülről a leendő lakásunkat, sőt még képek sem voltak az oldalon. Az alaprajz és a paraméterek alapján kellett döntést hoznunk. Ami azért nem volt olyan nagy dilemma, ez elegendő volt a döntéshez, és magában a lakásban nem hiszem hogy lehetett volna olyan, ami miatt nemet mondtunk volna. 

Ahova költözni fogunk, az Danderyd. Most a déli oldalon lakunk, Danderyd az északin van. Ez egy jó környék. Egyrészt közel van a városhoz, jó a közlekedés, másrészt nem az a lövöldözős, problémás környék. Leginkább kertváros. Ennek megfelelően kevesebb bolt vagy étterem van gyalogos távolságra, viszont pár percre van a víz, van egy erdő és az autópálya másik oldalán közel hozzánk egy szupermarket is. 

Miután igent mondtunk, még el kellett küldeni mindenféle dokumentumot (jövedelemigazolások, munkaszerződések), és jóvá kellett minket hagynia a mostani lakásunk kezelőjének, hogy jó lakók vagyunk. Kicsit több mint két hét múlva kaptuk végre a jóváhagyást, hogy minden rendben van. És mire lement a procedúra, upgrade-eltünk a második emeletről az ötödikre, aminek nagyon örülünk. A lakbér ugyanannyi, csak három emelettel jobb lesz a kilátás. A mostani, földszinti, mosókonyhára és biciklitárolóra néző, elhomályosított ablakú nappalink után egy álom lesz a kilátás (egyáltalán hogy lesz kilátás).

Gépesített is a lakás, ahogyan a svéd albérleteknél ez megszokott, de itt több és vadiúj háztartási gép lesz, mint a jelenlegi helyen van (nagy hűtő, nagy mélyhűtő, beépített mikró, sütő és még mosógép és szárítógép is (ez nagyon szuper, közös mosókonyha helyett, ahogyan az gyakori, saját "mosodánk" lesz). A szerződés átvételekor tudtuk meg, hogy egy 4 m2-es tárolóhelyiség is tartozik a lakáshoz az alagsorban. Ez jó kis bónusz, kellemes meglepetés volt.

Ennyit tudtunk a lakásról, amíg tegnap meg nem kaptuk a kulcsokat, és végre elmehettünk megnézni a leendő otthonunkat. Hát ez azért izgalmas volt. Hogy mégis milyen lesz minden? Milyen lesz az épület belül, milyen a lakás. Hogy néz ki a konyha, a két fürdőszoba, mekkorák a szobák, milyen érzetűek. Milyen a kilátás, mennyire világosak a terek. Milyen azon a nagy, hosszú erkélyen kint lenni. Milyen a parkológarázs, milyen a tárolóhelyiségünk. Egyszerűen milyen az első benyomásunk. 

Hát elmondhatom, hogy minden nagyon szuper, én alig tudtam tegnap elaludni, olyan izgalmas ez az egész. Az biztos, hogy rengeteg munkánk lesz vele, de ez igazi nagy családi lakás, nem a kis szoba-nappali, amiben az elmúlt 6,5 évben laktunk. El sem hiszem, hogy mi ilyen helyen fogunk lakni. Akkora változás lesz. Nagyon-nagyon izgalmas. Úgy tervezzük, hogy augusztus végén költözünk, és előtte otthon is leszek még, szóval van egy bő hét nyugodalmam, mielőtt szembe kell néznem ezzel a hatalmas feladattal, a ki- és beköltözéssel és mindennel, ami ezzel jár.