heti programok

A héten négy programom is volt. Egyik sem volt életem eseménye, de azért jó amikor történik valami a megszokotton kívül.

1) "Üdv a cégnél" tali

Kedden meghívták a mostanában kezdett dolgozókat egy összejövetelre, amin a vezérigazgató és a kommunikációs vezető beszéltek a cégről és a cég célkitűzéseiről, üdvözöltek minket, majd mindenki röviden bemutatkozott. Ez IRL volt, szóval emiatt bementem kedden az irodába, de elég rossz volt ott lenni, mert a nap első felében teljesen egyedül ültem a nagy térben. Délután megjelent 1-2 kollégám, bár velük se sokat beszélgettem, de legalább ketten szintén jöttek erre a meetingre. Nem mondom, hogy megérte elmenni rá, de azért jobb hogy ott voltam. 

2) Évzáró a munkahelyen

Szerdán volt a melóban nyári évzáró, előtte pedig "egészségkör", amikor 5K-t sétáltunk vagy futottunk. Kaptunk céges pólót és jégkrémet, volt zene és kommentátor. Bár ez utóbbi inkább a futóknál volt érdekes, és volt is aki nagyon komolyan vette a "versenyt" és 20 perc alatt lefutotta a távot. Jesszus. Főleg hogy 27 fok volt és nem is kapott semmit a nyertes a dicsőségen kívül. Én csak sétáltam két kollégámmal, és még azt is lassan. Nem baj, a lényeg a részvétel és a póló, amit kaptam. Utána pedig volt egy kis eszem-iszom néhány programmal. Kicsit körbenéztem, de nagyon hamar hazajöttem, mert egyrészt nem volt semmi túl érdekes, másrészt nem nagyon volt akivel lóghatnék. 

3) "Ballagás" az osztálytársakkal

Ahogy írtam, a "diplomaosztós" ünnepség hivatalos részéről lemaradtam a munka miatt, és nem is volt kedvem később becsatlakozni az osztálytársaimhoz. Hajszál híján el se mentem, de végül mégis. Talán csak azért, mert Jack megkérdezte, hogy akkor mit csináljunk este, és mivel nem volt ötletem, belegondoltam, hogy hülyeség lenne nem elmennem, mikor végre történik valami, hogy helyette itthon üljek vagy valami "kényszerprogramot" szervezzünk. Szóval felvettem egy nyári ruhát, mert iszonyat meleg volt, korán zártam a munkát és megérkeztem a suliba a rendezvény utolsó 15 percére. 

Hangulatos volt a suli, készültek fincsi kajákkal, volt pezsi és díszítések, de mire én odaértem, már mindenki elmenőben volt. Az osztálytársaim többsége eléggé ki volt öltözve. Én csak beestem oda, hogy na jó, akkor elmegyek és őszintén szólva eszembe sem jutott az, hogy ez egy nagy esemény vagy hogy ki kellene öltözni. Erre mondta az egyik csaj, hogy "hát nem minden nap diplomázik az ember". Ez megint olyan pillanat volt, amikor rácsodálkoztam, hogy én mennyire nem így élem meg ezt az egészet. De tudjuk, én nagyra vagyok magammal, mert már van munkám, és nekem az számít, nem a suli. Nekem nem igazán teljesítmény ez a kétéves képzés, mert aki jelentkezett, az mind elvégezte így vagy úgy, ha akarta. Az az ünneplésre méltó, hogy lett is munkám, nem úgy mint az osztálytársaim többségének, akik ironikusan "hurrá, munkanélküliek lettünk" felkiáltással hagyták el a suli épületét.

Ezután átmentünk az egyik osztálytársunk apjának hobbikertjébe, ahova afterpartit szervezett a csaj. Ez a hely 10 percre van a sulitól, és azért is különleges, mert nagyon közel van a stadionokhoz és az egyik tömegközlekedési csomóponthoz, mégis egy nagy zöldterület az egymást érő hobbikertekkel és kisházakkal. Én még sosem voltam ilyen hobbikertben. Ez is egy klasszikus svéd vagy stockholmi dolog. Ilyen kertekhez is várólistán kell lenni, és a népszerűbb helyeken lévőkhöz nehéz hozzájutni. Tartozik a kertekhez kisebb-nagyobb kisház, de vécé vagy fürdő nem szokott lenni. 

Nagyon rendi ennek a csajnak az apja/családja, hogy meghívott minket ide. Fantasztikus oázis a kert és nem is kicsi. A ház is hangulatos. Van benne egy kis konyha és egy franciaágy, kb. ennyi is a házikó. A kertben pedig három kiülős rész is van, sokféle virág, növény, zöldségek, gyümölcsök. Teljesen ámultam azon, hogy micsoda fogadtatásban részesültünk. Készültek salátával, vettek tányérokat, evőeszközöket, bort, sört. Az apja beindította nekünk a grillt és segített mindenkinek grillezni. Kihozott hangszórókat, betett nekünk zenét. Csodás volt. Tiszta midsommar hangulatom lett ahogy ültünk ott a meleg nyári estén, dumáltunk és iszogattunk. Szóval jó hogy elmentem végül is.

4) Afternoon tea Kathie-vel

Kathie írt a héten, hogy talizzunk a hétvégén és úgyis fodrászhoz megy, utána összefuthatnánk. És hogy van ajándékutalványa a Fotografiska múzeumba, bevisz vele engem is. Aztán kitalálta, hogy fizessünk be afternoon tea-re. Ennek megörültem, mert mindig is szerettem volna kipróbálni egy afternoon tea-t. Pont 10 éve éltem egy évig London mellett aupairként és akkoriban láttam mindig az előkelőbb helyeken az afternoon tea-ket, amik mindig olyan csalogatóan néztek ki, de aupairként a kis fizetésemmel túlzásnak éreztem volna ezt a programot. Aki nem tudja, az afternoon tea egy angol dolog, amikor többféle kis fogást, tulajdonképpen uzsonnát szolgálnak fel: szendvicsek, scone (angol pogácsa), édességek, torták stb és természetesen tea. Csak épp valamiért ezt mindig előkelő helyeken, előkelő módon tálalják, szóval általában elég drága mulatság. A múzeumban is drága volt, de a belépő árát is tartalmazta, illetve Kathie felajánlotta, hogy fizet az ajándékkártyával és a fennmaradó összeget osszuk el egymás között. Meg amúgy is, már nem szegény aupair vagyok, aki zsebpénzből él, szóval belefér egy posh afternoon tea a fancy Fotografiska múzeumban. 

Egyébként a Fotografiska az én múzeum-ellenségem. Ez igazából egy fotográfiai múzeum és abszolút semmi extra, de valamiért hatalmas figyelmet kap, tök népszerű, most is tele volt, és gyakran látom Stockholm legjobb látványosságai listákban, pedig szerintem annyira meh az egész. Túlárazott és túlértékelt. Én most voltam harmadszorra, és most sem nyűgözött le. Kevesebb mint egy óra alatt végig is néztük a kiállításokat, szóval tényleg nem éri meg az árát. Mindig váltogatják a kiállításokat, és a mostani válogatás legalább tetszett (az előző kettővel szemben). Leginkább Peter Lindbergh képei, mert ő divatfotós volt és modelleket, színészeket fotózótt és én ilyen felszínes vagyok hogy szívesebben nézegetem Cindy Crawford, Milla Jovovich és Adrien Brody fél falat beterítő portréit, mint éhező afrikai gyerekeket, háborús övezeteket vagy bennszülött törzseket.

Aztán maga az afternoon tea is csalódás lett, mint ahogy az egész múzeum az számomra. Az étterem és a kilátás szuper volt, de az ételek kevésbé. A három darab kis sós étel olyan semmilyen volt, a maradék pedig csupa édes volt, és még én, a nagy édesszájú is sokalltam az édességek arányát. A scone-t egy angol biztos kinevetné, hogy nem sok köze van a scone-hoz, de én is ettem már igazi scone-t igazi clotted creammel, ahogy a britek eszik és ez valami ügyetlen svéd másolat volt... Na mindegy, azért jó volt ott eleszegetni és dumálni, de iszonyatosan túlárazott uzsonna volt. Úgyhogy a Fotografiska marad továbbra is a múzeum-ellenségem, és mindegyik turistát óva inteném attól, hogy bedőljön a nagy Fotografiska-reklámnak és erre a múzeumra vesztegesse az idejét és pénzét egy rövid stockholmi látogatás alatt.