karácsonyi ebéd

Volt céges karácsonyi ebéd, amivel kapcsolatban mérsékelten voltam lelkes. Csak egy hete volt az afterwork és annyira azért nem vagyok szociális lény, hogy hetente vágyjak ilyenekre. Inkább havonta, kéthavonta. A kaja miatt viszont vártam, mert még nem vettem részt igazi éttermes svéd karácsonyi ebéden. Itt az a szokás, hogy már november vége felé kezdenek az éttermek julbordot, vagyis karácsonyi asztalt kínálni. Tuti hogy innen ered a svédasztal kifejezés, pontosabban ez a karácsonyi asztal tökéletesen illusztrálja azt, hogy miért svéd a svédasztal.

Julbordra elmennek együtt kollégák, családok vagy barátok is. Általában 2-3 órás intervallumra kell helyet foglalni, és az idő alatt lehet ott lenni és eszegetni. Elég drága, a jobb helyeken akár 50 ezer forint/fő + italfogyasztás, de az átlagos ár is olyan 30-35 ezer forint. Jackkel talán ezért sosem voltunk. Én legalábbis nem vagyok akkora kajamániás, hogy elverjünk 70-80 ezer forintot egy étkezésre. Illetve a julbord inkább társasági program, szóval ha nagyobb társaság szervezné, akkor elmennék, de kettesben, csak a kaja miatt szerintem nem éri meg.

A lényeg hogy így részt tudtam venni rajta céges szervezésben, egy igazi klasszikus helyszínen. Na meg az sem volt hátrány, hogy nem kellett bemennem az irodába, az ebéd már 11:30-kor kezdődött, úgyhogy munka nem volt és korán is végeztünk. Elég sokat problémáztam előtte azon, hogy miben menjek erre az eseményre. Kár volt, mert kb. mindenki abban volt, amiben az irodában is lenni szokott. Mondjuk ez azért furcsa nekem, azt hittem hogy kicsit kiöltöznek. Először arra gondoltam, hogy biztos csinosban kell menni, aztán átgondoltam magamban a dolgot és arra jutottam, hogy ha választani kell, akkor jobb alul-, mint túlöltözöttnek lenni. Még szerencse, hogy erre jutottam. Nem lett volna tényleg jó túlöltözöttnek lenni, szerintem végül pont jó volt az öltözékem.

A legrosszabb az volt, hogy sokan betegek voltak, úgyhogy egy lányon kívül senki nem volt ott, akivel el tudtam lenni. Még jó hogy ő ott volt! Én azt hittem, hogy nagyobb lesz a mozgás, sokakkal beszélgetünk meg lesz közös akármi, beszéd vagy ilyesmi, de az sem volt. Külön asztaloknál ültünk és végig csak azokkal beszéltünk, akikkel együtt ültünk. Ami nekem ez a lány volt és négy srác. Szinte meg sem szólaltam végig, és a beszélgetéseket is nehezen tudtam követni. Pedig pletykáltak is a cégről, néhány vezetőről, a vezérigazgatóról... Szóval hegyeztem a fülem, hogy halljam az izgi dolgokat, de sok mindent nem értettem vagy úgysem tudtam, kiről van szó. 

A kaja viszont jó volt. A menülap szerint hétszer kell fordulni és szedni, megadott sorrendben. Először a heringfélék; aztán a lazac és a tojás; aztán hideg sültek, pástétom; aztán egy másik halfajta (lutfisk); aztán meleg húsok mint virslik és húsgolyó; végül pedig a desszertek; sütemények és csokoládék. Persze mi nem fordultunk ennyiszer, így is a legmacerásabb része kimászni az asztaltól, sorban állni, szedegetni - a melegételek kicsit ki is hűltek, mire leültem enni. Nagyjából megszámoltam a honlapon a választékot, több mint 100-féle étel, ételvariáció, köret, mártás, desszert stb. volt, és ez csak a klasszikus kínálat. A vegán részlegen még kb. 60-féle étel volt. Vagy a klasszikus fogások vegán változata vagy olyan ételek, amik a másik részlegen nem voltak.  

Összességében 2,5/5 pontot adnék az egész ebédélménynek. A legjobb az volt benne, hogy már 14:30-kor vége volt, ezért rövid napom volt, utána beugrottam egy boltba venni pár apróságot karácsonyra és még aludtam is délután. Az étterem a Djurgården szigeten van, ahol az összes főbb múzeum is van. Ez a Nordiska múzeum, számomra a Városháza mellett a másik legszebb épület.