főleg semlák

A múlt hétvégi programunk nagyjából abból állt, hogy séta, evés, séta, evés on repeat. De jön a szokásos kérdésem, mit is lehet csinálni télen... Bár most már nagyon erősen érzem a tavasz közeledtéd, reggel napsütésre ébredtem, és úgy 5-ig van világos esténként. Egészen más feelingje van ennek, mint ami két hónapja volt. Jack beiratkozott egy pingpongklubba, és heti kétszer eljár játszani. Kicsit szomi vagyok, mert a pingpong a mi programunk volt, erre elmegy egyedül játszani idegenekkel, felfejlődik olyan szintre, hogy nekem már nem lesz olyan jó vele játszani, illetve mivel kijátssza magát a héten, ezért nem lesz kedve velem is játszani. Bár azt mondja, hogy lesz, de érdekes módon, múlt héten volt először az évben, hogy nem mentünk pingpongozni, épp akkor, amikor elkezdte a magánóráit. Biztos nem véletlen. Mehetnék vele én is, de azért nem megyek, mert nekem nagyon későn van (fél 9-kor és 9-kor kezdődik hétköznap, és 11 után szokott hazaérni) és drága is lenne, főleg azzal együtt, hogy emiatt metróbérletet is kellene vennem. 

Szombaton bementünk Söderbe kajálni, Jacknek japán kajára fájt a foga, és találtam egy Mama Wolf nevű street food stílusú kajáldát, ahol többféle japán fogást is megkóstoltunk. Utána átsétáltunk a Gunnarson cukrászdába semlázni. Nekünk ott van az örök kedvenc semlánk. Idén sikerül sokféle semlát ennem, most már ötször ettem, és ma is hoz nekem Jack a helyi cukrászdából. Muszáj megkóstolnom az ottanit, mert ez egy egyszerű, régimódi kis hely, egyszer kóstoltam a semlájukat, és akkor nem voltam elragadtatva tőle, viszont a környék hírportálján van egy szavazás a környék legjobb semlájáról ("hírek", amiket én olvasok). 21 helyre lehet szavazni, és több mint 2000 szavazat alapján fej-fej mellett vezet a mi cukrászdánk és egy másik, ami sokkal menőbb és sokkal forgalmasabb helyen is van. Szóval ez az eredmény meglepett, és kíváncsi vagyok, hogy ennyire más az ízlésem vagy esetleg idén újítottak valamit. Mivel amúgy is megy ma Jack oda, ezért ha még nem fogytak el, akkor meg tudom kóstolni azt is. 

a Gunnarson cukrászdában

Másnap nem akartam metrózni, úgyhogy a környéken kerestünk egy kávézót, ahova elmentünk "reggelizni" délután kettőkor. Csak mi voltunk ott és egy másik pár. Helyes kis külvárosi kávézó volt, egész jó volt a kaja is. Ezután egy másik kávézóhoz sétáltunk át, hogy ott vegyünk valami sütit, de az utcán állt a sor, szóval ezt kihagytuk.

a vasárnapi kávézó

Valcsi-napra kaptam Jacktől rózsacsokrot és pisztáciás trüffelt, de ettől eltekintve nem volt túl romantikus napunk, mert pont összevesztünk aznap reggel, és egész nap külön szobában, némaságban tettük a dolgunkat, és estére sem lett túl jó kedvem. Persze a kedves ajándékot igazán értékeltem, és a rózsákat úgy helyeztem, hogy Zoomon a háttérben látszódjanak a dohányzóasztalon, így a monitorral szemben ülve, óra közben is gyönyörködhettem bennük. Azért is volt rossz hangulatom hétfőn, mert a Mamám (a wordle-ös Mamám) kórházban töltötte aznap az estét, mert egy hete elesett, és úgy bevágta a fejét, hogy valószínűleg agyrázkódása lett, és szegény azóta sincs jól. Mentálisan is nehezen viseli azt, hogy feküdnie kell, egyedül van, rosszul érzi magát és nem tud sok mindent csinálni.

Mindenki wordle-özik, még a metrón is ezt láttam. A három barátnőm és az ő pasijaik, anyukámat is behálóztam, a Mamámnak elküldtem a szózatot is, két barátommal meg Quordle-özünk is, ami négy Wordle egyszerre. Én amúgy még a Globle-lel is játszom, amiben országokat kell kitalálni. Nem vagyok egy földrajz zseni, de legalább fejlődöm egy kicsit, miközben megkeresem, hogy mi van még ott Nepál környékén, vagy hogy hívják a szigetországokat a Karib-térségben.