februári napok

Tegnap elindultunk a Lepkeházba, de végül oda nem jutottunk el, hanem jót reggeliztünk egy hangulatos kávézóban Solnában, aztán az út másik oldalán egy baklavás helyen végigkóstoltuk a kínálatot, végül nagyot sétáltunk a Haga Parkban a jeges utakon. Már múltkor is észrevettem magamon, hogy idegesít az a tény, hogy vannak emberek, akik az ilyen utakon futnak. Lehet, hogy irigység van bennem, mert én menni is alig tudok a jeges utakon. Jack mindig nevet rajtam, és kicsúfolja az egyensúlyérzékemet és a mozgáskoordinációmat. Talán tényleg van valami fogyatékosságom, de én arra fogom, hogy a svédekkel ellentétben én nem szoktam hozzá gyerekkoromban a csúszós utakhoz. Nálunk sózzák a jeges utakat, a gyerekeket meg a széltől is óvják télen, nem az, hogy nyugodtan játsszanak a sziklákon az iskolaudvaron, meg mindenféle őrültséget csináljanak, és az még jó is, mert így megtanulják a korlátaikat és a mozgásuk is fejlődik. De a séta jó volt, és közben hideg volt, de sütött a nap, és éreztem, hogy közeleg a tavasz.

Sosem volt még ilyen jó januárom és téli időszakom. Szeretném azt gondolni, hogy az intenzív edzés miatt vagyok tele energiával, mert az azt jelentené, hogy minden évben "csak" ennyit kell tennem a téli depresszió elkerüléséhez. Szerintem viszont inkább azért vagyok jól el, mert tökéletes a suli, a feladatok, a házimunkák és a szabadidő aránya. Bár most már egyre jobban stresszel az, hogy gyakorlati helyet kell találnom... De ezt leszámítva minden nyugis és jó. Reggelente rászoktam arra, hogy a Wordle-lel kezdem a napot. Ti is felszálltatok a Wordle-vonatra? Reggelente kávé mellett megfejtem a magyart, az angolt és a svédet. Már ha sikerül. Ma például a magyar kifogott rajtam, de azért nem is ülök felette olyan sokáig, mint a Mamám. A Mamám nagyon cuki. Ő 80 éves és imád játszani. Mindent. A telefonján rengeteget szókeresőzik, Candy Crash-ezik és Mahjongozik. Elküldtem neki ezt a szókeresőt, úgy megörült neki, hogy azonnal felhívott, hogy hogy kell játszani, és belelkesedett, hogy majd minden nap írjuk egymásnak, hogy sikerült-e. Ma reggel ráírtam, hogy nehéz volt a mai szó, erre kiderült, hogy ő reggel hat óta próbálta megfejteni. Papíron találgatja a szavakat, hogy a hat próbálkozásból ne lőjön el sokat. Végül segítettem neki még egy betűvel, és akkor kitalálta. Nagyon tetszik, hogy ennyire kitartó.

Szombaton igazi nyugis napom volt, amikor észre sem vettem, de a nap végére az egész házat kitakarítottam, de közben pihentem is és a gyakorlati hellyel is foglalkoztam. Találtam egy új svéd podcastot. Az egyik újévi célkitűzésem az volt, hogy keressek 1-2 új svéd podcastot, amit hetente tudok követni. Ez pont nekem való csajos dumapodcast, az is a címe, hogy az élet 30 felett. Szóval ezt hallgattam, és közben alaposan kitakarítottam a fürdőszobát. Vad szombat estéim. Aztán meg kifestettem a körmöm és néztem egy szuper magyar filmet, a Külön falkát. Hát nekem ez a film nagyon-nagyon tetszett. Amikor kirakózás és mézeskalács-díszítés közben néztem Tilla műsorát, a Propagandát, láttam interjút az ebben játszó színésszel, aki korábban (vagy most is, nem tudom) MMA-harcos volt, illetve drogfüggő múltja van. Felkeltette az érdeklődésemet a film, és de jó is, hogy hallottam róla. Arról szól, hogy egy 12 éves lány, akit a nagyszülei nevelnek, felveszi a kapcsolatot a börtönből szabadult keménygyerek apjával, aki korábban nem volt az élete része. Olyan jók a karakterek és a kislány és ez a nemszínész színész is szuperül játszik. A filmet meg egy velem egyidős csaj rendezte, még ilyet.