Nem igazi bye-bye, de azért mégis. Kathie és a férje hirtelen vettek egy házat messze-messze innen. Majdnem másfél órányira. Elvesztem az egyetlen barátnőmet. Ennek apropóján elmesélem Kathie történetét.
Jackkel négy éve élünk itt. Amikor ideköltöztünk, akkor az élet-kirakó több darabja megvolt már nekem ebben az új svéd életben. Volt munkám, pasim, jártam svédkurzusokra és saját lakásban laktunk. Csak egy jó barát hiányzott. Ráadásul Jacknek itt lakik pár percnyire az egyik gyerekkori barátja, akivel a vadont is szokta járni. Sokszor átugrott, átugrik hozzá unalmasabb estéken, én pedig szomorú voltam, hogy nekem nincs kihez mennem, és az összes barátommal online tartom a kapcsolatot. Mondtam neki, hogy én is úgy szeretnék egy közeli barátot. Ideális esetben érzelmi és földrajzi értelemben is.
Beléptem a facebookon pár "új vagyok Stockholmban", "barátot keresek" jellegű csoportba, és néha eljártam svédtanulós MeetUpokra, hátha ott lesznek új ismerőseim. A barátkeresés nekem nagyban hasonlított a párkereséshez. Azzal a különbséggel, hogy én párt sosem kerestem célzottan és ilyen intenzitással. Ebben egyszer meg még le is szólítottam valakit egy múzeumban, és elkértem a számát. Na jó, nem. Na jó, de. A gyerekek sulijában egyszer szünnap volt, ezért elvittem őket a Tekniskába, ami olyasmi, mint a Csodák Palotája. Szinte csak mi voltunk az egész múzeumban, mert más iskolákban tanítás volt. Ott volt még egy lány két gyerekkel, én meg a nagy eszemmel rájöttem, hogy nyilván ő is nanny vagy aupair, és a gyerekei ugyanabba a suliba járhatnak, mint az enyémek. Ráköszöntem, és meg is kérdeztem ezt tőle. Egy holland aupair volt, aki megörült nekem, bejelöltük egymást facebookon, és párszor találkoztunk is, csak aztán elköltözött Svédország északi részére egyetemre, aztán pedig más országokba, szóval azóta nem találkoztam vele.
Aztán rátaláltam egy barátrandi alkalmazásra, ami olyan, hogy lányoknak van, és mindenféle tevékenységhez, vagy csak úgy, barátot lehet keresni. Fel lehet tölteni képet (egyet, ez nem a Tinder), megadni három elsődleges időtöltést, amihez barátot keresünk (például kondizás, dumcsi, bulizás, shopping, éttermezés ilyesmi). Bemutatkozást is lehet írni, és a keresésnél be lehet állítani távolságot, életkort stb. A szimpi embereket be lehet jelölni, vagy írni is lehet nekik, és azt is lehet látni, ha valaki minket elmentett. Legalábbis három éve, amikor használtam az appot, akkor ilyen volt. Biztos azóta változott.
Kellemesen csalódtam, amikor kiderült, hogy sokan használják az alkalmazást. 6-7 ilyen barátrandira mentem el, két svéd lány kivételével más külföldiekkel találkoztam. Volt, ami tök jó volt, volt ami kevésbé. Két csajszira emlékszem, egy franciára és egy görögre, akik társaságában rosszul éreztem magam. Valószínűleg ők is az enyémben, de ezt nem mutattuk. 1-2 óráig bárkivel el lehet beszélgetni, főleg ha megvan az a közös pont, hogy újak vagyunk egy idegen országban. Volt, akivel lett második randi is. Például egy göteborgi lánnyal, aki itt kezdett egyetemre járni, ezért még nem voltak ismerősei. Második talira egy stand-upos pubba mentünk, ahol csütörtökönként angol nyelvű előadások vannak. Az nagyon szuper kis program volt, azóta is emlékszem pár fellépő vicceire. Aztán ezt a lányt összehoztam egy másik szimpi csajjal az alkalmazásról, és hármasban taliztunk egy szombat reggel reggelire. Az is jó volt, de aztán nem lett újabb találkozó.
Szóval a 6-7 első randi után megállapítottam, hogy nem nehéz jót beszélgetni egy idegennel. Nem az a nehéz része, hanem az, hogy magasabb szintre emeljük a kapcsolatot, és kialakuljon barátság. Véleményem szerint két probléma van. Az első és talán legnagyobb, az a távolság. Ha 2x45 percet kell utaznia mindkét félnek egy kétórás találkozásért, az elég nagy áldozat. A másik probléma pedig az, hogy amikor nincsenek közös ismerősök, nincs közös munkahely, végzettség stb. akkor nagyon nehéz "beindítani" a kapcsolatot. Oké, hogy az első talin mindketten szépen elmondjuk a történetünket, és megbeszéljük, hogy mi a nehéz a külföldön élésben és hogy tetszik Stockholm, de másodszor miről beszélgetünk, vagy milyen programra találkozunk? Utazzunk másfél órát, hogy egy drága kávé mellett elmondjuk, hogy milyen volt a hetünk? Ez nem igazán működik. Most azt gondolom, hogy például a kondizás, páros sport, kutyasétáltatás vagy egyéb aktív program jó kiindulópont lehet egy barátság alapjaihoz. De ahhoz is kell azért, hogy közel lakjunk.
Ezután alábbhagyott a lelkesedésem az alkalmazással kapcsolatban, és nem voltam aktív. Egy nap viszont kaptam egy üzenetet egy lánytól. Ő volt Kathie. Örült, hogy megtalált az alkalmazásban, mert látja, hogy milyen közel lakunk egymáshoz, szinte egyidősek vagyunk, ő is a svéd pasija miatt költözött ide, nagyjából akkor, amikor én. Kathie-vel nemcsak hasonló volt a történetünk, hanem egészen pontosan 500 méterre lakik tőlem, és szinte szomszédja Jack jóbarátjának, akire anno irigykedtem. Azért van abban valami, hogy pontosan meg kell fogalmazni az álmainkat és céljainkat, és akkor valóra válnak, nem? Kathie az elképzelt ideális barátnő tökéletes megformálója volt.
Vele azért lettünk jó barátok, mert hasonló cipőben jártunk, és mivel közel lakik, és ő is csak félállásban dolgozott akkoriban, így gyakran csak egy fél-egyórás sétára találkoztunk délelőttönként. Néha az egész program kevesebb időt vett el, mint másnál az, hogy egyáltalán odautazzak a találkozási pontra. Annyira jó barátok lettünk, hogy mi lehetnénk az alkalmazás reklámarca. Azzal szoktam viccelődni, hogy az első randitól másfél év alatt eljutottunk az esküvőig, mert 2020 júniusában a kilencfős covid-esküvőjén én voltam a tanúja és egyetlen koszorúslánya.
És most házat vettek, és elköltöznek kukutyinba, én pedig újra közeli barát nélkül maradok, és Kathie majdnem ugyanolyan lesz, mint az összes többi barátnőm, akikkel online tartom a kapcsolatot, pedig abból van már elég. Persze néha tudunk találkozni, de az nem ugyanaz, mint hogy átugrunk egymáshoz. A virágainkat is ki fogja locsolni, amikor mi nyaralunk. Az övéket a férje szülei, mert tíz percnyire laknak onnan. És gyereket is terveznek. Ki tudja, lehet hogy már terhes is, és olyan jó lett volna babakocsit tologatva sétálni, és gyakran látni egy újszülöttet, nem csak egy látogatás erejéig. És most újra le kell töltenem az alkalmazást és újra randikra kell járnom idegen lányokkal? Bűhű, mi lesz velem? Szomorú vagyok.
Ugy orulok, hogy ezt elmeselted! Koszonom. En is kuzdok a maganyossaggal kicsit, es nagyon erdekes olvasni arrol, hogy mas hogyan oldja meg. (Egyben kivancsiva tettel, hogy mukodik egy ilyen app, mert nekem a facebook csoportok nem annyira valnak be. Utananezek, van-e ennek valami holland megfeleloje.)
VálaszTörlésSajnalom nagyon, hogy elkoltozik Kathie. Ez most nem lehet konnyu. Olyan kicsit, mint a Kis Herceg meg a Roka, hogy megszeliditettetek egymast, aztan most el kell valni. Gazdagabbak lettetek, de megis fajo. Kuldok egy online olelest! <3
Nekem sem váltak be a facebook csoportok és a svédkurzusokon sem "jöttem össze" senkivel. Az app neve GoFrendly (nem én írtam el, ez a neve :) de szerintem ez csak Svédországban működik. Nem tudom, van-e külföldi megfelelője.
TörlésKöszi a kedves szavakat. Azért annyira nem tör le Kathie költözése, mert amióta teljes állásban dolgozik, nem túl gyakran találkozunk így se, hogy a szomszédban lakik. Talán havi egyszer, az meg remélhetőleg megoldható a távolsággal együtt is. Aztán persze lehet, hogy nagyon megérzem majd a hiányát. Majd meglátom.
Azért ez szomorú, hogy 14 év alatt csak jöttek-mentek az emberek, de állandó, hosszútávú kapcsolat nem nagyon volt. Nem rólad mondom, hanem szerintem ez általános tendencia. Szerintem sokan elhanyagolják a barátság területét az életükben, és ezért is nehéz létrehozni és fenntartani ezeket a kapcsolatokat.
VálaszTörlésEz a Meetupos kirándulós dolog jól hangzik. Amúgy tényleg sokban hasonlít a barátkeresés a párkeresésre :) Szerintem párkeresésnél is bejöhet az, hogy az ember egyszerűen aktív társasági életet él, megjelenik programokon, és így találkozik valakivel, ahelyett, hogy rápörög a tinderre.
Abból a szempontból is olyan nekem Kathie, mint egy partner, hogy most egyelőre gondolni sem akarok arra, hogy új barátot keressek. Amúgy is bő két hónap, mire költöznek, aztán jön a nyár, aztán gyakorlat lesz a suliban, szóval arra tippelek hogy vagy egy évig elleszek anélkül, hogy magányosnak érezném magam, de we'll see :)
Igen, értem, hogy mire gondolsz. Az emberek úgy tudják dicsőíteni azokat a barátságokat, amikor "akár évekig nem beszélünk, de aztán ugyanott vesszük fel a fonalat". Aha, és abban mi a jó, hogy van egy "jó" barátod, akivel ennyire nincs kapcsolatod? Meg azokat a barátokat, akikre "lehet a bajban számítani". Meg hogy "a nehéz pillanatokban ismerszik meg az igazi barát". Tényleg?? Ne kelljen már egy tragédia az életemben ahhoz, hogy megtudjam valakiről, hogy a barátom.
VálaszTörlésÉn ilyen hagymás barátokra vágyom, akik akkor is ott vannak, ha nincs baj, csak hagyma kell :D És nem évente _egy_ jó beszélgetésünk van, hanem jelen vannak az életemben. És azért szomorú az, hogy ti, akik olvassátok a blogomat, jobban képben vagytok az életemmel, mint néhány IRL barátom. És nyilván nem arra vágyom vagy nem az a megoldás, hogy ők is olvassanak, hanem érted... Hogy ha csak online is, de legyünk legalább heti kapcsolatban, és 1-2 havonta telefonáljunk, amikor otthon vagyunk, akkor meg találkozzunk. És szerintem ez nem óriási erőfeszítés, de valakivel még ez sem jön össze, mert annyira nem ér rá(m).
Én a rá nem érő barátok védelmében szeretnék felszólalni. :D Ugyanis én is szerintem ilyen rá nem érő barát vagyok, nagyon rosszul megy az online kapcsolattartás nekem. Chatelni utálok, és bár van néhány budapesti barátom, akikkel időnként zoomolunk vagy skypolunk egyet, nekem kifejezetten nehezemre esik online tartani a kapcsolatot bárkivel. De nem arról van szó, hogy a távoli barátaim nem érdekelnek, hanem arról, hogy itt vannak körülöttem a hagymás barátok (:D), akikkel nem kell leülnöm a képernyő elé, hogy kapcsolatban legyünk.
VálaszTörlésPersze nem ismerem a barátaidat, lehet, hogy nekik más okaik vannak a rá nem érésre, csak azt akartam mondani, hogy nem mindenkinek megy könnyen az online kapcsolattartás.
Ezt mondjuk teljesen megértem, és bár lenne nekem is néhány szomszédos barátom. Vagyis nekem egy is elég :)
VálaszTörlésIgazából több dolog keveredett az utolsó két kommentemben. Az egyik az, hogy ilyen szétszóródott manapság a világ, és ez szomorú, de nem lehet ellene mit tenni, a másik, hogy tényleg azok a legjobb és legtartalmasabb barátságok, amik élőben tudnak történni, és ezért szomorú, hogy elköltözik a barátnőm, mert oké hogy jóban maradunk, de nem lesznek már félórás séták a parkban meg átadok gyors valamit és annyi, vagy társasos este. A harmadik meg egy kis zsörtölődés volt, hogy azért lehetnének jobbak is a barátságaim, ha egyes barátaim fordítanának rá időt, de sokszor előbb van a 1) munka 2) párkapcsolat 3) család 4) én-idő 5) állatok stb. mint én.
De az is benne lehet, hogy ezeknek a barátoknak vannak "jobb" (IRL) barátaik, mint neked, és én vagyok a nyűgös barát, akivel nehezen vagy nem jó formában lehet csak tartani a kapcsolatot.
De ez személyiségfüggő is, mert vannak akiknek mindig sok felszínesebb kapcsolata van, nem túl válogatósak, és nem szeretnek egyedül lenni, extrovertáltak, ezért bármit szívesebben csinálnak valakivel, mint egyedül... Én meg a legtöbb dolgot egyedül vagy a pasimmal szeretem csinálni, és nehezen szerzek új barátokat, legutóbb Kathie volt az három éve. De ha egyszer megszeretek valakit, akkor nem igazán eresztem :D
Talán valami olyan különbség van, hogy az egyik típusú barátnál maga a személy a fontos, a másiknál meg az, _amit_ csinálsz, és az, hogy kivel csinálod, az másodlagos. Az utóbbiak azok a barátok, akikkel addig van jóban az ember, amíg az élet összehozza (suli, munka, lakótárs), de aztán ez megszakad, amikor a helyzet megváltozik.
VálaszTörlésDe ha valaki egyszer olyan személlyé válik, aki ő maga a fontos, és nem az, hogy mit csinálunk együtt, azok azok, akikről szeretnék tudni, mert _ők_ érdekelnek, nem pedig az, hogy mit tudnánk együtt csinálni. És az ilyen személyektől esik rosszul, ha nem érzem azt, hogy beletesznek egy kis extrát a kapcsolattartásba, mert nem azért szeretném, hogy ezt megtegyék, mert magányosak, mert unatkoznak, mert szórakozás, hanem mert szeretném azt gondolni, hogy szeretnek engem, szeretik kifejezetten az én társaságomat és érdeklik, mi van velem. Azt értem, hogy lehet másik ember, akivel társasoznak és kutyát sétáltatnak és kirándulnak stb., de másik én nincsen.
Tenyleg nehez az elso 1-2 randi után komolyabbra áttérni… teljesen átérzem. A Bumble appon is van friend kereső (meg párkeresős is), én azt használtam:)
VálaszTörlésAh igen, nagyon nehéz és erőltetett. Az emberek általában nem annyira vágynak barátnőre, mint párkapcsolatra, hogy átküzdjék magukat a kezdeti döcögős fázison.
TörlésÓ ez jó, nem tudtam. Egy ismerősről mesélte valaki, hogy ő is egy ilyesmi alkalmazásban talált barátnőt Budapesten, és kíváncsi voltam, mi lehetett az, de akkor biztos az volt.