vissza haza

Amikor azt hittem, hogy már megúsztam a betegséget, a visszautam előtti nap betegen, lázasan ébredtem, és egész nap csak feküdtem. Elmentek a tesómék, hallottam, hogy a mamám átjött még a gyerekekhez, de senkivel nem is találkoztam, csak aludtam egész nap. Azt hittem, hogy vissza sem tudok jönni, hogy egy újabb repjegy árát veszítem el, és nem is tudom mikorra foglaljak újat. De mindenki, aki elkapta ezt a betegséget, egy-két nap alatt jobban volt, és a gépem csak este 7-kor ment, úgyhogy reméltem a legjobbakat. Csináltam covid-tesztet is, ami negatív lett, és szerda délután már jobban voltam.

Betegen feküdve azt képzeltem, hogy az univerzum vagy akárki biztosan azért betegített meg, hogy ne menjek ezzel a repülővel, mert le fog zuhanni vagy valami lesz, és én így fogok megmenekülni. Aztán amikor mégis ott ültem este 7-kor a váróban, és késett a gép, akkor is eszembe jutott, hogy na mégis itt vagyok, nem indulunk időben, ez már rossz előjel. Utána a pilóta bemondta, hogy rosszak az időjárási körülmények Stockholmban, és majd meglátjuk, hogy le tudunk-e szállni időben. Na, tessék, tuti meghalok. Végiggondoltam az esélyeimet a túlélésre, például ha kényszerleszállást kellene végrehajtani a Balti-tengeren a vaksötétben, mínusz pár fokban, mint a Hudson folyós esetnél. Ha túl is élnénk a leszállást, szerintem megfagynánk a szárnyon várakozva, mire a tenger közepére megérkezik a segítség. 

Aztán átrepültünk a kivilágított Budapest felett, ami olyan szép volt, és minden nagyon nyugis volt, és már nem gondoltam semmi rosszra. Nem félek amúgy a repüléstől, tudom hogy biztonságos. Most se féltem, csak megeredt a fantáziám.

Jack kijött elém a Centralenhez, és még üdvözölni sem üdvözöltük egymást, hanem futottunk a metróhoz, hogy elérjük a 23:45-öst, és ne kelljen 30 percet várakozni. Komolyan mondom, Jackkel mindig futunk a metróhoz, úgyhogy ennél tipikusabb találkánk nem is lehetett volna.

Ma 11 után is alig tudtam felkelni az ágyból, most is elég nyomi vagyok. Jack meg náthás, ő a haverjától kapta el a hétvégén. Csinált PCR-tesztet, mármint a barátja, ez sem covid, de holnap házibuliba mennénk szilveszterre, és most nem tudjuk mi legyen. Szerintem nem fog összejönni, inni egyikünk sem szeretne így, és amúgy sem túl jó ötlet betegen, betegségből kilábalva társaságba menni. Én azt sem tudom, hogy tudok-e rendesen enni, harmadik napja csak pirítóst eszem, szóval a szilveszteri menü sem vonz, de az is lehet hogy holnap már jobban leszek. Baromi idegesítő ez, pedig most kifejezetten vártam a szilveszteri bulit, kicsit kiengedni, emberek között lenni, ilyesmi.