Megérkezett a tél Stockholmba. A héten nagy hidegek voltak, -8-9 fok körül volt a hőmérséklet napközben is. Hó először nem volt, csak száraz hideg, de élveztem azt is. Kedden pedig már reggel hétkor a kis hókotró hangját hallottam a belső udvarból, úgyhogy tudtam, hogy havazott is az éjjel. Szerdán meginvitáltam Jacket is a fürdőbe, és munka után együtt mentünk oda. Annyira jó érzés volt a mínusz nyolc fokból besétálni a fürdőbe, beülni a szaunába, a medencébe, és kiúszni a szabadtéri részbe, ahol a fejünknél mínuszok voltak, a vízben pedig kellemes meleg.
A hónak köszönhetően szintet lépett a patkánysztori. Ugyanis a hóval behintett teraszkánkon sok pici édibédi (nem) lábnyom jelent meg. Jacknek van egy kis kertje, egy magaságya, amiben most fodros kel nő, ami a hideget is jól bírja. A kis lábacskák a kertbe vezetnek, a fodros kel pedig szépen meg van rágcsálva. Jack szólt megint a karbantartónak. Remélhetőleg most már drasztikusabb módszerekkel fognak próbálkozni. Egyébként nem vagyok szakértő, de rákerestem a patkánylábnyomra, és nekem elég hasonló. Ha nem patkány, akkor mi lehet? Valami mókusféle?
Kedden befejeződött az egyhónapos, szenvedős csapatmunkánk, amit nagyon utáltam, mert béna volt a csapatunk. Nem sikerült felfelé húzni a minőséget, és túlharcolni a két csapattársamat, már csak a nyelvi akadályok miatt se. Pedig néha fájt nézni, hogy milyen hülyeségeket mondanak vagy írnak, de egy idő után feladtam az egészet, elfogadtam, hogy ez ilyen lesz, és csak vártam a végét. Kedden 15 perces prezentációban kellett bemutatnunk, hogy mit alkottunk, és ahogy sejtettem, mindenki más szuper munkákat mutatott be, a miénk pedig olyan volt, mint egy... krumpli.
Az meg csak feltette az i-re a pontot, hogy amikor a mi előadásunk következett, a csaj azt mondta, hogy ő túl ideges, és nem tud beszélni, jöjjön egy másik csapat, neki kell még idő. Amíg a következő csapat előadott, a csaj eltűnt, a srác meg azt írta chaten, hogy mondjam el én a csaj részét, és prezentáljunk ketten. Mivel minden le volt írva, amit el kellett mondani, ezért beleegyeztem, és elmondtam, vagyis hát felolvastam én az ő részét. Nem értem, hogy ő miért nem tudta ezt megtenni. Jó, biztos van valami szociális fóbiája vagy szorongó vagy pánikbeteg vagy én nem tudom, mi lehet, de nehezen értem meg, hiszen senki sem szeret előadni, és én se (főleg svédül). De én úgy állok az ilyen dolgokhoz, hogy ez a feladatom, meg kell csinálni, és nincs olyan opció, hogy azt mondom, hogy nekem nem megy. Vagy mondhatta volna nekünk korábban, hogy ő nagyon nem szeret vagy tud előadni, és mondjuk el ketten. Az sem lett volna baj, mert ez egy egyhónapos projekt volt, aminek az előadás csak icipici része.
Megérkezett a héten a spoti összefoglaló is, ami főként azt mutatta meg, hogy mennyire nem hallgatok zenét manapság. Teljesen átszoktam a podcastokra, és ha hallgatnék is valamit, akkor is általában csak végighallgatom a Heti kalandot, mert nincsenek mostanában kedvenceim. Illetve örök Lana Del Rey rajongó vagyok, most a top 2% hallgató között voltam.
Engem a Spotifyhoz és az éves összefoglalóhoz érzékeny szálak fűznek, mert egyszer régen valamikor, bár talán meg sem történt, de én fordítottam a Spotify tartalmait magyarra. Két és fél évig, amíg végleg búcsút nem mondtam a fordításnak. Nem magamnak köszönhetem a Spotit mint ügyfelet, hanem valahol a szerencsének, hogy annak a kis fordítócsapatnak volt az ügyfele, ahova én is bekerültem, és ők nekem adták a fordítást, mert fiatalos a nyelvezete (lektorálták természetesen a fordításaimat). Szóval kettő évben én fordíthattam az éves összefoglalót. Ezenkívül hírleveleket, a súgó oldal cikkeit, gombokat, funkciókat, reklámszövegeket, mindent. Sajnos nem sokkal azután, hogy én már nem dolgoztam fordítóként, a csapatunktól is elvették ezt az ügyfelet pénzügyi okokból. Többek között ezért sem sajnálom azt, hogy már nem dolgozom fordítóként, mert hálátlan egy munka.
mindenesetre nagyon menő ez a fordítási sztori, szerintem a Spotify az utóbbi 15 év a világ egyik legnagyobb sikertörténete, elég csak belegondolni, mennyi ember életének a nagyon fontos része nap mint nap.
VálaszTörlésgondolom, iPhone-od van? nagyon vicces (illetve ennyi pénzért talán mégsem), hogy nem bírják a hideget, mondjuk nem mindegyik verzió, én nem az új darabokat szoktam venni, hanem a pimpelt verziókat (SE, XR), azokban ez a hiba általában javítva van. a sógornőmnek valami más típusú mobilja volt, ő meg egy időben a hűtőben tartotta nyáron, mert az övé a meleggel állt hadilábon.
sajnálom, hogy így sikerült az előadásotok, furcsa, hogy ennyire félvállról vették az egészet, meg hogy a csajnak belefér, hogy más szívjon miatta.
bocs, nem tudok fogalmazni, remélem, lejön a lényeg :D
VálaszTörlésNekem Samsung Galaxym van, de szerintem ez általános probléma lehet telefonoknál. Legalábbis tavaly rákerestem, és akkor olvastam erről, hogy árt is az aksinak, ha ennyire lehűl. Pedig amúgy azt hittem volna, hogy a hideg még jót is tesz nekik. Mondjuk lehet, hogy a hűtő hőmérséklete tényleg, de fagypont alatt már nem.
VálaszTörlésSzerintem is menő cég a Spotify, én már sok éve vagyok előfizetőjük, és megéri az árát, az biztos. Fordítás szempontjából viszont azt gondolom, hogy a nagy cégeknek púp a hátukon a fordítás, és az az utolsó dolog, amire energiát és pénzt szeretnének fordítani. Pedig ha annyi rengeteg országban jelen akarnak lenni, akkor fontos lenne, hogy minden külföldi piacon minőségi nyelvezettel és jó stílussal legyen elérhető a szolgáltatásuk. Nem egyszerű dolog, amikor sok nyelvre kell fordítani, és hetente érkeznek az új szövegek, de azért vannak olyan nagy cégek (pl. Google) akiknek jó és következetes a fordításuk, mert jó fordítói rendszerük van.
A Spotify fordítása, amikor a csapatom átvette, rossz minőségű volt. Én a szívemen viseltem a sorsát, és még screenshotokban is gyűjtögettem, hogy hol vannak fordítási hibák vagy következetlenségek, és szívesen javítottam volna mindent akár ingyen is, de nem adtak erre lehetőséget. Aztán 5 év után, hiába volt jó a minőség, mégis máshova vitték a "boltot", mert üzleti modellt váltottak, vagy valami ilyesmi indoklás volt. Pedig sokat számít, hogy valaki évek óta ismeri a stílust és a teljes terminológiát. Szóval ez a személytelenség vagy rideg üzleti hozzáállás szerintem szomorú.
A Spotify-os fordításhoz gratulálok, tényleg nagy szó! :)
VálaszTörlésEz a telefontok nagyon megtetszett nekem, lehet árkeresek, hogy itthon is lehet -e ilyet kapni! Én is az iphone-osok táborába tartozom, de mivel mindig télen egy kínszenvedés használni, mert ahogy előveszek a táskából, már jelzi, hogy lemerült, vagy ami még rosszabb, ki is kapcsol és nem lehet újraindítani, csak ha bemész a melegbe...szóval le akartam cserélni, de ha ez általános probléma minden telefonnal, akkor nem biztos. (Mondjuk amúgy is időszerű lenne, nem éppen egy mai darab az enyém.)
Az eladőadáshoz meg: nekem is volt egy hasonló projektem egyszer az egyetemen, hárman voltunk a csapatban, gyógypedagógia szakra jártam. Szabadon válaszható volt a téma, de a másik kát lány csak némán ült, hogy nincs ötletük, mi legyen a téma. Mivel én a későbbiekben állatasszisztált terápiával szerettem volna foglalkozni, ezért felvetettem ezt, és rábólíntottak (de szerintem nekik mindegy lett volna). Csak utólag esett le nekem a tantusz, hogy mindent én csináltam: elmentem Fótra, a gyermekfaluba és ott készítettem interjút egy hölggyel, aki lovas terápiát tart ott autista gyerekeknek. És voltam a Pető Intézetben egy napot, ahova pedig aznap kutyák érkeztek terápiás fogalakozásra, azt is belevettem az előadásba, csodaszép volt az az élmény. Kellett egy plakátot is készíteni, őgy volt, hogy azt az egyik lány csinálja, de előadás előtt két nappal rámírt, hogy nem lesz rá ideje. Így azt is én csináltam, olyan közepes lett, ha előre tudom, hogy nem csinálja meg senki, akko hamarabb elkezdem és sokkal szebb lett volna. Közben kiderült, hogy a harmadik lány nem is jön már suliba, így ketten maradtunk. Az előadás 95%-át tehát végülis én csináltam, a társam felolvasott egy A4-es oldalt, amikor előadtuk, de a prezentációt is én raktam össze, én adtam elő és nem papírról olvastam az egészet (ami szerintem egy egyetemen gáz). Cserébe ötöst kaptam és megtapsoltak a többiek, meg előadás közben láttam a tekinteteken, hogy érdekes, amit hoztam és el is érzékenyültek ők is a képeken, ami a célom volt. Egyébként amit nagyon megbántam az életemben eddig, az az, hogy ezt a sulit félbehagytam, szerintem most nagyon boldog lennék ebben szakmában.
Köszi, imádtam a Spotifyt fordítani, és a munkával kapcsolatos álmom beteljesedése volt, hogy sikerült szabadúszó fordítóként dolgozni, mert már 16-17 évesen hobbiból fordítottam filmeket, sorozatokat. Szóval nekem igazi csoda volt, hogy később az egykori hobbimért fizettek is. Nagyon nehéz volt otthagynom az álommunkámat, de a svéd életet választottam helyette, és ezért járok most újra suliba, de nem bánom. A fordításból nehéz megélni és sok szempontból szívtelen, magányos munka. De ha hazaköltöznék, akkor úgy képzelem, hogy visszatérnék a fordításhoz, tolmácsoláshoz, esetleg elvégeznék jogi vagy egyéb szakfordítói képzést is, taníthatnék és idegenvezethetnék is az angollal.
TörlésA többi fordítás nem volt ilyen érdekes és rendszeres, mint a Spotify. Sok etikai kódexet fordítottunk, más alkalmazások szövegeit is. Még a Levi's téli és nyári katalógusa volt az, ami ismertebb termék volt, de az nagyon nehéz volt, mert rengeteg ruhával kapcsolatos szakkifejezés volt benne, amikre nem találtam magyar megfelelőket. És később sosem találtam meg, hogy hol jelennek meg a fordításaim, úgyhogy olyan érzésem volt, mintha a levegőbe fordítottam volna.
Ez a csapatmunkás, amit leírtál olyan rossz, de olyan sokszor van ez. Már a blogodon is írtad, hogy általában mindenütt te vagy a legjobb, legaktívabb, legügyesebb, és ez nekem is ismerős. Nem is az, hogy én vagyok a leg... valami, de hogy mások csak ülnek ott bambán, és se ötletük, se kedvük nincs az egészhez. Ezt annyira nem szeretem és olyan lehangoló... Mintha az lenne a fura, aki valóban akar tanulni és csinálni a dolgokat, és lelkes.
Ezt a "nincs időm" dolgot sem értem... Mert ugyan mit csinál?! Ha valaki beiratkozik egy suliba, akkor legyen az az első neki, és ilyen nincs, hogy nincs ideje. Itt is idegesített, hogy én egész nap ráértem volna, hogy csináljuk a munkát, és többször délután 5-kor kezdtük, mert akkor ért haza a csaj...
Amúgy az előadásod tök jól hangzik, és szuper hogy el is mentél helyekre. Mármint melyik szakmában lennél boldog, gyógypedagógusként? Vagy Állatasszisztált terápiával foglalkoznál szívesen? Mindkettő jól hangzik nekem. Néha vannak az életben ilyen nagy döntések vagy fordulatok, és rossz érzés, amikor ott motoszkál az, hogy "mi lett volna ha" vagy hogy talán nem volt a legjobb döntés... De azért azt hiszem, így is boldog vagy (legalábbis az írásaid alapján), és olyannak tűnsz, aki képes váltani, ha már nem boldog, és fel is találod magad.
A csapatmunka részéhez: igen, én se értem sokszor a másikat, nem kell feltétlenül nagyon ügyesnek meg okosnak lenni (én sem vagyok az), de ha már ott van az ember (iskola, munkahely), akkor csinálja már, am a dolga. Ha meg nem akarja, mert lusta vagy unalmas neki, akkor meg menjen el, keressen mást. Már le sem szoktam írni, mert unalmas, de a munkahelyem már megint, vagyis még mindig az van, hogy otthagyják másnap az árut, nem fejezik be a számlákat, nem válaszolnak a vevők e-mailjeire, nem néznek utána. És semmi következménye nincs. Én meg amikor bemegyek, megcsinálom, nem azért, mert én vagyok a nagy mártír és akkor majd én, hanem mert mit csináljak? Üljek a forgószékemben és várjam a munkaidő végét, miközben filmet nézek vagy a percmutató az órán, hogy mikor lehet hazamenni? Gábor "kis Izaurának" hív emiatt, de ezen is fel szoktam kapni a vizet, mert én nem azért megyek dolgozni, hogy meresszem a fenekem a székben és bámuljak ki napi 10 órát a fejemből... Nekem nem fér a fejembe, miért ülnek mások 10 órát vagy anno a kávézóban minek jött az dolgozni, aki szenvedő arcot vágott, mikor bejött egy vendég az ajtón. Rémes.
VálaszTörlésA suliról: a gyógypedagógus sulit bánom sajnos, mert megugorottam az első nagyn kemény évet, közben dolgozni is jártam és év végén felvettek azokra a szakirányokra, amikre szerettem volna: látássérültek pedagógiája és autizmus spektrum pedagógiája. Nagyon büszke voltam magamra és a suli is nagyon színvonalas és érdekes volt (ELTE Bárczi Gusztáv). Egy évet halasztottam a nyár után, mert azt éreztem, hogy úgy ki voltam merülve, hogy pihenni akartam még fél vagy egy évet. Aztán meg, mikor folytatnom kellett volna, se pénzem nem volt (elég drága képzés volt), se időm (ugyanúgy dolgoztam heti 40 órában) és borzasztó magányos is voltam, azt éreztem, hogy ha folytatom, akkor felőröl a munka és az iskola együttesen, mert a kettő mellett kb. heti egy szabad órám nem volt, tehát se szociális életem, se pasim, se semmi, a kutyámra se jutott semmi idő. Most, hogy már érzelmileg biztonságban érzem magam, nem egyedül élek és nagyon rugalmas a munkaidőm, tökéletes lenne, de most már késő.
Ez tényleg kár, Szaffi, de néha csakis az időzítésen múlnak nagy dolgok, akár párkapcsolat is lehet olyan, hogy minden tökéletes, csak az időzítés nem, és nem jön össze.
TörlésZenjebil, az ilyen sztorikat imádom. Olyan inspirálók tudnak lenni. Lehet, hogy Szaffi neked is úgy alakul egyszer, hogy megléped.
Amit a munkáról írsz, az nagyon szomorú. Írtad már, hogy néha unalmas a munka, szóval akkor mit csinálnak a kollegáid, ha te még úgy is unatkozol néha, hogy helyettük is dolgozol? Érthetetlenek az ilyenek. Fel szokott háborítani, amikor nincs következmény. Persze én sem panaszkodnék rájuk, de valahol ilyenkor az ember vágyik arra, hogy aki jobban megérdemli, annak meglegyen a jutalma, aki meg ilyen lusta, az ne kapjon ugyanannyit, mint te, aki sokkal többet, jobban dolgozol.
Zenjebil, nem tudom, most kicsit be lettem sózva, hogy újra szóba került, mert amúgy a sulit és a képzést is imádtam, egy unalmas órám sem volt és szerintem a gyógypedagóia egy nagyon szép szakma, azt érzem, hogy rám tökéletesen illik, hiszen ezért is kezdtem el. Ami kicsit eltántorít, hogy sajnos nagyon drága a képzés (mert nekem már van egy diplomám). De amúgy, végülis ha első év tanegységeit be tudnák számítani, lehet nem is kellene előről kezdenem... amúgy pl. mikor a Pető Intézetben voltam, ott teljesen azt éreztem, hogy nagyon tudnék és szeretnék is itt dolgozni. Ha meg még az állatasszisztált terápia is beválna, akkor tényleg egy álom lenne az életem...
TörlésAnszki, én megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs mit csinálnak. Nekem már többen mondták (itt is), hogy én iszonyú gyors vagyok, de ezt nem érzem magyarázatnak. Oké, hogy én megcsinálom félóra alatt, amit mondjuk ők egy óra alatt, de után akkor is ott a láblógatós maradék idő, szóval nem fér a fejembe. És közben ugye be is van kamerázva az összes bolt, tehát el nem tudom képzelni, mivel telik az idejük úgy, hogy közben a munkára nem jut.
Az szuper lenne, ha be tudnád számítani az első év krediteit!
TörlésÉs egyébként diákhitel felvételére nem lenne lehetőséged? Most felületesen rákerestem, és látom hogy van olyan opció, ami elvileg kamatmentes és kifizeti az önköltséges tanulmányok költségeit.
Az én képzésem kétéves és én felvettem itt a max diákhitelt, most abból van fizetésem. Mondjuk én magáért a képzésért nem fizetek, de ha neked lenne is lehetőséged a suli mellett dolgozni, akkor "csak" a tanulmányok költségei jelentenének plusz kiadást a mostani helyzethez képest, de ha azt hitelből meg lehetne előlegezni, akkor nem terhelne le annyira anyagilag. Ha látsz a gyógypedagógiával olyan jövőt, amivel el tudnál és szeretnél helyezkedni, és anyagilag is van olyan jó vagy jobb, mint a mostani állásod, akkor megéri komolyan elgondolkozni ezen a terven. A lehetetlen nem létezik! :)