Végre meghoztam a döntést a karácsonyi úttal kapcsolatban. Ahogy tavaly is, most is sok stresszt okozott számomra, és néha azt kívántam, bár tudna helyettem dönteni valaki más úgy, hogy az a legjobb döntés legyen. A bécsi szilveszterről én már egy ideje letettem, a héten lemondtuk a foglalt szállást és a szilveszteri vacsorát. Csak a repjegy árát nem kapjuk vissza, de még majd nézegetem egy kicsit, hogy lehet-e valamit tenni, hogy ne veszítsük el a teljes árát. Még helyjegyet és poggyászt is vettünk foglaláskor... Nem értem, az miért nem várhatott... De! Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének. Ezt egy Náray Tamás-interjúban hallottam. Nem tőle származik az idézet, de megjegyeztem, mert nagyon jó.
Jack meg nem akart jönni, ezt éreztem rajta, csak nem volt képes kimondani, hogy nem és kész. Mindig azt mondta, hogy a helyzettől függ, várjunk még a döntéssel, meg nézegette a vírushelyzetet Magyarországon és nyavalygott, hogy gáz. Alapból sem ment volna túl lelkesen, hanem csak azért, mert megígérte, hogy jön majd karácsonyra. Aztán jöttek a covidos hírek, és azt a kis kevés kedvét is elvették, ami lett volna. De lesz még karácsony máskor is. Egy ideig úgy voltam vele, hogy akkor én sem megyek, de végül a szívemre hallgattam. Igaz, hogy Jack így egyedül marad, a családom pedig ott lenne egymásnak nélkülem is, viszont a saját szempontomból meg az igaz, hogy egész évben Jackkel vagyok, a családommal meg olyan keveset. És a karácsony nekem egy családi ünnep, nem páros. Főleg úgy, hogy Jack nagyjából egy jehova szintjén áll a karácsonyhoz.
Újra megállapítottam, hogy a családom olyan rendes és jófej. Igazán jól esik a kedvességük Jack felé. A napokban anyukám írta, hogy apukám folyton Duolingózik, hogy tanuljon angolul, hogy tudjon Jackkel beszélgetni. Anyukám meg mondta, hogy már kitalálta, hogy miket főzzön majd Jacknek, amit ő is szívesen megeszik (mert ez a svéd vega nem fog se mákostésztát, se kocsonyát enni). Az öcsém azt mondta, hogy ha tart Jack a vírustól, akkor csinálhatnak PCR-tesztet, mielőtt mennek a szüleimhez. Az egyik bátyám kérdezte, hogy nem lehet-e meggyőzni Jacket. A másik meg elment volna érte a reptérre 24-én a családjával, hogy vele együtt menjenek a szüleimhez, és a sógornőm mondta, hogy ő beül hátra a két gyerekülés közé (arra a pici helyre!), hogy Jack elöl ülhessen. Szóval mindenki mindent megtett volna érte, és már úgy rákészültek, és várták meg minden. De persze azért nem tragédia nekik, hogy nem megy. Mégiscsak az a legfontosabb, hogy én ott legyek. Legalább nem kell Jacket szórakoztatnom, és figyelni rá, hogy nehogy túlságosan besokalljon az olasz stílusú nagy magyar családom társaságában.
Aaaw a csaladod, hat megzabalom oket. Jack megbecsulheti magat. :)
VálaszTörlésSzerintem jol dontottel, o meg meg az utolso pillanatig meggondolhatja magat, ha megis csatlakozni szeretne - de en ugy vagyok ezzel, hogy tokre nem tragedia kulon karacsonyozni. Tavalyelottig mi is mindig kulon voltunk, mindenki ment a maga csaladjahoz szentestezni, oszt' viszontlatas. Jo lesz neked otthon a kari, erezd magyon jol magad!
Nekem is jól esik a családom hozzáállása, de azért Jack részéről ilyen "no pressure buuuut...." dolog ez :D Kérdeztem is tőle viccelődve, hogy ugye azért egyszerűbb lenne neki, ha nem is foglalkoznának vele, mint ez a túláradó figyelmesség... A válasza "no comment" volt :D
TörlésSzerintem sem tragédia a külön karácsonyozás alapból, inkább amiatt lenne bennem rossz érzés, hogy az év legsötétebb, leghidegebb időszakában, amikor semmi programot nem lehet csinálni, és sokan a családjaikkal vannak, Jacket egyedül hagyom 10 napra. Nekem ez az, amit nem éreznék fairnek. Ő ezt mondjuk lazán veszi, de azért mégis uncsi és magányos lenne neki, szóval ebből a szempontból örülök annak, hogy most hétvégére esik a kari, és nem kvázi egy ötnapos ünnep lesz belőle. Jack meg dolgozik 24-én és már 27-én is, így egy átlagos hétvége lesz neki.
Igggen, megertelek, de erre meg tenyleg ott van a lehetoseg neki, hogy veled tartson, ha ugy erezne, maganyos lesz. Biztos ismeri a sajat hatarait es azert dontott igy, mert tudja, hogy birni fogja egyedul, toled meg nem varja el, hogy mondj le a csaladi karirol, mert tudja, hogy neked fontos. All in all, tok jo fej pasi. :)
TörlésOlyan érdekes ez. Nekem mikor lett párom (a volt férjem) vele szerettem volna karácsonyozni. Pedig jó családi karácsonyaink voltak. Most, hogy a 4 gyerekemből kettőnek komoly párja van, teljesen természetes, hogy velük szeretnének lenni karácsonykor. Azt sem szeretném, ha egyik családtól a másikig rohangálnának 24-én. Legyen ez kettőjüké és a majd leendő gyerekeiké. Ott van 25 vagy 26-a mikor van nagy együttlét, eszem-iszom, társas, beszélgetés. Persze nagyon szomorú lesz, hogy már csak ketten-hárman állunk a fa alatt, de nekem ez az élet rendje, hogy saját szertartásokat, emlékeket alakítanak ki. :) Nem vagyunk egyformák. A lényeg, hogy szeretetben, békében teljen el az ünnep. Mindenkinek ezt kívánom. :)
VálaszTörlésGabi, tudom, hogy a külön karácsonyozás sokaknak érthetetlen és elképzelhetetlen, de ebben a kérdésben sokat nyom a latban az, hogy külföldön élek. Nekem nincs arra lehetőségem, hogy 24-én kettesben legyünk és 25-26-án a családommal. Három lehetőség van: vagy mindketten maradunk, vagy mindketten megyünk, vagy amit választottam.
TörlésJacknek sosem volt fontos a karácsony, és ahogyan Zenjebil is írta, nem szeretném ráerőszakolni. Mellette engem sem izgat túlzottan ez a karácsony téma. Nem állítunk fát (nem is nagyon lenne helye), nincsenek karácsonyfadíszeink se, és nem ajándékozunk. Mivel tavalyt leszámítva én minden karácsonyt a családommal töltöttem, általában 18-tól 30-ig, ezért számomra a karácsonyi szertartások és emlékek oda kötődnek, és nekem ez így rendben van.
A tesóim úgy szokták, hogy karácsonyoznak kettesben is, 23-án este. Állítanak fát és ajándékoznak, de a 24-ét és az azutáni napokat is a szüleimnél töltik barátnőstül, mert nálunk mindenki ott szeret a legjobban karácsonyozni. A barátnők családjához később/korábban mennek, és náluk nincs akkora felhajtás, mint nálunk.
Nekem anyukám már nagyon fiatalon, 24-25 évesen, onnantól kezdve, hogy saját, kertes házba költöztek, mindig meghívott sok rokont karácsonyozni, és nem hagyta, hogy az egyedül vagy kettesben élő rokonok csak magukban legyen szenteste. Nálunk voltak a nagyszüleim, az egyik dédim, a nagypapám egyedül élő testvére, és 25-én az unokatestvéreim is. Nekem ezek nagyon szép emlékek, és szeretem visszanézni azokat a fotókat, amin még rajta van sok ma már nem élő rokonom. Ma viszont a testvéreim barátnőivel és már a gyerekeivel bővült a kör, így szerencsére mindig van sok ember és sok boldogság. Nekem is szomorú lenne, ha a szüleim kettesben állnának a fa alatt, és nekem szebb, ha karácsonyra összejön sok ember, a nagy család, mint hogy 5 külön házban álljunk kettesével a fa alatt a saját szertartások jegyében.
De én is azt vallom, hogy a lényeg, hogy szeretetben, békében teljen el az ünnep. Nekem szomorú, amikor valaki átvészelni akarja ezt az időszakot, és utálja az egészet. Én abban hiszek, hogy a karácsonyt mindenkinek olyanná kell tennie, amiben örömét tudja lelni, nem pedig az elvárásoknak és a hagyományoknak kell megfelelni. Ha valaki annak örül, hogy van két szabadnapja és pihenhet, akkor szeresse azért a karácsonyt. Ha valaki nem akar főzni, az rendeljen kaját, akár pizzát is. Ha valaki nem akar fát állítani, ne állítson. Ha valaki sehova nem akar menni, akkor ne menjen sehova. Csak jusson neki az év végén egy kis pihenés, békesség, kikapcsolódás. És ha megnéznénk minden egyes család karácsonyi szokásait, biztos mindenkinél lenne olyan, amit furcsállnánk, de éppen ezért mondják, hogy ahány ház, annyi szokás :)
Én inkább az első kommentre reagáltam. Nekem sosem volt olyan párom akinek a karácsony ne lett volna fontos es ne kettesben szerette volna ünnepelni. Nálunk pl anyósom egyedül lenne, igy mindig valamelyik gyereke a hatból magához hívja karácsonyozni. Ez is olyan szép :) Szóval a lényeg, hogy egyetértés es szeretet legyen <3
TörlésÁmen! :)
TörlésDe aranyosak a családtagjaid!
VálaszTörlés(nagyon szimpinek tűnik a családod, én is velük szeretnék karácsonyozni, mehetek? :)
:))
TörlésÉn is odavagyok, hogy mennyire kedves a családod! Viszont Jack-et is megértem, szerintem így lesz mindenkinek a legjobb. Annyi kedves szokás alakult már ki kettőtök közt, amikről mesélsz időnként, és én nagyon szeretem olvasni, ha pont a karácsonyba nem fektettek sok energiát, az tökmindegy szerintem:).
VálaszTörlésAmikor Svájcban éltem a volt férjemmel, nagyon szerettem volna karácsonyra kint maradni, és kettesben ünnepelni (persze nem így lett, és őrületes, stresszes turné volt az ünnep). Így utólag nem értem magam, miért vágytam erre, ma már azt gondolom, hogy pont ez a lényeg, hogy együtt legyünk azokkal, akiket szeretünk és legyen nagy olaszos evésivás és bandázás, ahogy nálatok is lesz. Tökre szeretném, ha a gyerekem abban nőne fel, hogy ahelyett, csokornyakkendőben, udvariasan énekeljük a fa körül a Csendes éjt, inkább jól érezzük magunkat, pont úgy, ahogy nekünk jó. Mi megyünk 24-én Barni szüleihez, és az ő családjával (a törött lábú unokatesójával is) ott ünneplünk, aztán másnap meg az én hatalmas családommal itt nálunk. Nagyon várom, és idén valahogy semmit nem stresszelek emiatt.
Ez nagyon jól hangzik, remélem jól sikerül a karácsony! Most már Dani is biztos jobban értékeli a karácsonyi izgalmakat, cuki lehet vele ünnepelni.
TörlésA csokornyakkendős, udvarias éneklésről a három fiú unokatesóm jutott eszembe, akiket a szülei pár évben erőltettek, amikor nálunk voltak, hogy hozzák a furulyáikat (kötelező hangszer volt énekórán), és adjanak elő pár karácsonyi éneket furulyán :D - szerintem akkor még a csokornyakkendős outfit is megvolt. Ilyen 8, 10 és 12 évesek lehettek... Nagyon kellemetlen volt mindenkinek, de azóta is néha felhozzuk, hogy ki fog furulyázni :D
Nem tudom, én pont szeretem a karácsonyban azt, hogy szépen felöltözzünk, és kevés dologhoz ragaszkodok, de ehhez nagyon. Nyilván csokornyakkendőhöz nem ragaszkodom, de ne legyünk melegítőben. :) Valamint mivel a családom tele van zenészekkel, ezért mi régen minden karácsonykor zenéltünk közösen, a nagypapám átírta úgy a darabokat, hogy mindenki tudjon benne játszani a saját hangszerén, és nekem ezek is iszonyat jó élményként maradtak meg.
TörlésÉs kevésbé szeretem a nagy, óriási összejöveteleket, és szeretek a saját, kisebb (hehe, mondjuk 4 gyerekkel nem olyan kicsi) családommal karácsonyozni, aztán utána úgy is megyünk a szüleimhez valamelyik nap. Ráadásul a gyerekek az ilyen "tömeges" összejöveteleken mindig totál kikészültek, túlpörögtek, túlfáradtak, nem tudták élvezni az egészet, a végén már meg is beszéltük, hogy széthúzzuk az ajándékozást, mert képtelenek a rájuk zúduló ajándékokkal bármit is kezdeni így.
Szóval lényeg a lényeg, hogy mindenkinek meg kell találnia azt, ahogy neki jó, a lényeg, hogy neked és Jacknek jó így, a többi meg nem számít. :)
Nekem anyukám egyszer azon akadt ki, hogy dec. 26-án krumplifőzelék volt nálunk a kaja, de addigra a gyerekeknek olyan szinten csömörük volt mindentől, hogy arra vágytak, én meg azt főztem. :)
Vagy anyukám hihetetlen módon kitakarít karácsony előtt, de nagyon durván, persze abban totál ki is merül és fáradt. Én meg ezzel úgy voltam, hogy mi a két ünnep között vagyunk szabin, akkor van jobban időm, na meg a nagy főzés-sütés után úgy is dzsuvás lesz a konyha, szóval én inkább utána tudok jobban kitakarítani (persze a karácsonyfás szobát rendbe rakom). :) És kész, nem izélek ezen.
Mi is szépen felöltözünk és minden évben készül karácsonyi fotó is, és minden évben kötelező jelleggel megy arról a vita, hogy vacsora előtt vagy utána szoktunk fotózkodni, és őszintén sosem emlékszünk :)
TörlésSzerintem Milonka inkább arra gondolt, hogy ne legyen feszengős, kötelező jellegű, túltolt az egész hangulat, de szerintem is meg lehet találni a középutat a tradíciók megtartása és a lazaság, pihenés között. A közös zenélés az nagyon jó lehetett, és azért nem ugyanaz, mint hogy a három gyereket kilökdösik a fa elé a 12-14 másik családtag elé, hogy tessék furulyázni :D
Mi is szoktunk egyébként énekelni pár karácsonyi dalt, miközben nézzük a fát, az ajándékokat, az adventi koszorút az asztalkán és a csillagszórókat, és most már a két kicsi gyerek miatt újra különösen varázslatos hangulata van az ünnepnek. Nálunk a mai napig a szüleim "titokban" díszítik a fát, amíg mi nagyok általában sétálunk egyet a városban (régen mindig megnéztük a pásztorjátékot). Így a feldíszített fa látványa nekünk is mindig meglepetés és egy kicsit varázslatos élmény. Szóval a családban elég sok karácsonyi szokást tartunk, és a 24-e egy bevett menetrend és szokások mentén zajlik.
Régen az unokatestvéreim nálunk ebédeltek és nálunk voltak egész 25-én, aminek az előnye az volt, hogy nekünk nem kellett semerre menni, a hátránya meg az, hogy anyukám és a Mamám egész délelőtt főztek a 13-15 emberre. Pár éve ők már nem jönnek, helyette viszont van a két unoka és a barátnők, úgyhogy így is vagyunk elegen. Az unokatesóm, főleg a párjaikkal már nem is férnének el, így külön váltunk.
Szerintem jó úgy, ahogy te írod, hogy nem kell túlstresszelni - például főzés, takarítás, mert az nem jó, ha erről szól az egész ünnep.
Nekem az tetszik, ahol meg van beszélve a családban, hogy mindenki visz kaját. Tehát megbeszélik, hogy valaki viszi a husit, valaki köretet, vagy salátát, valaki sütit, tehát nem egy ember főz, mert az durva. Na meg utána a mosogatás, pakolás. Anyukámnak nincsen mosogatógépe, szóval tényleg az.
TörlésEz nagyon jó ötlet tényleg. Nálunk a nagymamák készítenek süteményeket, és az egyik mamám készít mindig töltött káposztát, ami a 26-i ebéd. Én és anyukám anyukája is szoktunk segíteni az előkészületekben. Az unokatesómékkal ez baj is volt, hogy nem segítettek, nem hoztak se kaját, se sütit, csak megérkeztek 1 óra körül, és várták a terülj, terülj asztalkámat. Elpakolni is csak a mamáim és én segítettünk. Anyukám belefáradt ebbe. Most a barátnőkkel sokkal jobb a helyzet, mert ők szoktak is hozni sütit, és segítenek mindenben.
Törlés