üdülünk

Ezen az őszies, esős napon napon nem áll a számra, hogy azt mondjam, nyaralunk, bár azért voltak napsütéses, rövidujjús pillanatok is. Tavaly is ugyanitt, egy faházban, a semmi közepén töltöttünk egy hetet. A legközelebbi, 140 fős falu 20 percnyire van autóval, és egy 17 km-es földesút vezet oda. A földesúton kátyúk, kavicsok és rénszarvasok nehezítik a haladást. Szinte minden alkalommal ott vannak. Először csak néhány az úton. Rénszarvasmama a kicsinyével. Fülüket sem moccantják az autó közeledésére, csak amikor szinte kartávolságra vagyunk tőlük, akkor kezdenek el esetlenül szaladni az úton az autó előtt, de még véletlenül sem az autó elől. Ezután előbb-utóbb felbukkan az egész csorda. Vagy száz rénszarvas a fák között, a füven heverészve. Ezek nem azok a Rudolf kinézetű csodaszarvasok. Kopott, foltos a bundájuk, kicsik és nem valami szépek, de így sem tudom megunni őket. Máskor az úton, vagy a hegyekben kirándulva láttunk igazi nagy, erős, hatalmas agancsú hím szarvasokat, és az igazán lenyűgöző látvány. A jávorszarvasról már nem is beszélve, ami másfél-két méter magas, és az utunk fénypontja, ha látunk egyet az autóból. 

A barátságos meleg faházunk egy erdő közepén, tavak között áll. A nagy nappaliablak mintha egy folyamatos természetfilm-közvetítés lenne. A fák ágai ringadoznak a szélben, mókus ügyködik a bokrok között, reggel a kisablakon besüt a nap, este az egész ház narancsos fényben úszik, ahogy a lemenő nap fénye visszaverődik a világosbarna fadeszkákról. Teljes nyugalom kívül-belül. Eltelt egy év, és annyi minden változott. A hely ugyanilyen idilli volt tavaly, bár reggelente a hőmérő mutatója alig kúszott 0 fölé, de amúgy minden adott lett volna egy ugyanilyen kiegyensúlyozott nyaraláshoz. Minden, kivéve egy kiegyensúlyozott kapcsolat. Tavaly ilyenkor nagyon nehéz időszakot élt meg Jack, és így a kapcsolatunk is. Sokat veszekedtünk, sírtam és mindig nyugtalan, szorongó voltam. A problémamentes, idilli időszakok sosem tartottak sokáig. Sok ilyen emléket előhoz ez a hely, és annyira jó érzés, ami most van. A hatalmas kontraszt a szinte haldokló akkori és a boldog mostani kapcsolat között. 

Tegnap sétáltunk felfelé egy 1200 méter magas hegyre, keresztül a hegyoldalon, csak úgy felfelé, nem is a kijelölt úton. Élveztem a szabadságot és a nyugalmat. Semmi negatív gondolat. Még ha akartam volna sem találtam volna valami megbeszélendő ügyet. Semmi, ami bántana. Minden annyira jó. Jack kedves, figyelmes és szerető. Egyetlen vitánk vagy feszült helyzet sem volt, amióta elindultunk, pedig a pakolás, a vezetés, az új környezet és a szokásostól eltérő ritmus szül néha nehézségeket. De most semmi, csak harmónia és béke. Bennem is nagy nyugalom van, így én is mindent elfogadok. Mindegy hova megyünk, mit csinálunk vagy milyen az időjárás. Minden jó. Élvezem, ami van. Ezt a boldogságot a kapcsolatunkban és az életemben.