látogatóban a szüleim

A szüleim eljöttek még egyszer, mielőtt visszatérek a munkába. Csütörtök este érkeztek, péntek reggel Loki reggelizett, amikor kijöttek a szobából. Odanézett, majd evett tovább, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy két "idegen" lép ki a szobából reggel fél 8-kor. Valószínűleg ez volt a megküzdési módszere a félelmetes helyzettel. Ha nem vesz róluk tudomást, majdcsak megszűnnek létezni. Később kiderült számára, hogy ez nem így működik, onnantól kezdve mindig ott voltak, amit csökkenő lelkesedéssel és növekvő frusztrációval kezelt.

Péntek délelőtt csak itthon pihiztünk, illetve a szüleim sok-sok mindent hoztak, mert januárban nem tudtam magammal cipelni Loki szülinapi ajándékait, és ezeket most kapta meg. Ebédre a már törzshelyünkké vált, az egyetemnél lévő Kräftan vendéglőbe mentünk, szereztünk semlát is, majd hazajöttünk Lokit altatni. 

Ja, Loki amúgy épp a szüleim érkezésére összeszedett valami gyomorrontós vírust, ami miatt enyhe láza is volt. Lehet, hogy azért mert már megint jön foga, ezért több mindent rág, és talán könnyebben kap el mindenfélét. Egyébként hihetetlen, hogy már megint jön foga, mert múltkor, amikor egyszerre jött 6, akkor azt gondoltam, hogy legalább ezután lesz egy kis nyugalmunk, erre most még az alsó szemfogai is kijönnek, amire azt írja a zinternet, hogy 17-23 hónapos körül szokott jönni. Ez van, ha egy baba kezeli a prioritási listát. Megnézi a backlogot, hogy melyik ticketet vegye elő. Megtanulni járni? Átaludni az éjszakát? Néhány új szó? Á, hagyjuk! Növesszünk megint fogat, abban jók vagyunk. Na szóval, minden összejött neki, nem csoda hogy nyűgösebb volt. Pénteken azért még el-eljátszott a szüleimmel, aztán hintázni is elmentünk és nagyjából el is telt a nap.

Szombaton Jack egy barátja 40 éves meglepetés szülinapi brunchára mentünk volna, de Loki gyengélkedése miatt, és mert a szüleim itt voltak, úgy döntöttünk, hogy Jack egyedül megy, mi pedig négyesben leszünk. Örültem ennek, mert nem szerettem volna elszalasztani pár órát, amit a szüleimmel tölthetek. Söder déli részére mentünk, ahol egy régi ipari területből az elmúlt években menő városrészt alakítottak ki, és van egy ingyenes kis hajójárat is, ami három szárazföld között ingázik. Gyönyörű napsütéses idő volt, és a víz partján sétáltunk. Anyukám mesélte, hogy épp kijött a legújabb boldogságindex és Svédország az 5. helyen szerepel. Ott, a víz partján mindenki futott, biciklizett, kézen fogva sétált, kutyát sétáltatott vagy gyerekekkel volt, és megállapította anyukám, hogy itt az a sok ötödik legboldogabb ember, akikről olvasott.

A víznél láttunk egy érdekeset, egy környezetvédő szervezet búvárokkal tisztította meg a vizet mindenféle környezetszennyező dologtól, úgy mint biciklik, elektromos rollerek és egyéb fémek. A honlapjukon le van írva, hogy már közel 500 tonna szemetet emeltek ki a vizekből, többek között 1600 elektromos rollert, 45 tonna akkumulátort és még 10 autót is. Láttuk, ahogy fel-le jönnek a búvárok, kampót akasztanak a talált tárgyakra, a parton álló önkéntesek pedig felhúzzák őket. Egy hippi kinézetű fickó boldogan távozott egy kiemelt, egész jó állapotú biciklivel, de a többi tárgy rozsdás, olajos, undorító volt.

Áthajóztunk a túlpartra, beültünk a Bröd & Salt pékségbe egy jó kis fikára, aztán visszasétáltunk a kikötőhöz és visszahajóztunk a sétányra. Loki, gondolom a betegsége miatt, hulla fáradt volt, és kidőlt a babakocsiban, így végül leültünk egy padra majdnem egy óráig, amíg nagyot aludt. Ez volt a látogatásukból a kedvenc részem, amikor csak ültünk a padon a napfényben szombat délután, néztük a víz partján az előttünk elmenő emberkéket és dumáltunk. Este összedobtam egy lasagnát, és ennyi volt a nap.

Vasárnap a Skansenbe mentünk, mert mindkettőnknek van éves bérlete és Jack odaadta az övét apukámnak, remélve, hogy nem fognak tőle személyit kérni, hanem kinézik belőle, hogy ő egy Jack Svensson nevű svéd nagypapa az unokájával. Ez így is volt, simán be tudott menni, úgyhogy csak egy jegyet kellett vennünk. Megnéztük a barnamedvéket is, akik a hét elején ébredtek fel a téli álmukból. Loki itt is bealudt, úgyhogy leültem vele egy padra, a szüleim pedig megnéztek pár régi házikót. 

Ezután a párszáz méterre, a víz partján lévő Fabrique pékségbe mentünk, amit múltkor fedeztünk fel. Egyébként is szeretem ezt a pékségláncot, és múltkor (novemberben) egy titkos kis gyöngyszemnek tűnt ez a hely, amiről csak mi tudunk. Hát most kiderült, hogy nem csak hogy egész Stockholm tud róla, hanem egész Stockholm ott tervezett kávézgatni ezen a vasárnap délutánon, és akkora sor fogadott minket, hogy ha lett volna más alternatíva és nem vagyunk farkaséhesek, akkor biztos nem várjuk ki, de muszáj volt. A kardamomos sütemény és a korlátlan mennyiségű kávé után újult erőre kapva mentünk a kikötőhöz, ahonnan az óvárosba hajóztunk, hogy kicsit ott is sétálgassunk, mielőtt hazametrózunk. Jó fáradtan értünk haza, nem sok kedvem volt hozzá, de azért összedobtam egy kaját ezen a napon is.

És másnap már el is jött a hétfő, a visszaút napja, és Loki nyűgös, anyás, nehezen kezelhető viselkedésének a csúcspontja. Egész reggel nyűgös volt, ha meglátta a szüleimet, sírva is fakadt és kétségbeesetten jött hozzám, majd egy közel fél órás síró- és üvöltőepizód után végül a hordozóban sikerült elaltatnom, és két órán át aludt. Beragadtam mellé a szobába, nem tudtam kimenni hogy beszélgessek a szüleimmel. Bosszantott, hogy az egész délelőtt ilyen hülyén telt.

Ismét az egyetemhez mentünk ebédelni, utána pedig szétváltunk, és a szüleim a Nordiska múzeumba, Loki és én pedig úszásra mentünk. Ezt is sajnáltam, hogy az úszás miatt sem tudunk annyi időt együtt tölteni, főleg úgy hogy már a vasárnap este és a hétfő délelőtt is elment Loki-problémákkal. Miután mindannyian hazaértünk, már majdnem 5 volt, a szüleim pedig 6-kor indultak a reptérre. Loki ismét barátságtalan volt velük, és teljesen anyás lett, még Jackkel sem akart lenni, ha én ott voltam. Úgy indultunk el a reptérre, hogy Loki kétségbeesetten nyújtotta felém a kezeit Jack kezéből és zokogott. Még sosem volt ilyen. Miután elmentem, nem volt semmi baja, csak amikor látott, akkor akart velem lenni.

Legközelebb csak júliusban tudunk találkozni, és szomorú voltam, hogy az utolsó nap így viselkedett Loki. A szüleimet nem zavarta annyira, elfogadják, hogy ilyen egy kisgyerek, de én, aki tudom, hogy mennyire cuki tud lenni, nagyon sajnáltam, hogy nem a legjobb oldalát mutatta. Szomorúan vezettem haza a reptérről, amiatt hogy ez a látogatás Loki szempontjából nem a legjobban sikerült, és legközelebb csak négy hónap múlva lesz lehetőség találkozni, ami annyira hosszú idő, főleg egy gyerek életében.