visszatekintő

Itt vagyok! Még három hete elkezdtem írni egy bejegyzés azzal a felütéssel, hogy ezt gyorsan megírom, mielőtt eltűnök két hétre... Hát nem jött össze! Meg kell tanulnom gyorsabban és rövidebben írni, különben nem lesznek itt írások. De amúgy nyáron rám jött egy internet- vagyis inkább telefonundor, ami alatt azt értem, hogy nem volt kedvem még az ismerősöknek sem írogatni, főleg nem telefonon. Ha a laptopot bekapcsolom, akkor még csak-csak megírok üzeneteket, mert kényelmesebb és jóval gyorsabb úgy gépelni, de telón elkezdett fárasztani a pötyögés és képernyőnézés.

Még a messenger-értesítéseket is kikapcsoltam egy időre. Nem az appban, hanem a telefon beállításainál, hogy semmit se kapjak, mert rájöttem, hogy zavar az, amikor valamiben vagyok, és felugrik egy üzenet valakitől, ami azonnal odavonja a tekintetemet, meglátom az üzi elejét, felkelti az érdeklődésemet, és hirtelen már nem Lokival vagyok, Jackkel vagyok, vagy mondjuk a főzésre vagy akármire figyelek, hanem az üzenetre. Tartottam attól, hogy az értesítések kikapcsolásával azt érem el, hogy helyette meg-megnyitom az alkalmazást, hogy írt-e valaki, de nem volt ez. Tényleg az volt az eredmény, hogy megkíméltem magam attól, hogy akármikor érkezzenek a figyelemelterelő üzenetek. Helyette, csak amikor megfelelő lehetőség volt, akkor néztem meg, hogy írt-e valaki. Lehet, hogy megint ezt fogom csinálni. 

Na de ott hagytam abba, hogy hazaértünk a nyaralásról. Ezután volt még két hetünk Jackkel, ami szuper volt. Tök jó volt, hogy egy hónapon keresztül együtt lehettünk. Nem volt semmi fix programunk, viszont szerencsére itthon is folytatódott az igazi nyári meleg, úgyhogy szinte minden nap csobbantunk egyet, volt hogy kétszer is. Mindössze pár percre tőlünk van egy jó kis fürdőhely (tipikus svéd – sziklás, de lépcsőn lehet a vízbe menni, amit én szeretek, mert én nem vagyok stégről vízbeugrós, mint Jack). Imádtam azt a feelinget, hogy fürdőruhában-papucsban le tudunk slattyogni a vízig, és útközben volt hogy más törölközős-fürdőgatyás lakókkal is találkoztunk. Mintha egy balatoni városban laknánk. Törölközőt sem vittünk, és volt hogy mezítláb jöttem vissza, és a liftben még csöpögött a fürdőruhámból a víz. Jack mondta, hogy ezt jegyezzem meg, és majd novemberben gondoljak vissza arra, hogy ilyen is volt. A legjobb az volt, amikor már reggel 7-kor lent voltunk, akár egy vasárnapi napon, amikor senki sem volt sehol, a víz kristálytiszta és tükörsima volt, de a reggeli nap már meleg, és annyira jók voltak ezek a reggelek. Egyedül egy-egy jó fagyizást hiányoltam a forró napokból, de igazi olaszos fagyizó csak a városban van, arrafelé pedig nem jártunk. Lokinak pedig vettünk egy 80 centis kismedencét az erkélyre, és néha abban ücsörgött, hűsölt és játszott.

A másik, amivel a két hetet töltöttük az az, hogy szinte minden napra volt találkozónk valakivel. Loki összehoz minket az emberekkel. Volt családi találkozó is, ahol minden azonos vezetéknevű (már én is ugyebár) családtag összegyűlt Jack nagyszülei/nagybátyja nyaralójában. Most először találkoztam Jack fiú unokatesójával, aki velem kb. egyidős. Nyolc felnőtt volt plusz a baba. Voltunk egy ismerősnél, aki összegyűjtött nekünk egy halomnyi plüsst, és vihettünk belőle, amennyit csak akartunk. Utána ők jöttek át hozzánk, és megint azt az ázsiai stílusú salit készítettem, ami mostanában sláger nálunk. Szusirizzsel készítem, nem csak úgy magában. Taliztunk Noemivel és a két lányával, meg a terhes szomszédjával és annak a kislányával, aki teljesen odavolt Lokiért.

Kathie-éknél is voltunk, Jack majdnem két éve nem találkozott velük és a házukat sem látta még. Az ikrek lassan három évesek lesznek, és aranyosak voltak Lokival, csak nem értették, hogy ő még nem tud menni. Megfogták a kezét, és húzták volna magukkal, hogy menjen velük játszani. Szerencsére Loki nyugis baba, mindent tűr. Amúgy meg nagyon szereti nézni a kisgyerekeket. Jobban, mint a felnőtteket. A gyerekek szülei jobban szoktak aggodalmaskodni, de engem nem zavar, amikor kisgyerekek nyúzzák Lokit. Mindig arra gondolok, hogy ilyen lenne, ha lenne nagyobb tesója, és jó is ha kicsit megtapasztalja a keményebb világot, itthon úgyis ki van nyalva a popója. Mondhatnám úgy is, hogy engem is nyúztak a bátyáim, mégis ember lett belőlem. Hehe.

Szóval ilyenek voltak abban a két hétben. Július elején pedig visszament dolgozni Jack és egy rövid időre kóstolót kaptam abból, hogy milyen is volt és milyen is lesz az élet kettesben Lokival. Viszont az még nem az igazi menetrend volt, ugyanis most, augusztus végén kezdődnek a babás programok, amikre szeretnék járni. Minden napra van lehetőség. Egy közeli intézményben minden nap van "nyitott óvoda", ami egy ingyenes program otthon lévő szülőknek és a gyerekeiknek. Be lehet menni egy oviszerű helyre, ahol a különböző korú gyerekek játszhatnak, a szülők pedig találkozhatnak egymással. Még nem voltam, úgyhogy nem tudom pontosan, hogy milyen. Szaffinál olvastam a piciovi kifejezést, ami tetszik és szerintem lefedi hogy mi ez a program, úgyhogy majd így fogom hívni. Szóval tervezek oda elmenni. Főleg majd esős napokon szerintem szuper lehetőség lesz. Minden nap van, de van hogy kifejezetten 0-6 hónapos babáknak van (ezt már kinőtte Loki), van hogy még járni nem tudóknak és van hogy bárki mehet. 

Keddenként a Családcentrum szervez ott programot, ami együttműködés a helyi védőnői szervezettel, a könyvtárral, a piciovival, a nőgyógyászattal és a szociális szervezettel. Minden héten van egy téma/előadás, olyanok mint a táplálkozás, mozgás, olvasás, balesetmegelőzés, alvás, többnyelvűség, digitális világ, ovikezdés stb. Ez a programsorozat is jövő héten indul. Szerdánként babaúszásra iratkoztam be, ami nagyon izgalmas. Csütörtökön a templomban van "Babakávézó", ami egy svéd fikával és énekléssel egybekötött program. Oda is tervezek benézni, hátha jó lesz. Egyébként a múltkor elmentünk ebbe a templomba, ami egy 300 éves épület, és szép a templom, de a parkos temető is körülötte. Lokinak nagyon tetszett a templom hatalmas belső tere, a csillárok, a szobrok. Mindenen elcsodálkozott. Kéthetente péntekenként pedig Jack "gyesen" lesz. Holnap lesz az első ilyen szabad péntekje, de az időjárás mintha direkt kipécézte volna: előtte is, utána is napsütés, napsütés, napsütés, de kizárólag holnapra 20 mm eső. Nem baj, jó lenne egy boltbaszaladgálós nap is. Kinéztem például két polcot a tárolónkba. Egy éve költöztünk be, de az a pincében lévő helyiség teljesen el van hanyagolva, és káosz uralkodik ott. Szeretném gatyába rázni, és akkor a gyerekszobát is jobban rendbe tudom tenni, és használhatóbbá válik. Még oda is kellenek polcok/szekrények. Például Loki könyvei össze-vissza hevernek csak.

Na most ennyit. Ezt közzé is teszem, mielőtt felébred Loki, és hirtelen eltelik újabb három hét. Jack mindig mondja, hogy Loki egy időtolvaj. Szeretnék még írni külön a babaúszásról, az otthon töltött napjainkról, és majd megmutatom, hogy néz ki Loki, mert ezer éve nem tettem fel képet róla, és meg se ismernétek már. Például új hajszíne van. És ha lehet, még szebb és cukibb, mint régen volt.