a nyaralás második hete

Indulás előtt a nyaralót szépen kitakarítva kellett magunk után hagyni. Rendes volt a tulajdonostól, hogy pénteken elárulta nekünk, hogy csak vasárnap fog a fia odamenni, így szombaton nem kell sietnünk a kicsekkolással. Ez két okból volt hasznos. Egyrészt azért, mert a következő szállás mindössze háromnegyed órára volt, és 4 óráig hajléktalanok lettünk volna, ha 11-kor el kell hagyni a szállást, másrészt egy kisbaba mellett kitakarítani és rendbe tenni egy nem is kicsi házat, elég sokáig tart. Végül ráérősen, de megállás nélkül pakolva és takarítva 2-re lettünk kész.

Amikor mutatta Jack a kinézett szállásokat, én egyből rákattantam az elsőre, mert habár úgy háromcentis és homályos képek voltak fent róla a százéves weboldalon, mégis lejött, hogy jó hely lesz. Szerettem volna, ha előbb megyünk a gagyibb házba, és utána a jobba, de sajnos a jobb nem volt elérhető arra a hétre. Úgyhogy maradt az, hogy a szuperből mentünk a bénusba, és ajh hát tényleg elég - mondjuk úgy - egyszerű volt a második szállásunk. Ezt egy közel 80 éves néni adta ki, és a házikóba lépve úgy éreztem magam, mintha a Skansen egyik épületében lennék, ami a 80-as éveket mutatja be. Régi bútorok, kissé gyerekes keresztszemes alkotások, napszítta, megkékült képek a falon stb. Legalább a hűtő és a gáztűzhely modern volt, és volt egy nagy tévé is. A képen végülis hangulatosan néz ki:

Az első helyen szerencsére mosógép is volt, így mindent ki tudtunk mosni, viszont az ágyneműk nem száradtak volna meg pár óra alatt, így a második helyen kértünk a nénitől ágyneműt és törölközőt is. Na, ezek az ágyneműk és törölközők is lehettek úgy 40 évesek. Először kényeskedtem és finnyáskodtam az egész lakáson és az ágyneműkön is, de aztán elszégyelltem magam, hogy micsoda hercegnőcske vagyok. Attól még hogy valami régi, nincs semmi baja. Meleg is volt, de a legzavaróbb az volt, hogy a fürdőszobában a mosdókagyló alatt volt egy nagy, öreg vízszivattyú, ami pár liter vízhasználatonként hatalmas robajjal bekapcsolt és hangosan zúgott egy ideig. Ez körülbelül olyan volt, mint a Reszkessetek betörőkben a félelmetes kazán. Rettegésben tartott, mert sosem lehetett tudni, hogy mikor fog bekapcsolni óriási zörej kíséretében. Szóval ilyen volt ez a házikó, de amúgy szép környezetben volt. Annyit leszámítva, hogy közvetlenül egy nagyobb út mellett volt, úgyhogy nem lehetett babakocsizni a környéken. Ilyen szép helyen volt:

Összemosódik egyébként, hogy melyik héten miket csináltunk, de ez a hét még melegebb volt, mint az első, így napközben nem is nagyon lehetett programokat szervezni. Észak-Svédországban nem olyan a 28-30 fok mint Magyarországon. Nem akarok kánikulaversenyt játszani, tudom hogy Magyarországon melegebbek a nyarak, viszont ahol négy előtt kel fel a nap és tíz után megy aludni, ott nem csak több ideig süt a nap és tovább van világos, hanem a "déli" órák is tovább tartanak. Illetve a nap dőlésszöge vagy nem is tudom mi miatt, de mintha jobban égetne a nap északon. Ilyen körülmények között szinte örülhettünk annak, hogy a család egyik tagja 5 körül már felvert mindenkit, így volt hogy 7-kor már autóban ültünk és 9-kor már egy "hegyen" eszegettük a reggelinket, a még nagyobb forróság előtt.

A másik helyen, Tännäsben, ahol négyszer megszálltunk már, mindig láttunk rénszarvasokat, és idén is vártam őket, de ezen a helyen kevesebb volt. Egyik nap viszont elmentünk egy duzzasztógáthoz, ahol a madár sem járt, és ott, a víz mellett felfedeztünk egy nagy csordát. Aztán az erdei autóúton tovább haladva elénk tárult annyi rén, amennyit egyszerre még sosem láttam. Csapatostól feküdtek az úton, mintha valami fesztivál lenne. Ahogy közeledtünk az autóval, kelletlenül és komótosan feltápászkodtak, és az egész bagázs szépen elkocogott beljebb a fák közé. Közben röfögtek, mint a disznók. Még sosem hallottam, hogy ilyen hangjuk van.

Itt is mentünk vízesést nézni, aminek a tetejéhez viszonylag meredek út vezetett fel, de Jacknek persze hogy fel kellett menni a legtetejére, a babával a hasán, hiába kértem, hogy ne menjen, mert rettegtem hogy megcsúszik és lezuhannak a mélybe, és utána benne lesz a hírekben ez a tragédia, és minden kommentelő azt írja majd, hogy "minek mentek oda kisbabával". Mint annál a sztorinál, ami pont a nyaralásunk közben történt, hogy az Alpokban egy 10 hetes kisbaba lezúgott a hegyről a babakocsiban, 50 métert zuhant, de túlélte. És az összes kommentelő azon pampogott, hogy miért kell egy 10 hetes kisbabával túrázni. De közben meg ha valami babakocsival járható, az nyilván egy akadálymentesített sétaútvonal, nem a Mont Blancot hágták meg oxigénpalackkal a bébin, szóval miért ne mehetnének egy kéthónapos babával sétálni egyet szép környezetben? Na mindegy, a lényeg az hogy nem történt semmi baj, és Jack szerint egyébként is nevetségesek voltak az aggodalmaim. 

Végül a kánikula és a lakás puritánsága miatt úgy döntöttünk, hogy egy nappal korábban elhagyjuk a nénike vityillóját. Ezért a szállásért egyébként 900 koronával fizettünk csak kevesebbet, mint a másik szuperért, szóval olyan 100 ezer volt egy hétre. Ezt is ki kellett takarítani, és takarítás közben visszajött az első napon érzett undorom és viszolygásom, és már nem mondtam magamnak, hogy attól még hogy régi, nincs vele semmi baj, hanem mindent undinak láttam takarítás közben és többször gondoltam arra, hogy inkább kifizetnénk a büntit, és hagynánk itt koszosan, mint hogy ezzel kelljen tölteni az időnket. De aztán egyszer mégis kész lettünk és végre magunk mögött hagyhattuk a házikót. Hazafelé is megszálltunk még egy hotelben, szombaton pedig már korán itthon voltunk.