az első nyaralás

Ahogy az itteni pangásból látható, az utóbbi időben nem volt kedvem írni. Ez azért van, mert nehezebbek már a napok Lokival, keveset alszik napközben és néha azért a kevésért is keményen meg kell dolgozni, úgyhogy azokat a 30 perces nyugalmakat inkább másra szeretném vagy kell használnom, mint írogatásra.

Pár hete Jack lefoglalt egy kisházat és szabit vett ki, hogy elmenjünk az első családos nyaralásunkra. Először nekem nem annyira volt kedvem ehhez. Talán azért mert én nem dolgozom, így nem kell miből szabadságra mennem. Vagy talán azért mert a nyaraláson is épp ugyanazokat a feladatokat kell elvégezni, mint otthon, csak egy új, ismeretlen közegben és kevesebb rendelkezésre álló eszközzel. Ahogy közeledett a napja, azért megjött hozzá a kedvem, főleg amiatt hogy velünk lesz Jack és mégiscsak jó lesz a környezetváltás. 

Izgultam azon, hogy hogy férünk be az autóba, mert a babakocsi nagyon sok helyet foglal, de végül jól megoldottuk úgy, hogy a legtöbb ruhát Jack nagy túrahátijába töltöttük és ez a táskauraság foglalt helyet mellettem az anyósülésen. A többi cuccot is kisebb csomagokban készítettük el, Jack túrázós vízhatlan zsákjaiban, így mindenfelé el tudtuk őket tenni. Ez a kis kiruccanás teszt és készülés is volt a nyári utunkra, amikorra kétszer egy hetet foglaltunk le északabbra faházakban.

Most szűk kétórányira mentünk Gysinge környékére, ahol egyszer már eltöltöttünk pár napot januárban, és nagyon jól éreztük magunkat. Egy kis B&B-t vettünk ki, amit egy német származású nénike üzemeltet a kertje végében. A leírásból az nem volt kivehető, hogy a fürdőszobához ki kell menni az épületből, de végülis nem volt ez olyan nagy probléma. Kellemes házikó volt, ha ketten lettünk volna, tökéletes lett volna, de gyerekkel már nem olyan egyszerű, az alvás miatt. Loki alvása itthon is hagy kívánnivalót maga után, de az új környezetben természetesen még rosszabbul aludt. Még szerencse, hogy volt egy kinyitható vendégágy is a kisházban, amit az ágyunk mellé tudtunk tenni, és így ott aludhatott mellettünk.

szállásunk

Az első két nap nyári meleg volt, és ahogy ültünk a megpakolt autóban, és suhantunk el a sárgán rikító repcemezők mellett a bárányfelhők alatt, megcsapott a nyár érzése és visszajött annak a rengeteg svédországi kalandnak az emléke, amiben kettesben volt részünk. De most ott ült hátul velünk egy kis vendég is, és arra gondoltam, hogy na, most megnézheti ez a kisember, hogy hogy nyaralunk mi. 

Jókat sétáltunk a környéken a zöld övezetben, de nem volt mindig egyszerű az alvásokat jól időzíteni. Úgyhogy tulajdonképpen olyan sok mindent nem csináltunk pár sétát leszámítva, de a környezetváltás miatt mégis jó volt ez a kiruccanás. Egyik nap átmentünk ugyanabba a faluba, ahol két éve januárban is voltunk, és ugyanabban a pizzériában kötöttünk ki, mint akkor. De erre csak később jöttünk rá, amikor belépve a helyre deja vu érzés fogott el, majd megbeszéltük, hogy ez nem is deja vu, hanem valós emlék az, hogy mi már jártunk itt.

A kezdeti 23 fokból szerdára eltűnt 18, és a napsütést eső váltotta fel. Mivel rosszul is tudtunk aludni ezen a helyen, ezért Jack felvetette, hogy inkább menjünk haza már csütörtök délután péntek délelőtt helyett, amiben benne voltam én is. Még elmentünk ebédelni a kastély melletti étterembe, ahol anno szintén ettünk. Ez jó döntés volt, mert fantasztikus svédasztalos ebédben volt részünk, olcsóbban is mint egy ilyen terülj, terülj asztalkám Stockholmban kerülne és mostanában amúgy sincs lehetőségünk éttermezni. Vittük magunkkal a bébiőrt is, és úgy időzítettük, hogy akkor mentünk be enni, amikor elaludt Loki, akit kint hagytunk az étterem előtt. Sikerült is a terv, csak a kávéra ébredt fel, de ezt Jack cseppet sem bánta. Úgy látom, hogy imádja Lokit felvenni nyilvános helyeken, és néha az az érzésem, hogy legszívesebben feltartaná a magasba, mint Rafiki Simbát az Oroszlánkirályban, hogy mindenki megcsodálja az ő kisfiát. 

Hazafelé is sikerült jól időzíteni, ugyanis végigaludta a kétórás utat Loki, így gond nélkül, hipp-hopp otthon is voltunk. Pozitívan értékelem az első utunkat és nem baj, hogy korábban hazajöttünk. Mindketten örültünk az így nyert hosszú hétvégének, és hogy a pénteket a saját otthonunkban kezdhettük.