szeretem a munkám

Ez egy unalmas, munka- és munkahely-dicsőítő poszt lesz, mert mostanában ismét elöntenek a jó érzések, hogy mennyire szeretem hogy van munkahelyem és hogy az ennyire ilyen. Már rég áradoztam, itt az ideje. Biztos az ünnepek közeledte miatt felerősödtek ezek az érzések, mert tegnap is például karácsonyi reggelink volt, és tervezgetjük a közelgő karácsonyi programokat, úgyhogy többször van szó nem munkáról.

Az is volt a héten, hogy a cégem kiadott egy limitált kiadású pólókollekciót, ami annyira menőn néz ki, hogy simán árulhatná a Levi's vagy akármelyik ruhabolt. Ez is mutatja, hogy szeretünk itt dolgozni, mert ezeket a felhasználóknak, vásárlóknak szánt limitált pólókat elkezdtük mi, a dolgozók is venni magunknak rögtön reggel, ahogy megláttuk őket. Nem kaptunk se a pólóra, se a szállításra kedvezményt, de kellett. Én is rendeltem, és az a durva, hogy kevesebb mint egy nap alatt az összes póló elfogyott. Szóval most még berendelnek egy újabb adagot, de többet nem, mert ha végtelen mennyiségű lenne, akkor végül is nem lenne limitált. Szóval most várom az exkluzív pólómat.

Meg még azért is élveztem mostanában különösen a munkámat, mert most lett kész az a nagyobb projekt, ami dizájn szempontjából is hatalmas munka volt és óriási a változás az előző verzióhoz képest. Amúgy a munkám nagy részében apróságokkal szöszmötölök. Például hibaüzenetet hozzáadni valamihez, kitalálni annak a szövegét; lecserélni a régi Twitter-logót az új X-logóra, és akkor utánanézek hogy ehhez dizájn szempontjából mi kell. Sokszor a többi dizájnertől kell csak megrendelnem valamit - például az X-logót már amúgy is valaki elkészítette. 

Vagy egy másik nagyobb (de nem túl izgi) munka egy online űrlap megtervezése volt. Ott is csak annyi volt, hogy szöveg, egy-egy mező, ahova be lehet írni a válaszokat, többválaszos rész, csatolmányok hozzáadása és küldés gomb. Mint a Google űrlap, olyasmin néz ki, úgyhogy nem volt olyan nagy dizájnmunka, főleg hogy amúgy a rendszerben megvannak már azok az elemek, amikkel dolgoznunk kell. Itt is még olyan volt, hogy például "csatolás" ikonunk még nem volt, és akkor megkértem Simont, hogy készítsen egyet. 

Úgyhogy általában ilyenekből áll a munkám, a honlapon belül apróbb módosítások. Na de ez a mostani munka ez egy teljes egész al-oldal újratervezése volt. És nem is egy kis, főleg szövegalapú oldal volt, ahol annyi a feladat, hogy átalakítom a sortávolságot vagy ilyesmi. Olyasmi oldalt kell elképzelni, mintha mondjuk egy online shop különleges ajánlatok oldala lenne. Ahol minden héten van néhány termék, ami a törzsvásárlóknak kedvezményesen megvásárolható és egyéb különleges ajánlatok. 

Ennek az oldalnak a megtervezése nem csak a kinézetről szólt, hanem rengeteg munka volt kigondolni, átgondolni, megérteni, megtervezni az ajánlatok hogyanját, mikéntjét. Felállítani logikát, megérteni hogy a vásárlók számára mi a fontos. Volt több meetingünk a cég különböző részein dolgozókkal, akik vagy hasznos információkat mondtak, vagy pedig előálltak a kívánságaikkal, hogy ők mit és hogy szeretnének látni ezen az oldalon. Szóval sosem voltam vagy vagyok egyedül. Abszolút, maximálisan és minden szempontból csapatmunka ez. És designerként sem vagyok egyedül, mert ott van nekem Simon, az én csodálatos UI Designer segédem. Vagyis hát nem segéd, mert ő az ügyesebb, tapasztaltabb, én vagyok a kis junior, de mégis ő azért van nekem, hogy UI dolgokban segítsen. 

Tulajdonképpen az oldal jelenlegi gyönyörű kinézete szinte kizárólag Simon alkotása, és neki jár ebben az elismerés. De ez engem abszolút nem zavar, mert egyrészt én nem tudtam volna ilyen szépet kitalálni, másrészt senki nem is várja ezt tőlem az egyéves tapasztalatommal, harmadrészt pedig így is fontos szereplő voltam a munkában, és nem érzem kevésbé értékesnek magam amiatt, mert ő készítette a dizájn alapjait. Ez a munka nem one man job, mint a fordítás, hanem inkább mint mondjuk egy filmet elkészíteni. Egy nagy stáb áll mögötte, és mindannyian kis fogaskerekek vagyunk a gépezetben, és mindenki hozzátesz valamit. Amiben nekem sok szerepem volt, az az oda-vissza kommunikáció a csapattagokkal, a designerek között, a logikákban stb. Ebben az időszakban a téma szakértőjévé váltam, és jó érzés volt mélyebben megismerni a cég ezen termékeit. 

A végső fázis pedig az volt, amikor a programozók a mi dizájnunkat, "rajzainkat" megírták kóddal és életet leheltek bele. Többé már nem csak "képek" voltak, hanem megelevenedett, működő alkotások, amik kattinthatók, amik lehozzák valahonnan az információt, amit mutatniuk kell, és használhatóvá válnak. És ez a fázis nagyon izgalmas volt, mert jó volt látni ahogyan a csapat megalkotja a munkáinkat, illetve sok kérdés felmerült. Amikor pedig készen voltak egy-egy elemmel, mindig megmutatták nekem, és kértek visszajelzést. Ilyenkor elővettem a kritikus, kákán is csomót keres szemüvegemet, és alaposan megvizsgálgattam, hogy stimmel-e minden szín, méret, forma stb. Például olyan visszajelzésekkel jöttem, hogy desktopon jól néz ki ez az elem, de valamiért mobilverzióban az árnyék fura, mert ilyennek kellene lenni, de helyette csak ilyen kis ficak a sarokban hümm hümm ez miért is van ez...

Ami ezen a képen látható az két képnek a csücske rázoomolva. A felső ahogy lennie kell, helyes árnyékkel, az alsón pedig látszik hogy az árnyék csak a csücsökben van és ez így nem jó. Szegény programozók, biztos idegesítő voltam. De amúgy nem hiszem, mert ők is maximalisták, és a háromból kettő lány, és úgy gondolom hogy a lányoknak amúgy is jobb szeme van az ilyen részletekre. Biztos ez szexista vagy nem tudom milyen általánosítás, és persze vannak kivételek, és amúgy is a dizájncsapatunk kétharmada fiú, szóval persze hogy a fiúknak is van érzéke és a szeme a részletekre, de a programozók szerintem azért úgy vannak ezzel, hogy ő megírt egy kódot, ami során megoldott egy csomó kihívást, az az elem teszi a dolgát, minden úgy működik rajta, ahogy kell, és akkor én most komolyan egy ilyen hárompixeles különbséggel jövök? De ez a két csaj nem ilyen, hanem például mikor ezt az árnyékos dolgot megmutattam, akkor egyből elgondolkozott hogy mi is okozhatja, és gyorsan kijavította. Szóval ez az utolsó néhány hét tök jó volt, mert sok kérdés felmerült, és ide-oda írogattam különböző embereknek, hol angolul, hol svédül. És élveztem a szervezkedést és hogy hasznosnak éreztem magam.

Aztán volt egy problémahelyzet is, ami szintén érdekes volt. Ez az volt, hogy egy már meglévő, a honlapon kint lévő elemet mi is felhasználtunk a mi oldalunkon. Beteszek ehhez egy példát. 

Szóval van ez az elem a Telex oldalán, és ez mondjuk több helyen is megjelenik. Szóval ezt már valaki megalkotta és használják. És a mi csapatunk újra akart hasznosítani egy ilyen már meglévő elemet, hogy a mi al-oldalunkra is kitegyük ezt, amit egy másik csapat már elkészített. De aztán kiderült, hogy tele van hibával. Elsősorban esztétikai hibával. Na például ezért mondom, hogy a lányoknak jobb szeme van az ilyenekre, mert abban a csapatban csak fiú programozók vannak, és szerintem ők észre sem vették ezt a sok hibát. És jött hozzám Fanyalgó kisasszony, másik nevén Dizájnrendőrség, hogy ilyen meg olyan hibák vannak ebben az elemben és javítsuk. Én pedig mérges lettem, hogy amúgy ugyanez az elem, ugyanígy, ugyanezekkel a hibákkal kint van a honlapon úgy két hónapja, és hogy lehet hogy akkor se ő, se senki más nem szólt semmit, de most hogy az én csapatom is felhasználja, hirtelen nekünk esnek, hogy javítsuk ki azt a 8-10 apróságot.

És ezt meg is mondtam neki, mire az volt a válasza, hogy ezeket kijavítani kb. 5 perc. Hát akkor ugyanazt tudom mondani neki, hogy ha 5 perc kijavítani, akkor miért nem javította ki két hónap alatt az a csapat, aki ezt létrehozta, és most miért az én csapatomnak kell más után takarítani... Én ezt igazságtalanságnak éreztem, és felbosszantott, de úgy tűnt hogy rajtam kívül mindenki nyugodtan kezelte a helyzetet. Az ukrán srác tök aranyos volt, még külön írt a privát csatornánkon, hogy ne aggódjak, kijavítanak mindent, amit a másik csapat elrontott és jó lesz. És így is lett, felpimpelték az elemet, eltüntettek minden hibát, és nekik (nekünk) köszönhetően a másik helyen is szép lett.

Végül hétfőn közzétették az oldalt, így már a felhasználók is láthatják. Én pedig néha megnyitom a gépen vagy mobilon és nézegetem, hogy milyen szép. És most már van egy látható, mutogatható munkám (munkánk), amit akárkinek megmutathatok, hogy ez a munkám, ezzel foglalkozom, ezt az egészet az én csapatom hozta létre. Persze azt nem láthatja senki, hogy az előtte állapotban milyen csúnya volt, és azt sem tudja senki hogy mennyi munka ment ebbe, és csak annyit mondanak hogy aha, szép. De nem baj, én tudom, nekem jó érzés és büszke vagyok a munkánk gyümölcsére.