megint munkahelyes

A munkahelyemről szeretnék írni, hogy mennyire jó és hogy mik történtek, de annyi minden, hogy nem is tudom hol kezdjem. Nagyon jólesett, hogy elismerést és figyelmet kaptak a mézeskalácsaim. Díszítettem párat a cég logójával, és feltettem róla fotót a dizájner csoportba, ahol sok pozitív reakciót kaptam, és az egyik lány írta, hogy a részlegünk csoportjában is osszam meg. Ott is kaptam sok pozitív reakciót, majd a részlegvezető külön rám is írt, hogy mit szólnék, ha kitennék a fotót a cég social media oldalaira. Hát örülnék neki, azt szólnám. Két nappal később rám írt egy nő, akit nem is ismerek, hogy xy-tól kapta a mézeskalácsos fotót, jól tudja-e hogy én készítettem őket, és kitehetné-e a LinkedInre is. Szóval így tettek országos hírnévre szert a mézeskalácsaim (kicsit túlozva). De olyan jólesett a sok pozitív visszajelzés.

Nemcsak azért szeretem a munkahelyem, mert tetszettek nekik a mézeskalácsaim és mert mindenki ilyen kedves. Svédországban és ennél a cégnél annyira jó dolgozni, hogy néha azt gondolom, hogy inkább nem is kellene róla beszélnem, mert túl jó, és a túl jó dolgokról inkább hallgatni kell. Egy része a cégemnek általános a svéd cégekre nézve. Legalábbis azokra, akik aláírják az úgynevezett kollektív szerződést, ami a szakszervezetek által létrehozott megállapodás a munkavállalók alapvető jogairól. Ez az a szerződés, amit a Tesla/Musk jelenleg nem hajlandó aláírni a svédországi gyárában, ami miatt egy ideje sztrájk folyik az országban. Gondolom a világ leggazdagabb emberének felháborító az az elképzelés, hogy megfelelő munkakörülményeket, versenyképes fizetést és meghatározott juttatásokat biztosítson a dolgozók részére. Ha Amerikában is így lenne, akkor hogyan lehetne ő most ilyen gazdag. Micsoda szörnyű hely ez a Svédország.

Mivel a cégem természetesen része a kollektív szerződésnek, ezért csomó minden alap. A fizetés az adott munkakörnek megfelelő, valóban versenyképes és nem hasraütésre találja ki a munkaadó. Meghatározottak még a juttatások, nyugdíj-hozzájárulás, munkaidő, szabadságok, betegszabadság, gyes stb. A munkaszüneti napok előtti félnap/munkaidő-rövidítés is ilyen kollektívszerződéses móka. Egy csomó jóság alap ha az ember egy tisztességes céghez kerül. De én azt gondolom, hogy az én munkahelyem sok másban is kiemelkedő, amit megerősítenek a kollégáim, akiktől mindig hallom azt, hogy ez egy nagyon jó munkahely. Pont. Van például egy kollégám, aki 18 éves kora óta, 13 éve dolgozik a cégnél, és a bátyja és az apja is itt dolgozik. És mikor kérdeztem tőle, hogy gondolja-e hogy valaha váltani fog, akkor azt mondta, hogy nem, soha. Ő egész életében itt szeretne dolgozni.

Szerdán volt meglepiprogram a részlegünkkel. Azért volt meglepi, mert mindenki úgy tudta, hogy már nincs pénz a kasszában erre az évre szórakozásra, de mégis volt. Szabadulószobába mentünk, aztán pedig inni. Úgy tűnt, hogy a vacsorapénzt inkább alkoholra költötték, mert kaját nem kaptunk, de 3-4 kört is állt a cég, bár aki gyorsabban ivott, annak szerintem többet is. Én most először voltam szabadulószobában, és tartottam attól, hogy félelmetes lesz, és a szabadulás részét szó szerint kell venni. Még írtam is mailt a helynek megkérdezni, hogy félelmetesek-e a szobák, és kedvesen válaszoltak, hogy csak az egyik az egy picit, úgyhogy így azt elkerültem. Az nekem tényleg para lett volna, mert sötétben kezdődik és megbilincselik a játékosok kezét. Na ez pont olyan dolog, amitől én bepánikolnék.

A mi szobánk viszont nagyon kellemes volt. Az volt a témája, hogy Tesla titka (nem gondoltam volna, hogy egy munkahelyi bejegyzésben kétszer leírom a Tesla nevet). 1940-es évekbeli berendezés és hangulat volt bent. Valami olyan volt az alapsztori, hogy Tesla feltalált egy teleportálógépet, aminek meg kell találnunk egy alkatrészét egy órán belül, mert a rendőrök már úton vannak, és ha ott találnak minket, akkor nagy baj lesz. Hatan voltunk bent, rajtam kívül még a dizájncsapatunk legújabb tagja, egy nagyon rendes srác; Pontus, a főnökünk; a folyton mosolygó machine learninges srác, aki a világ egyik legkedvesebb embere; egy idős(ebb), szintén nagyon kedves kollégám, akivel nem sokat dolgozom együtt és a conversion specialist, akivel mostanában több közös munkám is volt.

Az elején elég ügyetlenek voltunk, és mindenki csak toporászott. Olyan tipikus, hogy miután a lelkünkre kötötték, hogy a bútorokat ne mozgassuk, mert ígérik hogy minden jól elérhető helyen van, a lökött főnököm már öt perccel a kezdés után a szőnyeget próbálta felszedni. Annyira clueless az a csávó komolyan. A végén mondta is, hogy én milyen pro voltam, ő meg teljesen elvesztette a fonalat, hogy mi történik (vettem észre). De tényleg így volt, az elején nem nagyon haladtunk, és vettünk is igénybe segítséget, de aztán úgy 20 perc után megtudtuk, hogy a kandalló valójában egy titkos átjáró egy másik szobába, és onnantól eléggé bele lendültem.

Az egy sötét szoba volt, tele mindenféle menő "Tesla-találmánnyal" és jegyzetekkel a falon. Sok kreatív megoldás/feladat volt. Például egy UV-lámpa; egy villanykörte, amit egy fémgyűrűvel összeérintve lehetett felkapcsolni. Volt egy függvény, amit átlátszó papírra át kellett rajzolni és a másik függvény fölé helyezve tudtuk meg a számkódot. Jó sok megoldandó feladat volt, 4/5 volt a szoba nehézsége, nagyon izgalmas volt az egész, és a végén pont az utolsó percben sikerült megszerezni a kulcsot, ami a fluxuskondenzátor-szerű kütyüt tároló üvegkalitkát nyitotta. Ráadásul az utolsó kulccsal csináltak valamiféle teleportálós trükköt, mert két egyforma doboz volt a szoba két felén, az egyikben volt a kulcs, és amikor aktiváltuk, amit aktiválni kellett, elkezdett a doboz villogni, a kulcs eltűnt belőle, majd a másik dobozban jelent meg. Egyszóval szuper egy óra volt.

Holnapután lesz karácsonyi ebéd az egyik csapatommal, aztán pedig karácsonyi ünneplés az egész cégnek, és nagyon-nagyon szeretnék menni, de eléggé lebetegedtem. Negatív lett a covid-tesztem, pedig nem érzek ízeket-szagokat, szóval biztos voltam benne, hogy covid. Jack kollégája is covidpozi és ők egyszerre, valószínűleg ugyanazon a céges programon lettek betegek, én pedig Jacktől kaptam el, szóval ez alapján is covidnak kellene lennie, de azért remélem hogy tényleg nem az. 

Céges szinten idén nem volt lehetőség karácsonyi ebédre. Tavaly írtam a svéd karácsonyi ünnepi asztalról, a julbordról, ami a karácsonyig vezető időszakban népszerű program családoknak, barátoknak, kollégáknak. Karácsonyi svédasztalos menü csodálatos karácsonyi hangulatú éttermekben. Idén sajnos nem volt céges budget ilyenre, viszont az egyik csapatomnak volt még a teamkasszában egy kis maradék pénze és úgy döntöttünk, hogy mi julbordra költjük. Szóval erre nagyon szeretnék menni, nem is a kaja miatt (főleg így hogy nem érzek ízeket), hanem azért is mert csak heten vagyunk a csapatban, úgyhogy ha egy ember is hiányzik, az már nem olyan jó. És szeretnék élőben találkozni velük, mert ilyen már rég volt. Azután pedig céges karácsonyi ünneplés lesz, csak az irodában egy kis kajával, elvileg nem lesz olyan nagy szám, de azt is várom.