sötét van

Hát lemaradtam a céges karácsonyról. Már nem is annyira sajnálom, mint azt hogy beteg vagyok, mert betegnek lenni szívás. Tegnap rosszabbul voltam, mint előtte a hétvégén, úgyhogy tegnap is, ma is betegszabin vagyok. A legrosszabb hogy megint, mint anno covidosan, nem érzek szagokat és ízeket. Belegondoltam, hogy milyen szörnyű lenne ha most már így maradna, és soha többé nem éreznék ízeket, illatokat. Egyik rosszabb lenne, mint a másik. Szaglás nélkül ijesztő az élet. Nem érezném, ha valami ég, ha az autóban olajszag lenne. Nem érezném, ha kutyakakiba léptem. Nem érezném, ha kellemetlen szagom lenne. Nem érezném a kezemen, ha valami olyanhoz nyúltam és meg kellene mosnom. Nem tudnám a ruháimon szagról megállapítani, hogy ki kellene-e már mosni őket. Nem tudnám, ha kajaszagú a lakás, és szellőztetni kellene, vagy ha valami megbüdösödött a hűtőben. Nem tudnám szagról megállapítani, hogy megromlott-e egy étel. Valószínűleg még jó pár eset lenne, ahol kellemetlenséget vagy kifejezetten veszélyt jelentene a szaglás hiánya.

Pedig sajnos én a covid után nem nyertem vissza teljesen a régi jó szaglásomat. Ugyanolyan nehéz leírni, hogy milyen lett a szaglásom, mint a homályos látást nehéz elmagyarázni egy élesen látónak. Éreztem minden szagot, de gyengébben, illetve olyan érzés volt, mintha az orromnak csak egy részével érezném, nem mindenütt. Sokkal kevésbé intenzívebben, "megfoghatóbban" éreztem szagokat, mint régen, amikor kifejezetten jó szaglásom volt. Én már ezt is egy szomorú veszteségként éltem meg. Szörnyű lenne, ha teljesen elveszteném egy érzékszervemet. Pennynél olvastam, hogy neki mindegyik covid után változott valami ezen a téren, és hogy legutóbb kifejezetten felélesedett a szaglása. Bár én is így járnék, nem pedig az ellenkező irányba változna.

Az pedig, ha ízeket nem éreznék, szerintem olyan hosszútávú következményekkel járna, amit el sem tudok képzelni. Ezen gondolkoztam, hogy vajon hogyan változnának meg hosszútávon az étkezési szokásaim, ha mostantól soha többé nem éreznék ízeket. Soha többé nem jelentene élvezetet az étkezés. Nem lennének többé kedvenc ízeim. Akkor mit és hogy ennék? Akkor csak a tápanyagért, csakis egészséges ételeket ennék? Vagy az új kedvenc ételeim az állaguk miatt lennének? Ízlelés nélkül nem lenne értelme drága étterembe menni, fagyizni, prémium csokit enni, kávét inni... Minden társas esemény az ételek körül forog, nekem pedig minden étel külsőre ugyan változatos, de belsőre ugyanolyan fekete-fehér íztelen akármi lenne, és kár lenne belém bármi jó étel.

Tegnap és ma jött az évben utoljára a kutya. Majd áttekintem részletesen az évemet, de az biztos hogy az hogy ez a kutya és a csodálatos gazdijai az életem részesei lettek, az egyik legjobb történés volt idén. A kutya okos, vicces, szeretnivaló cukipofa. A gazdaijai meg két szuperszimpatikus, nagyon aranyos srác, nekem igazi álompár. Annyira kedvesek mind a ketten. Csomagoltam nekik is egy adag mézeskalácsot és úgy értékelték. Talán emiatt, talán amúgy is, de kaptunk tőlük egy nagy ajándékcsomagot karácsonyra. Mindenféle finomságot válogattak össze, és még egy kártyát is mellékeltek, amit a kutyussal együtt a család mindhárom tagja nevében aláírtak. Aww olyan édesek. Azt mondták hogy nagyon hálásak nekünk, hogy ilyen jó gondját viseljük a kutyájuknak. Szóval ez egy abszolút win-win projekt lett, mert őket kisegítem az irodai napjaikon, én pedig nagyokat sétálok a home office napjaimon a kutyussal, feldobja a napjaimat és van ami miatt felkelek időben, nem pedig csak a 9 órai meetingre mászok elő a barlangból.

Sétáltam vele reggel, de nem esett olyan jól a séta betegen. Hazaérve írtam a kollégáimnak, hogy ma is beteg vagyok, aztán pedig visszabújtam az ágyba és kivételesen a kutyusnak is megengedtem, hogy feljöjjön, és együtt aludtunk több órán keresztül. Csodálatos volt. Amúgy meg ocsmány idő van. Elolvadt az összes hó, csak a sár és a sóder maradt mindenütt. 

Reggel olyan sötét van, hogy azt hittem, nem működnek az utcai lámpák, de valószínűleg csak a hó hiánya miatt érződik sötétebbnek a reggel, mint eddig. De már csak néhány nap, és máris a világosság felé tartanak a napok. Párat pislantunk és itt egy újabb midsommar.