szülinap, kutya, autó

Jack szülinapjára ezt a Street Kitchenes tortát sütöttem, de nem vagyok tőle elragadtatva, én 2/5 pontot adnék rá. Szerintem én mindent a leírásnak megfelelően csináltam, szóval inkább a recepttel lehet baj, mert nekem nem lett szaftos a krém, hanem inkább kemény, és picit száraz a tészta is. Nem baj, azért el fog fogyni.

Estére egy japán izakaya étterembe foglaltam asztalt és a Tak nevű helyre esett a választásom, ami egy tetőterasz-étterem. Én szeretem az ilyeneket, ami jó helyen van és nemcsak a kaja miatt kiemelkedő. Valentin-napon is egy magaslati étterembe mentünk és az is különleges volt. Ez a hely városközpontban van a 14. emeleten. Az utcára már nem sütött a nap és nem is voltak olyan sokan, de ahogy felértünk a lifttel és kiléptünk a szabadba, hangos zene, napsütés és sok ember fogadott. Jó kis hangulat volt. A kaja azért nem volt extra, de mikor maga a helyszín ennyire jó, akkor elnézőbb az ember más dolgokkal. Összességében pozitív élmény volt és jó volt egy hétköznap kimozdulni és nagyvárosi életet élni.

A kutyaszitter karrierem is elindult, már háromszor volt nálam az eb és bírom ezt az egészet, tök jó ötlet volt. A kutyus jópofa figura, és okos, jól nevelt is. Eddig semmi problémám nem volt vele és tényleg eléggé ért mindent. Itthon és séta közben is jól viselkedik, és feldobja az unalmas home office-os napjaimat, napjainkat. Reggel már 7-7:30 körül hozza a gazdája, és egyből elviszem egy egyórás sétára, ami nekem is jólesik főleg most még a csodálatos őszi reggeleken. Aztán reggeli, munka, majd ebédszünetben megint sétálok vele egy félórát, és délután attól függően hogy mennyire van időm, kimegyek vele 10-20 percekre. A gazdája 17-17.30 körül jön érte, és ha korábban végeztem a munkával, akkor is még sétálok vele egy kicsit.

Ma Jack is itthonról dolgozott, így a nap végére sikerült teljesen lefárasztanunk a kutyut, mert többször is sétáltunk vele és sokat játszottunk vele napközben. Meg lehet zabálni, mikor játszik. Olyan mint egy gyerek. Mikor unatkozik, akkor hozza a húzós-ráncigálós játékát és belekezd a színészi morgásba, ami a játék része. Á olyan cuki tényleg. Gyorsan összebarátkoztunk és annak is örülök, hogy így a gazdái is valamennyire az életem részei lettek, mert aranyosak mindketten, és picit írásban és szóban is beszélgetek velük, így ez jó svédgyakorlás.

Az vezetőoktatói karrierem is elkezdődött, de ez elég döcögősen megy sajnos, mert betegeskedik az autó. Bár először komolyan azt hittem, hogy Jack tette tönkre az abszolút kezdő vezetésével, de valószínűleg csak véletlen egybeesés. Mikor jöttünk haza a 3. óráról, szörnyű hangok jöttek ki az autóból. Úgyhogy irány a szerviz. Közben apukám is kitalálta, hogy valószínűleg a szervokormánnyal van a probléma és a szerelő is ezt mondta, majd helyre is hozták a problémát, de sajnos kiderült hogy szivárog az olaj a kocsiból és nem is tudták megtalálni, hogy honnan. Holnap vagy jövő héten viszem vissza, és remélhetőleg megtalálják a hiba okát. Akkor kiderül az is hogy mennyire lesz/lenne drága a megjavítása. 

Ezenkívül a zárakkal is van problémánk. Gombnyomásra a négyből csak kettő ajtó szokott kinyílni, és egy ideje elromlott a fizikai zár is, szóval a kulccsal nem is tudunk bejutni az autóba, csak a távirányítóval. Viszont ha egyszer a másik két zár is feladná a szolgálatot, akkor sehogy sem tudnánk bejutni az autóba, úgyhogy jó lenne megszerelni a zárat. De mivel a Saab cég már csődbement, ezért nehéz és drága hozzájutni alkatrészekhez. 

Egyelőre várunk a becslésekre, hogy mi mekkora baj és mennyibe kerülne megjavíttatni. Az a rossz ezzel, hogy végül is mi nem is akartunk autót, csak kaptunk egyet, és azt mondták hogy jó állapotban van és valószínűleg még jó pár évig lehet vezetni. Kicsit úgy vagyunk vele, hogy eddig is megvoltunk autó nélkül, és ha csak viszi majd el a pénzt, mert hol ez, hol az romlik rajta, akkor inkább szabaduljunk meg tőle. Viszont ha meg arra gondolok, hogyha egyszer mégis szeretnénk autót, akkor az a két opciónk lenne, hogy újonnan veszünk jó drágán egyet, vagy egy másik használtat, amiről nem tudhatjuk hogy nem lesznek-e problémái, illetve használtan sem olyan olcsó. Úgyhogy végül is attól függ hogy hogy nézzük a dolgot.

Jack azt mondja, hogy határozzunk meg egy összeget, amit hajlandóak lennénk a szerelésre rákölteni, és ha annál többe kerülne most a szerviz, akkor szabaduljunk meg tőle. Én azért nem tudom ilyen egyszerűen venni a dolgot, bár nyilván nekem is van valahol egy lélektani határ, aminél többet nem lennék hajlandó rákölteni egy 19 éves autóra. Most egyelőre az a tervem, hogy megvárjuk a híreket, aztán pedig szeretném, ha a szervizben alaposabban megnéznék az autót, és az okosok megmondanák, hogy milyen állapotban van, megéri-e javítgatni, vagy inkább hagyjuk.

Mindenesetre ma is gyakorolt Jack és ma már nagyon ügyes volt. Még mindig csak a nagy, üres parkolóban vezettünk, de most már kinőtte azt a betonplaccot és szintet kell lépnünk. Egyelőre nem tudjuk hogy hol is tudnánk a forgalomban gyakorolni. Persze valami csöndesebb környék kellene, de nekem nem jut eszembe olyan rész, ami jó lehet a környéken. Van ami túl dimbes-dombos, van ahol sok a fekvőrendőr, van ahol szűkek az utcák és autók parkolnak a szélén. Olyan lenne jó, ami egy félreeső kertvárosi övezet, sík terepen. De most egyelőre úgysem tudunk még gyakorolni, amíg nem jó az autó, úgyhogy addig kigondoljuk.