svédország két arca

Tegnap körbesétáltam a tavat miközben anyukámmal telefonáltam, és mikor már megkerültem a végét és hazafelé tartottam, hallottam egy helikoptert. Egy idő után feltűnt, hogy ez a helikopter egy helyben állhat mert egy ideje ugyanonnan hallom már a zúgását. Na mondom, ez nem jó jel, már megint mi történt?! Megnyitottam a Facebookot, a legelső poszt a helyi csoportban: "lelőttek valakit a jégpályánál". Csodás... Még két hete sem volt, hogy a miénk után következő metróállomásnál lőttek le egy 17 évest. Ez a sportpálya meg 600 méterre van tőlünk. Ezután még 3 kilométert kellett hazáig sétálnom a sötétben. Az utcánkban elment mellettem egy kék fénnyel villogó rendőrautó a jégpálya felé és az egész sötét utcarészt kékre festette a fénye.

Írtam Jacknek is a hírt, de ahogy hazaértem, láttam hogy a mobilja a kanapén van. Nem szokta magával vinni edzésre, szóval sokra mentem az üzenetemmel. Mikor hazajött, mondtam neki. Mondta hogy még jó hogy nem arra biciklizett az edzésre, mert van hogy arra szokott. Aztán reggel olvastuk a hírekben, hogy egy "híres" rapper volt az áldozat, akit mellesleg én is "ismertem". Mármint mint rappert, annyiból hogy mikor még a gyerekekhez jártam bébicsőszködni, akkor a kissrác rá volt kattanva erre a béna a számra és sokszor hallgatta az autóban. A zenei életnek legalább tettek egy szívességet a csávó kiiktatásával. 

Idén közel 300 lövöldözés volt valamilyen formában és több mint 100 robbantás. Szóval nem túlzok, ha azt mondom hogy minden napra jut valami és amúgy tegnap este a 18:43 órakor történt lövöldözést követően még két embert megöltek, csak az máshol volt és így az nem is érdekel. Nem is lehet, hogy mindent kövessen az ember. Mikor reggel az az első amit mond nekem Jack, hogy mondjuk két robbantás volt az este, legfeljebb megkérdem, hogy merre és ha messzebb tőlünk, akkor nem érdekel. Ha közelebb hozzánk, akkor se nagyon tudok vele mit kezdeni. 

Mindenesetre ez a mostani jobban felkeltette az érdeklődésem, mivel ilyen közel volt hozzánk, meg mert kiderült az áldozat, akit még ismerni is lehetett valamennyire. Na meg azért is, mert detektívkedtem egy kicsit. Történt még januárban ez az eset az utcánk végében, abban az épületben ahonnan a pizzát szoktuk hozni. Először csak azt a hírt hallottuk, hogy lövöldözés volt, aztán kikerült a videó is a netre (bizonyítékként veszik fel ezeket, hogy a megbízónak mutathassák hogy elvégezték a feladatot). Amikor először hallottam, hogy lövésekhez hívták a rendőrséget... hát jó, jó, ez olyan megfoghatatlan... De aztán mikor láttam a videót és azt a nagy fegyvert, akkor azért egész más érzés volt az egész. Elképzeltem, hogy megyek haza estefelé a boltból a kis motyókámmal és arra lépek be az épületbe, hogy a lépcsőfordulóban épp ott lövöldözik két hülyegyerek. Akkor mit tennék? Futnék? Mondanám, hogy ne bántsatok vagy mi? 

Ezt nem lehet tudni, de mindenesetre nem a mi lépcsőházunkban történt ez, bár ezzel az erővel nálunk is történhetett volna, és történt máshol is ilyen. Ki tudja, hogy a mi épületünkben nem lakik-e bűnöző. Na de lényeg a lényeg, hogy mivel kiderült az áldozat személye, így az is kiderült hogy hol lakik, és hát hogyhogy nem, de épp ott a pizzázó környékén, szóval igencsak erős a gyanúm, hogy januárban valakinek már nagyon a bögyében volt ez a lúzer, és már akkor is ő volt a célpont, pontosabban neki küldték a figyelmeztető lövéseket. Ki tudja azóta mi történt, mit tett vagy mit nem tett, hogy most kivégezték még világosban a focipálya mellett, ahol gyerekek tucatjai voltak épp mindenféle sportórán. 

Tehát ezek a lövöldözések bandaháborúk, amiben egymást gyilkolásszák a legnagyobb részt kiskorú elkövetők, a nemkiskorú bandavezérek megbízásából. A pénzért, a hatalomért, meg mert milyen menő a gengszterélet... Nem igazán ástam bele magam a témába, mert úgy gondolom, hogy még a rendőrség sem tudja a teljes történetet és sok minden tekintetében a sötétben tapogatóznak, ami pedig a nyilvánnosághoz eljut az még kisebb hányada a teljes képnek. Meg amúgy is ki tudja követni, hogy ki kivel van, ki ki ellen fordult, melyik bűnügyi szervezet hol és mit csinál. És ha tudnánk valamennyire követni, jobb lenne? Nem hiszem.

Hogy hogy érint mindez engem? Nem tudom... Egyrészt annyira még most sem aggaszt, és én ha valamitől, akkor továbbra is inkább egy lehetséges terrortámadástól tartok, amióta augusztusban 4-es szintre emelték a terrorfenyegetettséget. Az meg a koránégetések miatt van leginkább, de ez már tényleg más téma. 4/5 a terrorveszély szintje, és ha valamin, akkor inkább ezen tudok szorongani. Hiába tudom, hogy kicsi az esélye, hogy ha történik valami, akkor pont ott legyen az ember, de mivel igencsak közel voltunk a 2017-es teherautós terrortámadáshoz, így sokkal nehezebben tudom megnyugtatni magamat azzal, hogy "olyan kicsi az esélye". Akkor is kicsi volt az esélye, mégis ott voltunk.

Szóval ezek a lövöldözések nem annyira tartanak félelemben, bár az utóbbi időben valóban durva mennyiségben történnek, és a kollégáimmal is már többször szóba jött. Az egyik kollégám épülete előtt is agyonlőttek valakit és a rendőrség mindenkit kikérdezett az épületben. Jack azt olvasta, hogy ez a hülye rapper eléggé benne volt a gengszterkedés sűrűjében, úgyhogy mi azt reméljük hogy az ő halálával legalább talán a környékünkön nyugalom lesz, de hát ki tudja persze. A másik ami miatt nem tudok aktívan aggódni emiatt, mert ezek a szerencsétlenek egymást gyilkolásszák, és azért úgy tűnik, elég jók ebben, mert nem annyira szoktak ártatlan áldozatokat szerezni. Csak hát akkor is, ha az ember épp abban az épületben lakik, ahol valamelyik bűnöző vagy annak valakije, vagy épp rosszkor van rossz helyen, akkor azért pórul járhat.

Kicsit sajnálattal is írtam ezt le, mert én imádom Svédországot, nem tudok ennél jobb országot elképzelni és nincs más ország ahova szívesen elköltöznék innen. Ezért nem szeretném rossz hírét kelteni, de hát ezek a tények, szépíteni sem nagyon lehet. Na meg írom a turistás bejegyzéseimet, és lehet hogy ezek után nem is mer valaki idejönni. Szerintem mindig félelmetesebb messziről hallani a híreket, amikor az ember nem látja a teljes képet, csak egy-egy kiragadott történetet. Egyébként mindenki éli a hétköznapjait, Stockholm ugyanolyan nyüzsgő, aktív város. 

De itt van a másik arca is... Például mikor reggel sétálok a kutyával és ilyen látványok fogadnak a környéken 3 és 5 percre a házunktól:

A tó körül meg tegnap ezt fotóztam:

Hát hogy ne szeretnék itt élni... A munkámban pedig ez a drágaédescukizabálnivaló asszisztens segédkezik. Bár ez nem országspecifikus, de akkor is nagyon imádom ezt a kutyát.