-

Biztos írtam volna arról, hogy milyen volt otthon Jackkel vagy milyen visszatérni a munkába a nyár és szabadság után. De most mindent beárnyékol az hogy Jack egy gyerekkori barátja öngyilkos lett. Nem tudom mit írjak, mit lehet írni. Nehéz napokat élünk, senki nem tudja hogy kell ezt feldolgozni. Annyi érzés és gondolat van bennem. Arra is gondoltam, hogy mennyire nem tudok semmit a depresszióról és öngyilkosságról. Az is eszembe jutott, hogy hallottam, mikor például egy híresség öngyilkos lett, hogy azt mondják róla, hogy "nem gondoltuk volna. Mindig vidám volt... szerető férj, apa..." vagy "még előtte való nap beszéltem vele, és minden a megszokott volt". És én talán ezeket el sem hittem. Talán azt gondoltam, hogy csak az elhunyt iránti tiszteletből mondják. Biztos voltak jelek.

De most itt vagyok, itt vagyunk és ugyanazt tudom mondani. Mikor megtudtuk a hírt, hogy meghalt, Jackkel biztosak voltunk abban, hogy valami szörnyű banális baleset történt. Pár éve eltűnt futás közben egy katona, és sokfelé ki volt plakátolva az arcképe, hogy láttuk-e őt valahol... Hónapokkal később holtan találták az egyik erdőben, ahol futás közben egy szörnyű halálos baleset érte. Azonnal ő jutott az eszünkbe. Biztos vele is ez történt. Meg se fordult a fejünkben, egy pillanatra se bármi más. Nem tudom leírni azt a döbbenetet amit éreztünk, amikor megtudtuk a halál okát. Betegszabadságot vettem ki a nap hátralevő részére, Jack pedig egész héten nem dolgozott. 

Igen, mostanra kiderült hogy voltak nehézségei és mentális problémái, de én, mi ezekről semmit se tudtunk. Ijesztő belegondolni, hogy mennyire keveset tudunk valakiről, akivel csak néha és boldog pillanatokban találkozunk. Midsummert ünnepeltünk együtt, náluk vacsoráztunk és társasoztunk, náluk voltunk a nyaralójukban. Annyi rókagombát találtunk abban az évben az erdőben, hogy nem is tudtuk hazahozni az összeset. Megvan rólunk az a kép, ahogyan hat felnőtt és a fia ülünk a teraszon az asztalnál, amit beterít a sok gomba, amit együtt tisztítgatunk. Mindenki mosolyog, ő pedig feltartja a nagy kosárnyi gombát és büszkén mutatja a zsákmányt. Aztán isteni ebédet készített belőle nekünk.

És van róla egy videóm három évvel ezelőttről, amikor midsummerkor ültünk szintén a nyaralójuk teraszán, szólt a zene, mindenki ücsörgött, beszélgetett és iszogatott, ő pedig a barátnőjével nekiállt táncolni. Filmbeillő. Nekem csupa ilyen emlékem van róla. Mindig mosolygó, nevető, jókedvű. Széttárt karokkal, nagy mosollyal jön felém üdvözölni. A társaság lelke volt, szeretett középpontban lenni és maga köré gyűjteni az embereket. Irigylésre méltó volt az élete. Én azt hittem hogy az. Gyönyörű lakásban éltek, régebb óta van a barátnőjével mint én Jackkel és két kislányuk van, meg a fia az előző párkapcsolatából. Meg a csodás nyaraló. Azt hittem hogy minden tökéletes.

Szóval soha nem gondoltam volna. És aznap este még arról írt az egyik haverjának, hogy horgászni volt a fiával de nem volt kapás. A világ legátlagosabb üzenete. Hát nem tudom. Hogy mi a tanulság? Ez az, hogy nem sok... Csak a szokásos klisék... Ha valaki nincs jól, kérjen segítséget és ne higgye azt, hogy nem komoly vagy hogy egyedül is meg tud birkózni a démonjaival. Ha valakinek alkoholproblémái vannak, soha ne kezdjen újra inni és ha igen, akkor a hozzátartozói ne gondolják azt, hogy ez rendben van. Vagy nem tudom. Lehet hogy nincs tanulság. Lehet hogy van, akit nem lehet megmenteni. Nem tudom. Senki se tudja. Senki se érti. Nem is lehet megérteni, csak el kell fogadni, fel kell dolgozni.