a legénybúcsú

Még február végén egyik délelőtt, mikor itthonról dolgoztam, Jack pedig az irodában volt, kaptam egy sms-t Jack kollégájától. Akivel én sosem találkoztam, csak Jacken keresztül, hallomásból ismerem. Már az is rejtély, hogy hogy szerezte meg a számom. Azt írta, hogy szerveznének Jacknek egy legénybúcsút, szabad-e április 14-én és van-e olyan barátja, akiről azt gondolom, hogy Jack szeretné, ha ott lenne. Az első gondolatom az volt, hogy mennyire jófejek és rendi tőlük, hogy szerveznének neki legénybúcsút. Aztán meg jött ez a nagy feladat és felelősség, hogy éééén döntsem el, hogy ki legyen még ott? Na meg majdnem két hónapon keresztül ezzel a titokkal éljek?

Rögtön arra a társaságra gondoltam, akikkel Olaszországban voltunk az esküvőn. Kicsit tapogatóztam, de kiderült hogy azóta nem is beszélt velük, és nem is tudják hogy összeházasodunk. Hoppá, így hát ők kiestek. Mégsem írhatok nekik, hogy helóka, áprilisban hozzámegyek a haverotokhoz, léccike menjetek már el a legénybúcsújára amit a kollégái szerveznek. Persze tudom hogy szívesen mentek volna, csak hát kár hogy épp mostanában nem beszéltek. Aztán tipikus módon pont a héten bukkantak fel, és szerveznek májusra közös programot. Ha megtudják hogy közben összeházasodtunk, biztos csalódottak lesznek hogy nem bulizhattak. Na mindegy, vissza a sztorihoz.

Így végül arra jutottam, hogy nincs olyan akinek tudnék szólni, és amúgy is ez a legbiztosabb. Furcsa azért amikor a kollégák és haverok találkoznak, ne már én hozzam ezt létre. És amúgy ezek a kollégák, egy kis startup néhány hasonló érdeklődésű sráccal, jófejek, összetartóak és máskor is voltak már együtt bulizni, szóval gondoltam hogy biztosan jól fogja érezni magát akkor is ha csak ők öten lesznek. Azt is írta a kollégája, hogy kedves legénybúcsú lesz, szaunázni és pingpongozni fognak. Aztán pedig azt is kérte, hogy találjak ki valami kamu programot arra a péntekre, nehogy Jack beszervezzen valami mást. Vicces volt ez a titkos üzenetváltás. Mindig akkor írt, mikor Jack ott volt vele az irodában. Gondolom mert akkor tudhatta hogy nem fogja Jack véletlenül meglátni az üzeneteit.

A kamu program kitalálása sem volt egyszerű, hiszen soha nem csinálunk semmit höhö. Gondolkoztam, hogy mégis mit találhatnék ki 6 héttel előre, de nem jutott más eszembe, mint az hogy az egyetlen itt élő barátnőm meghívott magukhoz április 14-re. Mondtam ezt március elején. Azt gondoltam, hogy ez világ legbénább fedősztorija, mert mégis melyik kisbabás szülő szervez péntek estére bármilyen programot, meg amúgy is ezer éve nem találkozott velük. Hogyhogy meghív minket magukhoz két héttel az esküvőnk előtt? A fejemben minden kérdésre próbáltam hihető választ találni, és felkészülni minden eshetőségre. Ehhez képest Jack egy vállrándítással tudomásul vette a meghívást, hogy oké, majd el is feledkezett róla.

Mondta is pár napja, hogy péntek este munka után majd megy pingpongra. Mire ijedten mondtam neki, hogy nem lehet, tudod lesz az az izé Kathie-éknél. Ja, tényleg... Szerencsére Jack nem olyan mint én, hogy amikor van valami program, akkor 25 kérdést tesz fel, és mindent tudni akar. Csak csütörtök este hozta ismét szóba, hogy hogy lesz akkor holnap? Nekem be kell mennem az irodába... Ó, mondom, gondoltam hogy bemész, de totally fine, majd megyünk mikor hazajössz, nem kell sietni, nem olyan nagy dolog ez... Kérdezte, hogy kik lesznek ott? Mire mondtam, hogy pár ember. Amin kicsit meglepődött, mert azt hitte, hogy csak négyesben leszünk. Azért mondtam, hogy pár ember, hogy lélekben felkészüljön a szocializálódásra. Aztán még annyit jegyzett meg, hogy lehet mégsem kocsival kellene mennünk, mert fogok inni, nem? Mire mondtam, hogy majd holnap meglátjuk, oké?

Aztán eljött a péntek, és reggel mit sem sejtve elment az irodába, és csak én tudtam hogy mi vár rá és hogy jó hosszú napja lesz. Meg kell mondanom, hogy én úgy izgultam, hogy nem is tudtam a munkára sem koncentrálni. Megőrjített a bizonytalanság. Eleve azt sem tudtam, hogy egyáltalán történik még ez a program? Mert a pár sms után többet már nem halottam róla semmit. Na meg aztán amiatt is, hogy Jack mit fog szólni? Egyáltalán mi lesz a program? Mi van ha mérges lesz rám, hogy kamuztam neki és hogy a kollégájával titokban szövetkeztem. Én tudom, hogy "egy jó ügy" érdekében, és szeretettel tettük, de nekem akkor is furcsa volt ez. Máskor mindent vele beszélek meg és kikérem a véleményét döntésekben, most meg nemhogy nem kérhettem a segítségét, de ráadásul őt érintették ezek a döntések.

Kulturális különbség is van a dologban, mert a svédeknél általában ilyenek a legénybúcsúk, hogy a "legény" elrablásával kezdődik, szóval meglepetés szokott lenni. Mivel én nem ebben a kulturában nőttem fel, ezért nem igazán vagyok képben a szokásokkal. A vőlegényrablás a kis kedves, lightos megoldásoktól kezdve az egészen durva és szemét verziókig fajulhat el. A szervezők fantáziájától és a vőlegény stílusától, érdeklődésétől függ hogy mit találnak ki. Lehet olyan, hogy a menyasszonyt megkérik, hogy valami ürüggyel hívja egy adott helyre a vőlegényt és a haverok ott várják. Olyan is lehet, hogy bekopognak és ténylegesen elrabolják, bekötik a szemét és ismeretlen helyre viszik. Olyat is hallottam, és nem tudom hogy ez egy svéd sorozatban volt, vagy Jack mesélte, de valakinek volt rendőr ismerőse és kimentek rendőrruhában a lakáshoz hogy velük kell mennie és a csávó tényleg azt hitte, hogy letartóztatják. 

Egész nap nem hallottam Jack felől semmit, úgyhogy már tiszta ideg voltam, hogy mikor tudja meg, mit fognak vele tenni és mit fog szólni Jack. És mikor végre valahára írt, akkor is csak két szót írt, amit értelmezni sem nagyon tudtam, de nem tett szmájlit se a két szó után (drámai, tudom) szóval így nem tűnt barátságosnak a reakciója. Ezután még idegesebb lettem, hogy jajj nee, mégis mérges rám, nincs is kedve bulizni, és mondta is nekem korábban hogy ő nem szeretne legénybúcsút és biztos meg kellett volna akadályoznom stbstb... Szóval itt magányomban rendesen túlgondoltam és túlidegeskedtem a szitut.

De természetesen kár volt izgulni, mert minden szuperül sikerült. Már 10 után hazaért (na de 2-kor kezdték az ivást) és miközben jött haza, kaptam egy üzenetet a kollégájától, amiben azt írta, hogy minden a tervek szerint alakult és köszönik a segítségem. Küldött egy videót is, amin az van, amikor Jack megtudja, hogy amúgy nem egy fontos marketingmeeting következik, hanem a legénybúcsúja. Mikor kérte a kollégája, hogy találjak ki egy fedősztorit, akkor írtam neki, hogy ők meg találjanak ki egy jó indokot, hogy be kelljen mennie azon a pénteken az irodába, mert ha este programunk van, akkor biztos itthonról akar majd dolgozni. Szóval ezt a marketinges meetinget találták ki, és még valami kitöltendő Excel-táblát is elküldtek Jacknek, amit ő becsületesen ki is töltött és visszaküldött neki.

Kezdődött a meeting és előkerült pár sör. Azt mondták, hogy segít brainstormingolni. Ő meg ült ott, mit sem sejtve. Aztán egyszer csak mondták neki, hogy hagyjuk a meetinget.... helyette pedig, üdv, Jack a legénybúcsúdon. Elkezdte volna mondani, hogy de neki programja van, de aztán leesett neki hogy én is benne voltam. Nincs nagyon pókerarcom, nem tudok hazudni, füllenteni és ha én magam készülök valami meglepetéssel, gyakran azonnal leolvassa az arcomról, hogy valami van. Viszont ezt azért sikerült jól eltitkolnom, mert nem én voltam a szervező, és ha a saját meglepetésemet el akarom spoilerezni, az az én döntésem, de az csúnya lett volna, ha a kollégái terveit elrontom, akár véletlenül akár mert arra jutok, hogy jobb ha Jack tudja, hogy mi lesz a program.

Azzal jött haza, hogy te áruló és hogy ezután nem fog nekem elhinni semmit. Nevetve mondta és mondta hogy persze visszagondolva már látja a furcsaságokat és hogy nagyon nem ilyen szoktam amúgy lenni, ha valami programunk van. De igazából hálás volt és jólesett neki, hogy ennyien benne voltak és mindannyian azon szervezkedtünk, hogy neki legyen egy jó estéje. Ráadásul nem is olcsó programot szerveztek, az egyik kollégájának pedig bébiszittert is kellett szereznie, mert a felesége nem volt otthon. Szinte meg is hat hogy milyen jó társaság ez és nekem is jólesik hogy mindezt megtették Jackért. Jack még meg is köszönte nekem, hogy hozzájárultam a programhoz. Jó volt megbeszélni egymás szempontjából az élményeket, de az is jó hogy túlvagyok ezen és nem kell már titkolóznom.