update

Munkahelyi
Mióta aláírtam a szerződést és kiderült, hogy új csapatban, vagyis két új csapatban leszek, sok minden változott. De igazából azért nem is. Elkezdtem a másik két csapat meetingjein részt venni, valamint Eleonor nagyon összeszedetten megtervezte a munkája átadását nekem. Lefoglalt sok találkozót, amiken különböző témákon mentünk végig. Az egyiken a csapatok felépítését mutatta be, a másikon a fájlokat, a harmadikon a munkameneteket stb. Már négy nap elteltével úgy éreztem, hogy mindennel képben vagyok, de ő itt lesz a hónap végéig, úgyhogy nincs semmi aggódnivalóm. Miután elmegy, akkor is lesz két emberem, akik különösen az első hónapokban ott lesznek nekem, hogy mindenben segítsenek. Jó kezekben vagyok és mindenki rendes.

Egyik napra a cégéhez is meghívott, mert amúgy ő külsős és egy nagy dizájncégnél dolgozik valójában. A szerződése március végén lejár, azért kaphattam meg a munkáját. Lisa is ennél a cégnél dolgozik és az elmondásai alapján azt gondolom, hogy még menőbb a cég és az iroda, mint az enyém. Legalábbis bizonyos szempontból. Szóval meghívott egy keddre, hogy dolgozzunk onnan, náluk reggeli is van, úgyhogy ebédeljünk és reggelizzünk együtt és élőben jobban meg tud mutatni mindent. Úgyhogy ez izgi lesz, aztán másnap egésznapos konferencia a részlegünkkel, harmadnap meg egy nagy országos konferencia, amire én is mehetek, mert besorsoltak a cégnél azok közé, akik kaphatnak a limitált számú jegyekből. Ezeket várom már, csak kár hogy egymást követő három napon lesznek.

Az új csapataimban nagy változás, hogy vannak külföldiek, ezért a meetingek angolul mennek. Ez részben jó, részben nem jó. Persze hatalmas megkönnyebbülés angolul beszélni, magabiztosnak lenni, önmagamnak érezni magam és végre 100%-ban tudni kifejezni magam, viszont így a svédem nem annyira fejlődik. Szerencsére azért van elég meeting svédül is, úgyhogy lesz bőven lehetőségem használni a nyelvet. Főleg először nem kicsit volt nehéz az angol és a svéd között váltani, és az első meetingeken már-már svéd akcentussal és swenglish-ül beszéltem. Talán most már jobban belejöttem a váltásokba. 

Büszke vagyok azért magamra, hogy én külföldiként svédül is tudok dolgozni. A kickoffon is az volt, hogy volt 2 asztal a külföldieknek, de én csak elhaladtam mellettük és mentem a svédekhez. Az egyik meetingen egyik külföldi sem volt ott, ezért svédül ment a duma, de az egyik svéd megakasztotta, hogy ő csak azt akarja kérdezni, hogy én magyar vagyok, szóval nem kellene angolul beszélni? Vagy neked hogy megy a svéd - kérdezte tőlem. Milyen figyelmes, hogy gondolt rám. Mondtam neki nevetve, hogy majd mindjárt meghallod, hogy nekem hogy megy a svéd, de Eleonor közbevágott, hogy anszki szuperül beszél svédül. Awww!

Szimpatikusak az új csapattagok is, kedvesen fogadtak és Eleonor kezdeményezésére welcome ebéd is lesz jövő szerdán. Velem együtt egy másik nő is kezdett, úgyhogy kettőnknek szól ez az ebéd, de persze csak alkalom arra, hogy összejöjjön a csapat és élőben is találkozzunk. 

Az első hetemen az egyik meeting helyett játszottunk és én javasoltam azt a játékot, amit a korábbi csapatommal játszottunk egyszer – egyébként mindenkinek jószívvel ajánlom digitálisan játszható partijátéknak. Rajzolós játék, ami úgy kezdődik, hogy mindenki beír egy lehetőleg vicces, kreatív és jól lerajzolható mondatot. Aztán elkezdődik a játék és megkapjuk valaki mondatát, amit le kell rajzolnunk. Utána megkapjuk valaki rajzát és le kell írnunk, hogy mit látunk a képen. 3-4 ilyen kör lemegy, a végén pedig vissza lehet nézni (és el is lehet menteni a rajzsorozatokat) hogy melyik mondat hova fejlődött. Azért aranyos játék ez, mert nincsenek győztesek vagy vesztesek, de a végén mindkét csapattal könnyesre nevettük magunkat, ahogy megnéztük az eredményeket, szóval jó kis csapatépítő dolog. Itt lehet játszani, 14 ember lehet egy csapatban, mi a normál módot választottuk és közben videomeetingen is együtt voltunk. A végén megosztottam a képernyőt és így néztük végig az eredményeket.

Nőnapi hó
A héten hatalmas hóesés, sőt hóvihar volt. Szerdán szinte senki nem is ment be az irodába, mert narancssárga vészjelzést adtak ki (az a második legsúlyosabb a háromból). Szakadt a hó, fújt a szél. Azért bentről nézve jól nézett ki. Most is mindent fed a hó, ilyen téli világ egész télen nem volt. Én élvezem, de a csúszós járdákat utálom. Jack el is ment snowboardozni egy közeli pályára. Egész évben ezt várta, és kb. ez az egy rendes hó volt idén.

Anders Nästén fotója a Facebookról

ezt meg a Nordiska múzeum osztotta meg

ez meg az én fotóm, mikor már a vihar elment

Autó
Az autóval is jó dolog történt: kaptunk parkolóhelyet, szintén áprilistól. Itt, ahogyan az albérleteknél is, várólistára kell regisztrálni a parkolóhelyhez. 3 hónap alatt jött is egy lehetőség, megüresedett egy, a házhoz tartozó parkolóhely, és jeleztem az érdeklődésemet. Pár napra rá kaptam is egy szerződést, hogy ha kell a hely, akkor írjam alá. Olyan 11 ezer forint egy hónapra. Szuper lesz, hogy nem kell folyton parkolóhelyet keresni; akár 3-400 méterre a lakástól parkolni; elállni, mikor jön a hókotrós nap; kitalálni hogy ki álljon el nekünk a kocsival, ha több mint 7 napig nem vagyok itt stb. 

Az autó azért sok bosszúságot is okoz, vagyis tartok tőle hogy túl drága lesz hosszútávon, ha folyton valami elromlik rajta, márpedig egy ilyen öreg autónál könnyen előfordulhat. Múltkor az egyik lámpája éget ki, oké az még rendben van. De a snowboardhoz visszatérve. Jack kivett egy nap szabit, hogy elmehessen snowboardozni, és én is átrendeztem a meetingjeimet, hogy el tudjam vinni (még nincs jogsija, de talán idén elkezdi). Mindent megszerveztünk, elrendeztünk, indulásra készen álltunk, erre az autóba beszállva felfedeztem, hogy leesett az én oldalamon a visszapillantó tükör. 

Gondolom elengedte a ragasztás. Az első gondolatunk az volt, hogy visszaragasztjuk, de nem volt pillanatragasztónk, na meg nem is bíztam volna abban, hogy az autópályán úgy vezetek, hogy bármelyik pillanatban leeshet a tükör. Szóval le lett fújva a snowboard, helyette vihettem az autót a szervizbe, ahol 25 ezer forintért adtak új tükröt. Legalább a sztori vége happy end lett, mert olyan gyorsan meglett a javítás, hogy este mégis el tudott menni Jack a pályára, mert fél 10-ig nyitva van. 

Esküvős
Találtam egy fotóst, szóval ez is ki van pipálva. Az az egy furcsa van vele, hogy gyanúsan olcsó. Minden más fotós, akit láttam, 2-3-szoros áron dolgozik, szóval nem tudom ő miért ilyen olcsó, főleg hogy amúgy 14 ezer követője van az instán és úgy tűnik elég sokat dolgozik, nem csak mellékállás neki a fotózás. Remélem nem valami kamu a dolog, és csak azért dolgozik ennyivel olcsóbban, mint mások, mert ő külföldi és így nehezebb betörnie a stockholmi piacra.

Rendeltem egy másik ruhát, ugyanattól a cégtől és nagyon hasonlót, mint a másik, csak ennek nem tetszik a nyakrésze. Viszont ez is nagyon szép, elegáns, tök jó lenne az alkalomra. Remélem hogy egy varrónő át tudja alakítani. Kicsit hosszú a szoknyája is - gondolom ezt nem olyan bonyolult megoldani. Viszont én azt is szeretném, ha a mellrészét kisebbre vennék, és jó lenne ha a nyakba akasztós megoldás helyett pántot tudnának készíteni az extra anyagból és hasonlóra megoldani, mint a másik verziónál, ami szerintem sokkal elegánsabb és blézerrel is hordható.

A bal oldali az új, és szerintem a jobb oldalinak sokkal csinosabb a felső része, és szeretném kicsit hasonlóra átalakítani.

Néznivalók
Megnéztük moziban az Ovés film amerikai, Tom Hankses változatát - Az ember, akit Ottónak hívnak. Nekem tetszett, ahogyan az eredeti, svéd változat is. Jól elszórakoztam rajta. Van benne egy jelenet, ami tisztelgés az eredeti történet svédsége előtt, és a szereplők egy cukrászdában semlát esznek. Cuki volt ahogy a közönség izgatottan felmorajlott azon, hogy Tom Hanks semlát eszik. Sőt, az egyik férfi előttünk konkrétan tapsolni kezdett. 

Daisy Jones & the Six: ezt könyvben is olvastam és már akkor hallottam, hogy sorozat készül belőle, és kíváncsi voltam nagyon, főleg a zenék miatt. Ez a könyv fikciós, de részben a Fleetwood Mac inspirálta a sztorit, nekem pedig nagy kedvencem az együttes, mióta Jack megismertette őket velem. Nekem Fleetwood Mac összefolyik Jack megismerésével és a kapcsolatunk legelső, legszerelmesebb, legizgalmasabb időszakával. Mondhatni a Fleetwood Mac volt a soundtrackje a megismerkedésünknek. Emiatt mindig Jack és az akkori érzések és emlékek jutnak eszembe a zenéjükről és talán ezért is vártam különösen a sorozatot. Nem is csalódtam, rég volt ami így lekötött.

A király: megnéztem a Zámbó Jimmys sorit is és nekem ez is nagyon tetszett. Kivéve, de nagyon kivéve Nagy Ervint, aki nekem mindig is unszimpatikus volt. Szerintem rosszul játssza Jimmyt, színészileg is és karakterileg is, mert a fiatal Jimmyvel köszönőviszonyban sincs az "öreg" Jimmy-karakter. Szóval ezt az egyet sajnáltam, de ezt leszámítva én jól elszórakoztam ezen a sorozaton.

Jacktől <3