egy nap a kollégákkal

Nem tudom, minek nevezzem ezt a tegnapi napot. Vagy konferencia vagy kick-off néven futott, de mindenesetre egy egésznapos program volt a részlegünkkel. Az irodában kezdtünk, ahol előadásokat hallgattunk ebédig. Poké bowl volt az ebéd, amit szintén az irodában fogyasztottunk el. Ezután átmentünk az óvárosba, ahol van egy On Air Stockholm nevezetű hely, ahol kisebb vagy nagyobb társaságokkal tévés kvízjátékszerű játékot lehet játszani. Az egész úgy is néz ki, mint egy stúdió – fényekkel, zenékkel, videókkal és műsorvezetővel. Felosztottak minket 9 csapatra, 3-4 fő volt mindegyikben. A műsorvezető egy igazi vidám, viccelődős srác volt tele energiával. 

Mindegyik csapatnak volt egy készüléke az asztalon. Vagy a nagy gombot kellett megnyomni, ha gyorsasági kérdések voltak, vagy pedig A, B, C és D válaszlehetőségek voltak. Ezeknél mindenki egyszerre válaszolt, de itt is számított az idő, mert aki előbb válaszolt, az több pontot kapott. A fordulók végén aranypénzeket nyertünk és értelemszerűen a legtöbb aranyat összegyűjtő csapat nyert. Egyszer licitálhattunk is az arannyal különböző nyereményekre. Például rablás, amivel 5 aranyat rabolhatunk el egy választott csapattól. Cserebere, amivel két általunk választott csapatnak kicserélhetjük a zsák aranyát, amit összegyűjtöttek. 

A kérdések vegyesek voltak, de inkább vicces és játékos volt az összes, mint valódi tudásra irányuló. Volt például olyan, hogy ki kellett találni, hogy mi van a képen, és először nagyon-nagyon pixelesen mutatták, és egyre élesedett. Volt olyan, hogy zeneszámok szövegét kellett befejezni. Volt olyan, hogy egy-egy képen valami turpisság volt, például 4 darab focilabda volt egy focimeccses fotón és ki kellett találni, hogy melyik labda a valódi. Volt egyszer egy páros játék, amikor a két ellenfél egy doboz két oldalán állt. Mi versenyzők láttuk, hogy mi és hol van a dobozban (különböző tárgyak). A két versenyző be tudott nyúlni a dobozba, de csak tapintásról, illetve a mi visszajelzéseink alapján tudhatta, hogy milyen tárgyat fog vagy milyet kell keresnie. Mindig egy zeneszám jelölte, hogy mit kell keresniük. Például elindult egy szám és rá kellett jönni, hogy az a Milkshake c. szám és akkor értelemszerűen a milkshake-es dobozt kellett kihúzni a ládából. Vagy Harry Styles Watermelon Sugar száma és akkor a görögdinnyét.

Olyan is volt, hogy önként jelentkezhetett valaki, anélkül hogy tudná hogy mire jelentkezett. Erre pont Eleonor jelentkezett és az lett a feladata, hogy egy játék erejéig át kellett vennie a játékvezető szerepét. Kapott egy aranyszínű csillogós blézert, mikrofont és szövegkártyákat. Fel kellett hívnia valakit a színpadra, azzal kicsit elbeszélgetni, aztán levezényelnie egy pár kérdéses játékot. Eleonor nagyon ügyes volt. Szuperül olvasta fel a kártyákat, olyan igazi műsorvezetői stílusban és ügyesen improvizált a válaszoknál. (Én meg erősen fókuszáltam arra, hogy fel ne hívjanak valami miatt engem is a színpadra, de szerencsére ezt megúsztam.)

Egy másik feladatban egy játékosnak horrorfilmeket kellett rajzolnia egy szellem alakú táblára, ami ráadásul jobbra-balra mozgott, ahogyan egy szellem repked. Ennél a feladatnál azt kellett kitalálni, hogy milyen betűvel kezdődik a horrorfilm címe. Szóval ilyesmi játékok voltak és végül is jó szórakozás volt, de én alig tudtam valamit és ez frusztrált. Vagy ha igen, akkor mások gyorsabbak voltak. Illetve így hogy három-négyen voltunk egy csapatban, nem volt túl jó a dolog, mert nem volt idő megvitatni a válaszokat. Végül is a mi csapatunk 3. helyen végzett, de azt kizárólag a két csapattársamnak köszönhetem, mert ők elég ügyesek voltak. Talán csak egy olyan válasz volt, amit ők nem tudtak volna, én viszont tudtam.

A játék után átsétáltunk a Sergels torg nevű térre, ami Stockholm talán legközpontibb helye. Pont múltkor sétáltam erre Jackkel, aki szóba hozta ezt a különös kis piros házikót, hogy mi ez az épület és szerinte ő még nem látta. Most olvasom, hogy ez valóban egy új épület, ami két éve épült. Furcsa kis házikó, szépnek nem mondanám, de emiatt bele is illik a nem túl szép Sergel torg látványképébe.

kép a netről

Mindenesetre pont ebbe az épületbe mentünk, amiben egy étterem/koktélbár üzemel, ami a Röda Huset, vagyis rendkívül találóan a piros ház nevet viseli. Elmondták, hogy egy díjnyertes bartenderé ez a hely és nagyon különleges koktélokat lehet itt inni. A ház egyik specialitását kóstolhattuk meg. Hát érdekes volt. Hiába olvasom el a leírását, akkor sem értem hogy mi akar ez lenni, de a neve mindenesetre a következő: Illatos borjúpázsit (megnéztem a wikiben hogy ez a növény neve) finom tejszínnel. Egy nem túl nagy pohárban kaptuk az italt, ami egyáltalán nem volt sok. Sőt. A pohár közepében volt egy nagy, hasábalakú jég, amiben volt egy szál fűszál. Vagy talán egy szál illatos borjúpázsit? Nem tudom... Én sajnos nem tudom értékelni vagy értelmezni az ilyen dolgokat. Ezután kihozták az itallapot, hogy rendeljünk még további koktélokat, de mindegyik 6000 forintba került, ami egy ezressel drágább az amúgy is drága koktéláraknál és ahogy láttam, szinte senkinek sem volt kedve további italokat rendelni. Nekem mondjuk amúgy is annyira ízlett csak ez a koktél, hogy ha ingyen adják, akkor sem biztos hogy kérek egy másodikat. Új élménynek azért elment.

Végezetül pedig a Proseccobar nevű helyre mentünk, ahol kaptunk pezsgőt és kaja is volt, de ez a hely és szervezés sem tett rám túl pozitív benyomást. Magas bárszékeken, összezsúfolva ültünk és nagyjából félóránként hoztak ki egy kis adag kaját, amin osztozkodni kellett. Szerintem ez olasz aperitivo stílus akart lenni, hogy sokféle kis fogás van, amit iszogatás közben eszegetünk. Minden kaja isteni finom volt, de ahol én ültem, 7 emberre jutottak ezek a kis adag fogások, amik közül némelyik akkora volt, hogy egyedül meg tudtam volna enni, nemhogy 7 részre osztani. És hát jó éhes voltam, szóval elég idegesítő volt az egész. Ezenkívül nagyon nagy zaj volt és beszélgetni nem nagyon lehetett. Az egész napot meghatározta a néha-néha beálló kínos csend. Nem annyira ismerjük egymást és sokszor nem nagyon volt mit beszélni. Összességében persze jó volt kimozdulni, a kollégákkal lenni és újféle dolgokat kipróbálni.