Állítólag most mindenki ezt a sorozatot nézi. Én nem értem a nagy felhajtást, nekem különösebben nem jött be. Esztétikailag gyönyörű, a szép díszleteket és ruhákat élveztem, de a sztori szerintem gyengus. Ahhoz képest, hogy milyen lassú, és alig történik valami, egy csomó minden történhetne, csak azt meg nem fejtik ki. Nem volt szimpi a gyógyszeres szál, szerintem indokolatlan volt belekeverni ezt ebbe a történetbe, főleg hogy különösebb szerepe nem is volt. Én szívesebben láttam volna több drámát, több emberi kapcsolatot. Szerettem volna például, ha jobban kifejtik az alkoholizmusát, ha ez nem egy ilyen elromanticizált sztorivonal lett volna megmentő hősökkel. A befejezés meg ultra nyálas. Számomra egyáltalán nem jó arányban lavírozott ez a sorozat a hollywoodi tündérmese és a drámai stílus között. Egy kicsit mindkettő, egy kicsit egyik sem.
The Stranger
Ez meg egy ilyen tipikus rejtélyes nyomozós sori, amiket amúgy sem szeretek, mert mindig megállapítom, hogy semmi értelmük nincsen, csak van egy nagyon-nagyon erőltetett sztori, amibe beleültetnek mesterségesen 25 csavart, és az egész tulajdonképpen csavarok és összefüggések sokasága, és semmi értelme nézni, mert gondolkozni nincs értelme, hogy vajon mi lehet a háttérsztori, mert úgyis valami abszurd baromság, a csavaros történeten kívül pedig semmi más nincs. Se kiemelkedő színészek, se mélyebb érzelmek vagy kapcsolatok. Nekem az ilyen sorozat olyan, mint egy hullámvasút, hogy csak ülsz, és hagyod hogy ide-oda rángassanak, és jöjjön az adrenalin.
De ez különösen nem tetszett, mert egy nagy baromságnak tartom benne az egyik fő szálat. Valaki lopja az iskolai focicsapat pénzét. Komolyan? Ez a dráma? Minden szereplő ultragazdag, hatalmas kertes házakban laknak és luxusautókat vezetnek, és komolyan ez okoz felfordulást, hogy valaki lopja az iskolai focicsapat pénzét? Tiszta vicc.
A másik meg az, hogy minden egyes szereplőnek irreálisan nagy drámai események történnek az életében. Olyanok, amik többségében senkivel nem történnek egy egész élet alatt, itt pedig mindenkivel. A testvéred, az anyád, a szomszédod, a cukrász néni. Minden egyes ember valami oltári nagy filmes titkot hordoz.
Love and Anarchy
Ezt meg azért néztem, mert svéd, és szeretem megnézni a svéd sorikat, főleg a könnyedeket, mert abból nem sok van. A svédek rengeteg thrillert és ilyen fent említett misztikus sorit készítenek, és én ezeket nem bírom egyszerűen nézni. Mind ugyanaz, csak máshogy. Mondjuk a svédek is kicsit ilyenek. Szeretnek átlagosan élni, és mindent ugyanúgy csinálni, mint mindenki más.
Szóval ez egy furcsa sorozat, ez is egy kicsit drámai, egy kicsit vicces, egy kicsit komolytalan és kicsit komoly. Itt sem jött át az, hogy jó arányban lennének ezek az ellentétek. A főszereplő nőt több svéd sorozatban is láttam már, és nem szimpi. Nekem van valami unszimpatikus benne, olyan hideg a tekintete, a hangja és a kisugárzása. Amúgy meg arról szól, hogy ez a sikeres, gazdag nő két gyerekkel és egy férjjel viszonyt kezd a nála 10 évvel fiatalabb füvező kölyök kollégájával. És ezt valahogy nekünk nézőknek romantikusnak, jópofának és magától értetődőnek kellene találnunk. Én meg nem találtam annak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése