mi újság

Mostanában azért nem írtam, mert nem volt kedvem hozzá, és azért nem volt kedvem, mert unalmas lett az életem és nem történik olyan, amit érdemes lenne elmesélni. Nekem nem unalmas, én jól érzem magam, és élvezem a napjaimat; minden kerek és egész, de talán pont ezért kívülről uncsi lehet. Azért mégiscsak adok életjelet és elmesélem, hogy mik vannak.

Mióta újra munkába álltam, a hétköznapjaim úgy telnek, hogy reggel munkakezdésig Lokival vagyok (és mivel fél 6 körül kel, ezért az nem is kevés idő), aztán dolgozom, munka után pedig ismét Lokival vagyok, néha főzök (általában Jack), és a legtöbbször én is fektetem le. Mostanában már fél 7 körül kidől. Miután elaludt, 2-3 órám szokott lenni, ebben van egy gyors összepakolás a konyhában, vagy ez-az, amit el kell intézni, a maradék időben pedig horgolni szoktam, amit nagyon élvezek. Néha van "csak hallgatós" meetingem is, és olyankor is horgolok, ami szuper. Most egy babatakarót készítek az egyik barátnőmnek, aki szeptemberre várja az első gyerekét. Mostanában 9 után le szoktam feküdni, különben nem bírnám a korán kelést. 

A hétvégék is Loki körül forognak. Vagy én vagyok vele, vagy Jack vagy hármasban együtt. Most hogy Jack van vele hétközben, igyekszem még több időt én tölteni vele hétvégén, és sokszor a takarítás az, amire nem marad idő és energia. Folyton felfordulás van a lakásban, és csak tűzoltás megy. Ritkán van olyan, hogy minden glédában áll. Na jó, olyan soha. De hogy nagyjából rend van, olyan is ritkán. Néha eljátszom a gondolattal, hogy legyen takarítónk, de a megvalósítástól még nagyon messze vagyok. Csak látom, hogy egyre koszosabb lesz a lakás, de mélyebb takarításra egyszerűen nem jut idő. Hát még akkor mi lesz, amikor majd mindketten dolgozunk.

Jack egyébként brillírozik a stay-at-home dad szerepben. Azt hittem, hogy amikor ő lesz itthon, akkor majd meglátja, hogy nem olyan egyszerű ám folyton Lokival lenni, közben megtervezni a kajákat, bevásárolni hozzá, főzni és minden egyéb teendőről gondoskodni. De sajna az lett, hogy én láttam meg, hogy az ő szerepe nem volt ám olyan egyszerű. Azt kell hogy mondjam, nehezebb az, amiben most vagyok. Hogy munka után azon nyomban átvenni Lokit, esetleg főzni, és szabadidő az a két-három óra van, miután elaludt. Az is este, amikor az elemeim már lemerültek. Úgyhogy most azt érzem, hogy ő mindkét szerepben jobban teljesít nálam. Lokival egyszerűen fantasztikus, és kifogyhatatlanak az energiái. A délelőtti és délutáni aktív programok között, amikor Loki alszik, és ő szusszanhatna egyet, gyakran ebédet főz, rendet rak a konyhában vagy például zöldséges falatkákat süt Lokinak meg ilyesmi. Reggelire is sokszor süt valamit Lokinak vagy az egész családnak. Banános palacsintát, omlettet, múltkor valami rösztiféleséggel kísérletezett. Szóval nagyon ügyes és nagyon éli az otthonlétet.      

A munkáról pedig. Nem volt egyszerű a kezdet, főleg azért, mert a főnököm nem szervezett nekem semmiféle eligazítást. Szerintem benne az volt, hogy Emil majd foglalkozik velem, és neki nem lesz rám gondja. Csakhogy attól, hogy Emil ugyanazon a területen van, mint én, mégis két másik csapatban dolgozik, és az én két csapatomat és a termékeket, amikkel én dolgozom, ő nem ismeri. Emiatt nem nagy segítség, inkább csak bonyolítja a helyzetet az, hogy vele is kell egyeztetnem. Viszont azt, hogy mi történt az elmúlt bő egy évben, és milyen aktualitások vannak, amikről kellene tudnom, szerintem a főnökömnek kellett volna elmondania, de semmi ilyennel nem készült. Végül én kértem tőle, hogy meséljen már ezt-azt.

Közben a cégben épp leépítések voltak, a cég történetében először, ami elég drámai. Emiatt a hangulat kissé gyászos volt, nem az a könnyed és szórakoztató légkör, mint amihez hozzászoktunk. Sok mindent megvariáltak, a felhasználóink mérgesek ránk, a vezérigazgató sok év után elment, a számok nem túl fényesek, és össze kell húzni a nadrágszíjat. Úgyhogy ez most nem olyan jó, de amikor végre kaptam feladatokat, és azokra tudtam koncentrálni, akkor elkezdett kevésbé érdekelni, hogy mik zajlanak a cégnél, hiszen arra úgysincs ráhatásom.

Voltam már egy csapatvacsorán is, ami az első egyedüli esti programom volt, amióta megszületett Loki. Nem volt rossz, nem mondom, hogy az asztal alatt türelmetlenül járt a lábam, és alig vártam, hogy mehessek haza, de azt sem mondom, hogy kikapcsolódás volt. Mégiscsak (új) kollégákkal voltam, ami nem a szórakozás netovábbja. Ott volt az egyik olyan kollégám is, akit érintett a leépítés. 11 fő ült az asztalnál és csak az ő állása szűnt meg. Én nem hiszem, hogy elmentem volna ilyen körülmények között. Nem szeretnék 10 ember mellett ülni, akinek minden ugyanúgy folytatódik, akinek továbbra is biztos jövedelme van, és én vagyok az egyetlen, akinek kihúzták a lába alól a talajt. Ő látszólag jól bírta, de vele együtt indultam haza, és ahogy vette a kabátját, már sírt. Olyan kínos volt, nem tudtam mit mondani neki. 

A legnagyobb változás talán az, hogy most már svéd csapatokban vagyok, így nonstop svédül kell beszélnem, nincsenek a menedéket jelentő angol nyelvű csapatok, ahol nem vesz igénybe nagy mentális energiát a beszéd. A tanulás és fejlődés szempontjából jó ez, és kellemesen csalódtam magamban, mert azt hittem, hogy leromlott a svédem az otthonlét alatt, de úgy érzem, hogy jobban megy, mint valaha. Ezt nem a tudásnak, hanem a magabiztosságnak (vagy leszaromságnak) tudom be. Azért csak változtat az anyaság az emberben ezt-azt, és bennem például azt változtatta, hogy szinte már nem is izgulok azon, hogy svédül beszélek, és nem szoktam már hallani azt a kis hangot a fejemben, ami olyanokat mondogat, hogy "gázgázgáz nyominyominyomi". Egyébként meg az új csapatvezetőm megdicsért. Azt mondta, hogy hihetetlen amúgy, hogy én így megtanultam svédül. Oh stop it, you... No. Continue.

Szóval kb. ennyi van. Nincs Loki-hiányom, hiszen munka előtt, után és hétvégén is sok időt töltök vele, és mivel heti négy nap itthonról dolgozom, így napközben is látom. Szerdán mondjuk, amikor én az irodába mentem, Jack meg a Skansenbe, ahonnan fél 6-ra értek haza, és Loki már fél 7-kor aludt, akkor volt hiányérzetem. Az szörnyű lenne, ha minden nap csak reggel és este látnám kicsit.