öt hónapos

Felgyorsítja egy kisbaba az időt. A régi időérzékem szerint én még csak márciusban járok, és nem tudom felfogni, hogy amúgy már június van. Az még oké, hogy a naptáron látom, hogy június, de amikor szembesülök azzal, hogy emberek most ballagnak, hogy vége az iskolai évnek, hogy jövő héten (!) midsummer... Akkor csak nézek magam elé, hogy valami nem stimmel. 

Lokival is felgyorsultak az események, vagyis jóval intenzívebbek lettek. Most már megértem, hogy miért hívják negyedik trimeszternek az első három hónapot. Ahhoz képest, amilyen most, abban az első időszakban olyan volt, mint egy üveg befőtt, aki nem vette észre, hogy amúgy ő már megszületett. Visszanézve látom, hogy fejbekólintottak a szülés utáni hormonok, és tényleg milyen erős hatásuk van. Például visszanéztem az első hetek képeit, videóit és én emlékszem egy-egy videóra, hogy több embernek továbbküldtem, hogy nézzék meg, hogy mekkora zseni a gyerekem, máris miket csinál, és most néztem józanul, a hormonok filtere nélkül ezeket, és vártam a nagy trükköt és akciót, ami anno lenyűgözött, de a videón körülbelül annyi van, hogy pislant egyet slow-moban a baba vagy jobbra néz. Jót szórakoztam magamom, hogy ezekről anno azt gondoltam, hogy mennyire érdekesek. 

Múltkor kommentben megvédtem az alvását, hogy nem is rosszalvó. Ezt most már visszaszívom. Amikor 3,5 hónaposan először elkezdett óránként-másfél óránként megébredni esténként, akkor kerestem az okát, és arra jutottam, hogy biztos ez az úgynevezett alvási regresszió és majd kinövi. Aztán teltek a napok, hetek és már lassan két hónap, én pedig végigmentem a gyász szakaszain (tagadás, harag, alkudozás, depresszió) és végül eljutottam az elfogadásig és hogy most már ez az életem és kész. Láttam egy mémet a minap. Life hack szülőknek: nincs life hack. Minden nehéz. Ez most már az életed. Szokj hozzá. 

De amúgy nem panaszkodom és nem fogom előadni, hogy így nehéz meg úgy nehéz, mert közben nem is. Végülis lett egy life hackem, amit korábban nem csináltam. Mégpedig, hogy amikor elalszik a gyerek, akkor ne csináljak semmi olyat, amit akkor is csinálhatnék, amikor ébren van. Régebben, amikor elaludt, gyorsan nekiálltam kipakolni a mosogatógépet, betenni egy mosást, elpakolni a tiszta ruhákat stb. De ezeket akkor is csinálhatom, ha ő ébren van és a székből néz engem, vagy eljátszik magában vagy akár magamra kötöm. Amit nem csinálhatok (akarok csinálni), ha ébren van, az az hogy mobilozok vagy ülök a laptop előtt és blogposztot írok. Lehet, hogy az első gondolatom az lenne, hogy na, elaludt, akkor most gyorsan főzök vagy rendet teszek a konyhában, de nope, leheveredek a kanapéra és pi-he-nek. 

A másik life hackem vagy guilty pleasure-öm pedig a nappali együttalvás lett. Felfedeztem, hogy most már az egyetlen módja annak, hogy 2-3 órát is aludjon egyben, az az ha rajtam alszik. Az utóbbi időben szinte minden nap csatlakoztam hozzá egy nappali alvásban, és a legjobb dolog a világon besötétíteni a hálószobát, felépíteni párnahegyekből egy pihe-puha fészket magamnak és elaludni, rajtam a szuszogó kisbabával, aki ilyenkor a legédesebb. Mint egy doromboló kiscica. Ha felébredek, és ő még alszik, akkor pedig görgetem a YouTube shortokat, mondván hogy úgysem mozdulhatok. Legjobb. És persze, persze értelmetlenek a YouTube shortok, de tegnap elkészítettem ezt a salátát (módosításokkal és rizzsel tálalva) és nagyon finom lett, úgyhogy néha azért hozzá is tud tenni az életemhez.

Amúgy még most sem csinál olyan sok mindent Loki, nincsenek nagy skilljei. Például nem tud átfordulni vagy ülni. De amit tud és abban nagyon jó, hogy elképesztően cuki és a világ legaranyosabb kisbabája. Ezt tökélyre fejlesztette és ennél több nem is kell. Nem, de tényleg annyira édes és ezt mint szülő, teljesen elfogulatlanul mondom. Mindig és mindenkire mosolyog és ez nagyon aranyos. Amúgy a legtöbb idegen közömbös vele. A svédek nem olyanok, hogy megnézik a kisbabát, vagy odajönnek beszélgetni. Csak a liftben szoktak rövid beszélgetéseim lenni, például a plázában, és főleg a nyugdíjasok szoktak valamit mondani vagy kérdezni. A legaranyosabb interakcióm eddig a metrón egy értelmi fogyatékos, 30 körüli fiúval volt, aki amikor meghallotta, hogy a babakocsiban egy kisbaba nyűgösködik, odajött és elkezdte nézni. Felvettem Lokit, leültem vele, a srác pedig azonnal leült velünk szembe és mosolyogva nézte Lokit egész úton, sőt még kukucsosat is játszott vele, meg az ujjait mozgatta neki. Loki mosolygott rá és tetszettek neki ezek a mutatványok, úgyhogy kölcsönösen jól érezték magukat.

Mostanában szinte percre pontosan 2 órát tud ébren lenni, négyszer alszik naponta, és a legtöbbször percre pontosan 30 percet alszik (kivéve a fentemlített rajtam alvás vagy egy-egy szerencsés hosszabb babakocsis alvás). Amikor ébren van, úgy érzem magamat, mint egy cirkuszi bohóc, aki egy egykerekűn egyensúlyozik égő fáklyákkal zsönglőrködve, miközben vicceket mesél és a háttérben ez a klasszik cirkuszi zene szól. Aztán két óra múlva függöny le, a bohóc ledől a kanapére, fúj kettőt, majd 30 perc múlva kezdődik a következő előadás. Ez megy reggel 6-tól este 7-8-ig, aztán pedig kezdődik az éjjeli műszak, amikor nem bohóc vagyok, hanem inkább mondjuk egy ügyeletes nővér. Legalábbis pár hétig ilyen időszak volt, de most pár napja nyugisabbnak érzem. Mert a változás, az állandó. Meg perszer túlzok is, mert sok mindent tudok mellette is végezni. Bevásárlás, főzés, házimunkák. Nem egy állandó szórakoztatóközpont vagyok, annak nem is lenne értelme.

Amiket szeret mostanában: a játszószőnyegen a mosómedvét és a méhecskét nyúzni, miközben "énekel". Szereti a cumiját kivenni a szájából, nézegetni, énekelni neki, nyalogatni és össze-vissza a szájába tenni. Szeret a szabadban nézelődni, akár a babakocsiban hasalva, akár a hordozóban, akár ha felvesszük. A busz/metró a legjobb, ha olyan szerencséje van, hogy felvesszük. Akkor tátott szájjal ámul a világra. Szeret itthon is nézelődni az ablakból, főleg a reggeli és délutáni csúcsforgalmat.

A vizesüveg nagyon érdekes dolog. Több játéka van amit szintén szeret, főleg a csörgősök. Szereti ha csikizzük, akkor nagyon tud nevetni. Szeret autókázni és babakocsizni is. Szeret könyveket nézni. Szereti a kukucsos játékot is, bár még nem nagyon érti a dolgot. Ha túl lassan fedjük fel magunkat, akkor elfelejti, hogy egyáltalán ott voltunk és már máshová néz. Szereti ha éneklek. Kedvence a Bújj, bújj zöld ág. Ha azt elkezdem énekelni, a sírást is abbahagyja és mosolyogni kezd. Szeret apával repülőzni. Apa pedig szereti a nyakába tenni, de Loki ezt még nem igazán értékeli, csak csodálkozva nézelődik, hogy ő most miért van olyan magasan. Ja! Nagyon szeret állni. Persze mi fogjuk, de azért mégiscsak áll, és ilyenkor is jobbra-balra mindent megnéz, de közben büszkén mosolyog, mint aki tudja, hogy most aztán ő nagyon ügyes. Szeret hasalni is, és mindent a szájába tenni és megkóstolni, pedig semmi sem finom, de azért újra és újra meg kell kóstolni. De azért azt hiszem, a legjobban minden közül engem szeret, ami egy nagyon kiváltságos pozíció.