midsummer hétvége

Múltkoriban kicsit rám telepedett az az érzés, amire otthonlévő anyukák szoktak panaszkodni. A bezártság, monotonitás, a nem történik semmi, a nem is tudom már ki vagyok én érzés és hasonlók. Semmi sem villanyozott fel. Felőrölt a mókuskerék. Az intenzív gondoskodás Lokiról, a néha küzdelmes altatások, a folyamatos házimunka. Hogy az a 30 perc amíg alszik, semmire sem elég. Nem tudok pihenni vagy feltöltődni. Már az estéimet is elvesztettem, mert úgy aludt este, hogy az első két órában négyszer kellett bemenni hozzá. Nem volt egyszerűen egy-két órám, amikor kikapcsolhatnék. Pedig az se lenne sok. És amikor 9 körül is be kellett hozzá mennem, akkor általában arra jutottam, hogy jobb ha én is lefekszem aludni, ennyi volt ez a nap is. Főleg, hogy 4:20-4:40 körül ébredt. Mostanában már szinte örülök annak, ha ötössel kezdődik a digitális kijelzőn a szám, és nem négyest látok ott.

A programok is addig terjedtek, hogy elsétáltunk vagy -buszoztunk a plázába a nagy boltba bevásárolni. Biztos hogy a nyár is felerősítette a rossz érzéseimet, mert gyerek nélkül is megvolt "a jó idő nyomása". Hogy egész télen sötét és hideg van, nem lehet kimenni, ezért ha végre szép az idő és sokáig van világos, akkor nem szabad a lakásban kuksolni. De mégsem volt kedvem semmihez, hiszen vinnem kell magammal a gyereket, és úgy sokkal nehezebb. Most már nem mindig szeret a babakocsiban feküdni, de a hordozóban nehéz vinnem. Nyilvános helyen nem szeretek szoptatni, pelenkázni sem túl fun nyilvános mosdókban. Egyszer bementem metróval a városba, hogy csakazértis bemegyek Stockholmba, ha már ilyen szép helyen lakom, de az sem lett különösebben jó élmény. 

Na ennyit a panaszkodásról, most jön a jó része. Tehát ebben az állapotban vártam a midsummer hosszú hétvégéjét. Utólag megállapítottam, hogy mostantól össze kell szednem magamat az ünnepek előtt így, hogy van gyerekünk. Nem lehet az, hogy váratlanul ér, hogy ja, holnap már midsummer és nem is készültem rá rendesen. Fontos, hogy megadjuk ezeket az élményeket Lokinak, és minden úgy legyen, ahogy lennie kell. Ez igaz a karácsonyra (még sosem volt karácsonyfánk), a húsvétra, a midsummerre, a születésnapjára és minden olyan ünnepre, amit izgalmassá, varázslatossá és emlékezetessé lehet és kell is tenni egy gyerek számára. 

Idén nem volt meghívásunk senki nyaralójába, így hármasban töltöttük a midsummert. Én olyan jó hangulatban voltam egész nap már attól, hogy végre történik valami, végre valami más. Az idő is jó volt, és megszállt az ünnepi hangulat. Loki első midsummerje! Csini matrózkék kertésznadrágba és fehér bodyba öltöztettem. Elmentünk a helyi ünnepségre. Korábban még nem vettem részt hivatalos, városi ünnepségen, úgyhogy most ebben is volt részem. Ilyenkor kiöltöznek az emberek, és természetesen a virágkoszorú is gyakori kiegészítő. Sokan családostól kiköltöztek pikniktakarókkal a fűre és ott fogyasztották el az ünnepi menüt. Mi csak megnéztük az éneklést és táncolást a fa körül, és amikor vége lett, jöttünk is haza és utána ettünk itthon midsummer-ebédet. 

Másnap bementünk a városba, mert nagyon régen voltunk. Vagyis én, elvégre Jack ott dolgozik. De most bementünk a turistás részekre és nagyot sétáltunk az itteni műegyetemtől a vízpartig és a múzeum-szigetig. Olyan jó, amikor Jack viszi a kismanót a hordozóban, én pedig szabadon sétálhatok. És cuki is, ahogy a kismajom csimpaszkodik az apján. Ilyenkor nagyon komolyan néz mindent, és az a vicces, hogy ha beszélünk hozzá, akkor a másik oldalra fordítja a fejét. Ha átmegyünk oda, akkor vissza. Egyszerűen ilyenkor nem hajlandó ránk nézni se, mert minden sokkal érdekesebb. 

Vasárnap pedig egy angol park nevű helyet nézett ki Jack, ami Vaxholm felé van autóval 15 percre tőlünk. A név alapján mi másra, mint egy angol stílusú parkra számítottam, de a valóságban egy erdős sétányról van szó a vízparton. Vittünk pokrócot és a víz mellett kávéztunk, miközben Loki is jókat nézelődött és ismerkedett olyan dolgokkal, mint a fűszálak. Lovat is először látott. Sikerült egyet közel csalnom, és ő vizsgáló tekintettel nézte a nagy állatot. Olyan kíváncsi lennék, hogy mi van a kis fejében, amikor valami újat lát. 

Még az is érdekes volt nekem, hogy volt ott egy nagy birodalom, egy körbekerített és szigorúan védett terület, amiről kiderült, hogy az egyik leggazdagabb svéd él ott. Vagyis aki az volt, két éve meghalt, és a vagyonát a két fia és felesége örökölte, úgyhogy most már nem egy ember kezében van a sok mani. Mindenesetre amit mi angol parknak hittünk, ami a Google Térkép légifelvételén kastélykertnek látszik, az valójában az ő magánterületük, amit kerítéssel, kamerákkal és kutyás őrző-védő szolgálattal védenek. Találkoztunk is az őrkutyával, akit egy biztonsági őr sétáltatott. Szóval egyesek így élnek... Az ő területükön láttuk ezt a különös fát is, amilyet én még sosem láttam, de aztán megfejtettük, és később olvastam is róla, hogy ez egy szélerőmű.