A svédek furcsa népek, és szeretik a dátumokat a hetek számával megadni. Ilyenek, hogy a 28. héten leszek szabin, az őszi szünet a 44. héten van stb. Én ezt nem tudom felfogni. Ki a fene tudja, hogy hányadik hét mikor van? De mindenesetre most a 37. hét van, a cím nem valami terhességi számláló. Tehát 2020 37. hétében az életem: dolgoztam sokat, most, a 4. héten is sikerült mindkét nap biciklivel mennem a gyerekekhez (sikerült = pont nem esett akkor). A biciklizés mindig feltölt. Meditatív jellegű az a 40-45 perc, mert gyorsan tekerek, főleg hazafelé, és a városban eléggé kell koncentrálni is, hogy ki, merről jön, mikor lesz épp zöld a lámpa, szóval ez eltereli minden másról a gondolataimat, és teljesen kiürül a fejem, mire odaérek. A bicaj ki- és bepakolását, lezárását leszámítva gyorsabban is közlekedek így, mint a tömegközlekedéssel. De a legjobb, hogy az én kezemben van a hatalom, akkor indulok és olyan gyorsan megyek, ahogy én akarok, nem kell várnom a villamosra, vagy épp lekésem a metrót, 9 perc újabb várakozás stb. ami megőrjít. Szeretem azt is kiszámolni, hogy mennyit spórolok meg azzal, hogy metrózás helyett biciklire ülök, és már 592 koronánál, vagyis bő 20 ezer forintnál járok. Bár a bicaj fenntartása kb. annyiba kerülhet, mint a tömegközlekedés. Nyáron volt már gumicsere, fékjavítás, új pedált kellett venni, ez az amaz. De az igaz, hogy szabadidőmben is használom a bicót, szóval ezeket amúgy is kifizetném.
Szerda este skype-oltam a barátnőimmel. Csütörtökön a két munka között sétáltam egy nagyot a festői szépségű gazdagok lakta szigeten, és ettem egy Nogger jégkrémet. Péntek este elkészítettem az év első őszi apple crumble-jét aka. almás morzsás sütit, a környéken szedett almákkal. Nagy adag vaníliaszósszal meglocsolva, isteni volt. Szombaton Jack megint horgászós-kenuzós-sátorozós kalandra ment. Reggel hatkor már tűkön ülve hívogatta a lajhár típusú haverját, hogy szedje össze magát. Azért szegény... Ma még nem hallottam róla, remélem nem azért, mert megfagyott este. Hozzám átjött Kathie, és megbeszéltük az élet minden problémáját némi koktél és bor társaságában. Én olyan álmos voltam, hogy amikor elment, szerintem még haza sem ért, én már ágyban voltam. Jó éjszakát kívántam Jacknek, és aludtam. Reggel olvastam a helyi csoportban, hogy éjfélkor robbanás volt halható, és kiderült, hogy az autópálya-építés részeként felrobbantottak egy hidat a közelben. Én persze átaludtam.
Tegnap az egész napomat itthoni munkával töltöttem. Három adag mosás, takarítás, mosogatás, bevásárlás, sütés és főzés. Jack szülinapjára el akartam készíteni a családomban úgy 20 éves tradíciónak örvendő Lajos Mari-féle bombajó nevezetű tortát, amit anyukám minden szülinapra elkészít otthon. Szerintem magam miatt jobban akartam ezt a tortát, mint Jack miatt, mert már évek óta nem ettem. Sosem vagyok otthon, amikor valakinek szülinapja van. Kíváncsi vagyok, sikerül-e, mert sütésben nem vagyok akkora pro, és ez Lajos Mari szerint 4/5 nehézségű.
A jövőmön is rengeteget gondolkozom, a héten megint újat találtam ki, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Mostanában többet svédezek Jackkel. Letöltöttem egy kártyás szótanuló alkalmazást, és az a feladatom, hogy minden nap írjak 5 új szót, Jack pedig be is hajtja rajtam, ha esetleg elsunnyognám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése